DARU-SÓLYOM-TURUL

Valahogy sosem voltam megbékülve egy ragadozóval, vérres karddal a "kezében", és mint a magyarság turul-szimbólumával. 

Van Túlrúl jövő szellemi madár, még földi megfelelője is, de az nem a sólyom!

A magyarok ősei a  főnixet aranymadárnak hívták.... a madár éneke jelképesen a lelkiismeret szava, vagyis a Napisten tanítása. Ezzel arra ösztönöz, hogy a helyes útról ne térjünk le, és így boldog, békés életet élhessünk. Ha valaki elveszíti az aranymadarát, az arra utal, hogy lelkiismeretlenné vált. 

Jelenleg elvesztettük az aranymadarat, hiszen már csak meséink őrzik emlékét. 

De, jósággal, szeretettel, lelkiismeretességgel visszaszerezhetjük Őt! 

Az aranymadár képviseli a lélek önmagát megújító képességét.

Minden népnél megjelenik ez a madár szimbólumként, Kelet -Afrikában pl a sós síkságokon fiókái nem tudnának életben maradni, ezért  rak egy maga építette dombon fészket. A körülötte felszálló meleg légáramlat a lángok által felmelegített levegőre hasonlít, innen a tűz szimbóluma.

Mivel szimbolikus madár, így minden nép más madárnak képzeli: van aki, pávának, fácánnak, paradicsommadárnak, pelikánnak, sasnak,darunak, gémnek gondolják. 

Ez lenne a magyarok szent turul madara is, nem a sas vagy a kerecsensólyom.

Nézd csak, hogy összevegyítették....és ott vannak a "lángok" ugye. Jó lenne már ezt is helyretenni. :) De véletlenül sem véres karddal kéne ábrázolni. Nem ragadozók vagyunk!

TURUL- TÚ-L-RUL jövő madár, nem egy földi lény.

" A SÓLYOM az arisztokrata világ választott madara volt; a DARU ellenben az EGÉSZ MAGYAR NÉPÉ!

A hódoltság korában eleink nem ismerték a mondva-csinált turulmadarat. Írott emlékeinkben hiába keressük a nyomát; énekeink sem ejtnek róla szót. 

Annál többet írnak és énekelnek a darumadárról, melynek szeretetét még keletről hoz­ták magukkal....Árpád magyarjai minden bizonnyal a vadászták és fogták is a darvakat...már ebben az időszakban fontos madara volt a magyarságnak, mégpedig azért, mert a darvak időjósok voltak, megérezték a rossz időt és ilyenkor a szelídített daru szárnyát csapkodva keringett. A madaraknak ez a tulajdonsága fontos volt honfoglaló eleinknek, akiknél végzetes lehetett az esős, ködös idő csata esetén, mert az íjak megnyúltak, használhatatlanná váltak ilyen idő esetén...."

"A daru halálát érezvén, csapatát háromszor körüljárja, azután összeesik és meghal. Társai eltemetik. 

Ezután nekivágnak a tengeri útnak a nélkül, hogy egyszer is megpihennének. A daru repüléskor fejét és nyakát az előtte repülő társa farkára fekteti. Elől és hátul öregek repülnek, középen a fiatalok. Ha a vezér elfárad, hátra megy és átadja a vezérséget egy másik tapasztalt öreg darunak. Mikor a tenger felett repülnek, a lankadókat az erősek viszik.”

"... Hermész és a darvak beavatottjai a betűk szent tit­kainak: Hermész a darvak ék alakzatú kötelékének mintájára alkotta az ugyanilyen formájú betűket. Ez az alakzat, amelyben az idősebb, tapasztaltabb madarak vezették és védték a fiatalabbakat társadalmi modellként is szolgálhat, hasznos és megszívlelendő példát mutat.

