CSILLAGBÖLCSELET-SZATURNUSZ

 A SZATURNUSZ

A Rák  és a Vízöntő  jegyének uralkodó bolygója

A Szaturnusz föld elemű, férfias bolygó. Naponta átlagosan mindössze négy ívperenyi utat. tesz meg, így 29 év és 167 nap alatt kerüli meg az állatövet. Gyógynövényei a zsurló, az ökörfarkkóró és a csak borogatásra használ­ható fekete nadálytő. Fémé az ólom. A birodalom vénjeinek tanácsa, az idős emberek, az ősi értékek, a bányák, az épületek és a temetők szimbóluma. Testi szinten a lép, a csontrendszer, a mészháztartás, a bőr, az inak és ízü­letek tartoznak hozzá. Jelében  a lélek tapasztalatai alapján változik az anyagi szemlélet és a világ.

A Szaturnusz a tapasztalatok bölcsessége, a mester szintje. Az időt ál­ló értékeket őrzi meg és menti át, az eljövendő korszakok számára.

Mitológiai megjelenítője Kronosz. (Neve időt jelent.) Uránosz, a végtelen ég istenének és Gaianak (Föld) a fia: - A végtelenből ér a földre a bölcsesség, amihez az idő álmodása, képzete szükséges. Kronosz egy sarlóval férfiatlanitja apját, és átveszi tőle hatalmát: - Az égi erőket learatva, azokat a földön lehet és kell ezentúl hasznosítani. Kronosz megeszi gyermekeit, mégis egyik fia, Zeusz megmenekül, s majd ö váltja fel a trónon: - A végtelen idő is lelfalja, elnyeli gyermekeit, a perceket, órákat, napokat, s évezredeket...

Az idő felett egyedül a szeretet bölcsessége uralkodhat. Idővel belül beérik, majd megszületik a szeretet.

Az ősprincípiumok hetes rendszerében, ő a legkülső bolygó. Utána a sötét „semmi”, vagyis a Szaturnusz, a világ határán őrzi a küszöböt, amin átlépni elég kockázatos vállalkozásnak tűnt, a régi korok emberének a szemében. A bolygót gyűrűrendszer veszi körül, ami valószínűleg jégdarabokból és meteoritikus részecskékből áll. Egyelőre nem tudható biztosan, hogy 21, 23, vagy esetleg még több hold kering körülötte.

A Szaturnusz, a Jupiter rejtett kiegészítőjeként is értelmezhető. A szere­tet jupiteri bölcsességét az egyéni, kizárólag saját tapasztalással szerezhető, az idők során beérő, letisztuló bölcsesség „egészíti ki". A Jupiter szimbolizál­ja a kiterjedést, a Szaturnusz pedig a kikristályosodást, az összehúzódást, a merevedést, a lehűlést, a lényegre koncentrálást.

A mágia koncentrációs gya­korlatai, feladatai, a Szaturnusz belső elvét hozzák működésbe. Sorsunkban jelöli a legfontosabb „karmikus” munkákat, a lényegre figyelés képességét, az értékek megbecsülését, a tiszteletet, a tapasztalati tudást és bölcsességet, a múló idő jelentőségét, a szigorú elvárásokat és elveket, az elmélyülés fon­tosságát, a bezárkózás, lezárás idejét, a falak, határok kiépítését, valamint a felelősség felvállalását, a kötelességtudatot, megbízhatóságot, a praktikus egyszerűségre irányuló törekvést, az idős embereket, a gátlások leküzdése általi fejlődést, a „próbákat”, és a csúcsokra való feljutáshoz szükséges kitar­tó céltudatosságot is.

Lényegében a Szaturnusz elve hordozza a „bölcsek kö­vének" illetve az „örök élet italának" nevezett őserőket és tudást. Ezeket gondosan őrzi, hogy az arra méltatlanok, vagy még éretlenek birtokába ne juthasson.

A megérinthetetlen, megfoghatatlan, mégis szinte állandó élményként je­lenlévő idő képviselője. A vénuszi föld-elv „hívta az anyagba a lelkeket”, a teremtés - termékenyítés szerelmének ígéretével, míg a szaturnuszi föld-elv már az „anyag következményét” mutatja meg, teszi személyes tapasztalattá. 

Jelen életemben mire fordítottam az időmet? 

Mit tanultam meg időim so­rán? 

„A rendelkezésemre álló szén atomokból mit alkottam, hogyan rendez­tem el őket?

A tucatszám megjelenő fekete szenet, vagy a fényt megjelenítő ritka kincset, a gyémántot?” Az „anyagteremtő” idő mutatja meg, hogy az ál­talunk használt, működtetett, megtermékenyített matériák, elvek hová ve­zetnek, mivé lesznek. Ez az anyag következménye, tapasztalata.

