A FILM -LOVASÍJÁSZ

Kedveseim! 
Megnéztük ma a Lovasíjász filmet a fiammal...
Nagy élmény volt, a végén vastaps a moziban!
De a legnagyobb mégis az volt, hogy S...nak be nem állt a szája hazafelé, itthon meg, ahogy kiszálltunk elém toppant, és kezet csókolt! Azt mondta: anya én olyan boldog vagyok! Csupa jó dolog történik: barátnő, Oli színházi előadása és most meg ez a film! Köszönöm!
smile hangulatjel

Kiegészítem:

No, van itt már minden Kassairól meg a filmről.
Mi megnéztük Samival tegnap....
Tehát: teltház volt, szöget nem lehetett leejteni! Néztem az embereket, míg érkeztek: jókedvűen, vidáman még kinn az utcán. Mindenki mosolygott mindenkire! Vadidegenek úgymond egymásra. Társaságok, családok, szülők, gyerekek jöttek...mi is sok ismerőssel találkoztunk. 
Hihetetlen várakozás volt a levegőben...elkezdődött a film....és onnan mindenki egy moccanás nélkül, figyelemmel telve nézte. Nem zörögtek, csörögtek zacskókkal, nem köhögtek, nem sutyorogtak, senki sem zavart senkit. Inkább azt mondanám, együtt lélegzett a pár száz ember! És a végére -már elébb- együtt dobbant a szív. Nemhogy gőgösnek vagy egoistának tartották volna, hanem egy mintának! A saját életükhöz. A vetítés végén néma csend! Aztán vastaps!
Kifelé menet mindenki mosolygott, nevetett, beszélgettek az emberek....
Mondom: Saminak sem állt be a szája(pedig, nem közlékeny kamasz!)
Hát, ez volt a film érzete....
Merj kicsi helyett nagy lenni! Mint az őseid.