A Szaturnusz is hordozza a, teljességre törekvést. Tetteink, alkotásaink, te­remtményeink életképességét vizsgáljuk meg általa. Az életképtelen kreá­ciókat, a fejlődés szolgálatába nem állítható dolgokat már nem tűri el! Ekkor már nem lehet az életünkben, úgymond„ megúszásra „játszani " hanem sorsunkat felvállalva kell megélni saját történeteinket, mert csak így lehet iga­zán előre haladni! A Nap kiegészítő princípiumaként mutatja meg, hogy az anyag „legkisebb eleme " - a FÉNY! 

A Szaturnusznál is megjelenik az uralkodás igénye. Itt azonban a legmé­lyebb és legsötétebb pontról, a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetből indul a jelölt. Kitartóan, lépésről - lépésre halad egyre magasabbra. Minden sza­kaszt,mindegyik fázist megéli, megtapasztalja. A lépcső fokait most nem le­het átugorni!

A felfelé jutáshoz be kell hajlítania a térdét. (A Szaturnusz testrésze!) A cél az uralom, tehát a mindenség elérése. A térdhajtás alázatot jelent! A mindenség, a fény eléréséhez az alázat nélkülözhetetlen!

A Rák és a Vízöntő jeleit uralja. A két jel szomszédságban van egymással az égen, tehát ha őket a Szaturnusz uralja, akkor a két jelben végbemenő fo­lyamatokat, egymásba alakuló változásokat (Bakból a Vízöntőbe!) is kép­viseli. A feladatokat megjelenítő Bak-időt, az elvégzett munkákat követő felszabadulás és megtisztulás ideje váltja fel. A Szatumuszban a munka és sza­badság összekapcsolódik, egymás feltételeivé válnak. Hiába próbálok meg szórakozni, pihenni, ha tudom, hogy munkáim elvégezetlenül várnak rám. A feladatok elvégzése közben azonban tudom, hogy munkáim valójában a megtisztulás állapotába visznek. Ezért maximalista a Szaturnusz. Minden földi munkában a lényeg rejtőzik! Mindegyik munkámmal saját magamról állítok ki bizonyítványt! A „pontosan és szépen” elvégzett szellemi - lelki - fizikai feladatok tiszta, szabad állapotba, magasabb szintre emelnek.

A Szaturnusznál is beszélhetünk két útról, de itt a folyamat a tudatoso­dás, a letisztulás és bölcsességbe jutás folyamatáról van inkább szó!

A „Bak út” az emelkedés, a csúcsra jutás igényét erősíti. Az itt kiegészítő Hold-elv, a biztos érzelmi alapok fontosságát hangsúlyozza. A lélek félkörén álló kereszt is azt mutatja, hogy a belső világban születik meg az anyag fölé emelkedés igénye!  Most kell megszerezni a még hiányzó élményeket, el­végezni a „sorsfeladatokat”, hogy a földi dimenzió teljesen „uralható” legyen.

A „Vízöntő út” a beavató-tanító útja. Az elvégzett munkák minőségének megfelelő szintű tisztulást és szabadságot ért el a szülött. Tudását átadja az arra méltó tanítványoknak. Tapasztalás, lényegre koncentrálás és az életké­pesség elvei vezetik ebben. A föld elvének képviselője, a Vízöntő levegőjé­ben, szellemiségében, a belső, lelki indíttatások hatására végre a Nap tűz fénye által egészülhet ki, s veheti észre, tapasztalhatja meg, hogy végül is minden fény! A tér-idő káprázatán túl, „csak a fény létezik...”

A Szaturnusz magas analógia szinten a teremtés fényerejét menti át a sö­tétség korán át, a jövő idejébe.

A hűség, a bölcsesség, a pontosság és a meg­bízhatóság jelenik meg általa. Komoly, mély gondolkodás, takarékosság, puritanizmus, a fejlődés igényét, a kitartás, a következetesség és a szorgalom magasrendűségét éli. Igény jelentkezik az elvonulásra, vizsgálódásra és a le­húzó erők fölé emelkedésre.

Alacsonyabb szinteken - mivel az idő bolygója, ezért csak időlegesen - merevséget, gátlásosságot, bezárkózást, kisebbrendűségi érzéseket, félelme­ket, érzéketlenséget, ridegséget, túlzott szigort és keménységet jelenít meg, ami pesszimizmussal, pénzéhséggel, önzéssel, gyűlölettel, lélektagadással és kíméletlenséggel is párosulhat.

A Szaturnusz őrzi a küszöböt, utána az ismeretlen világ, az „új bolygók”, majd a csillagok fényes birodalma következik. Lépésről-lépésre, a tapaszta­lataink útján jutunk a csillagok fényes dimenzióihoz, ahol már minőségi vál­tozás jelenik meg. (Belső Szaturnuszunk, voltaképpen a felkészítő mester.) Alázattal, szeretettel juthatunk ide. A küszöbön átlépve, a csillagok bölcses­ségét, sugallatait is figyelembe véve, belül felfedezve, végre megnyílik egy régen elfelejtett, de mindig is velünk-bennünk élő új világ...

észlet: Paksi Zoltán Asztrozófia