(Nézzük csak a harcmodort: Nyílt ék – az ék belsejében ...tapasztalt, idősebb íjászok állnak (ritkább esetben, az erődben képzett íjászalakulatok vagy a lovasíjászok). Támadáskor az ék belsejében haladva az íjászok feladata az ellenfél hadsorainak megbontása, így készítve elő a terepet. AZ ék alakban behatolás arra volt jó, hogy kettéválasszák az ellenséget, így aztán két oldalról körbelovagolták, és lenyilazták őket. )

Itt pedig ezt olvashatjuk: "A Turul egy sólyommadárnak a régi megnevezése a havasi sólyom, vagy a nálunk hála Istennek még honos, gyors-röptű, szilaj kerecsensólyom volt-e őseink vadászmadara? Azonban meg kell említeni, hogy e turulmadár fajtájának kiléte még ma is vita téma. Még előfordul ritkább esetekben, hogy sashoz illetve keselyűhöz hasonlítják a nemzeti jelképünket.Ugyanakkor, ha ezen, madarakat a viselkedésük, illetve más ragadózó madarakkal való „összecsapás” alapján vizsgáljuk meg, akkor nyilvánvalóbba válik, hogy az őseink turulmadara csakis a sólyom kellett, hogy legyen. A sólyom jellegzetes „harci technikája” az, hogy ha más ragadozó madárral kerül szembe, hirtelen eltűnik a látóhatárról, az ellenfele fölé illetve háta mögé kerül, és meglepetés szerűen támad. Kihasználva a fentről lefelé zuhanás sebességet csap oda az ellenfelének. Ezt a harcmodort addig ismételi, amíg el nem éri a kívánt hatást, vagyis amíg az ellenfél meg nem futamodik. Ha ezt párhuzamba állítjuk őseink lovasíjász harcmodorával, tisztán látható, hogy nem lehet más a mi turul madarunk, mint a sólyom.(???)A gyors egységmozgások, a megfutamodás színlelés, a villámgyors összecsapások, stb. mind ugyanabba az irányba mutatnak.

https://csipcsirip.com/oseink-harci-taktikaja-nem-mas-mint-a-solyom-maga/

Ezen kívül vándorok védelmezőjének és az  istenek hírnökének is tartották,csak úgy, mint keleten, hiszen ezek a tulajdonságok összefüggésbe hozhatók a rendszeres vándorútjáról ismert madárral. Ibükosznak, a görög költőnek a gyilkosai­ra darvak hívták fel a figyelmet. Ez a motívum bukkan fel később a magyar népművészetben  is..."

"Napjaink magyarságszimbólumai közül a daru teljesen kikopott. ... a daru, kócsag ... említése (3.4 és 2.6 % között) nem tekinthető jelentősnek, …mint ahogy a korábban magyarosnak tekintett ruházathoz jellegzetes tolldíszt adó daru és kócsag sem idéznek fel nemzeti asszociációkat....A népművészeti alkotásokban...a népi kerámiák elsősorban galambot, közelebbről meg nem határozható énekesmadarakat, illetve kakast ábrázolnak. Gázlómadarakat, illetve darut nem találhatunk közöttük. 

A textíliák és szőttesek díszítményein ritkán előforduló állatábrázolások szinte teljes egészében madármotívumokra épül, ebben mégsem kap szerepet a daru. A bútorok, egyéb használati tárgyak, munkaeszközök díszítőelemei között sem találhatunk darut, mindenhol a fazekasságnál meglévő madármotívumokkal találkozhatunk, kiegészülve pávával, bagollyal, sassal.... viszont a daruval az éberség megtestesítőjével leginkább címereken találkozhatunk, klasszikus megfogalmazásban: ahogyan egyik lábával követ tartva őrködik. Olyannyira sok nemes család címerében fordul elő, hogy felsorolásuk több oldalt tenne ki ...

A koronázási palást darvai

...de, a régmúltban, amikor nem csak vonuló, hanem fészkelő madár is volt hazánkban, sokféle módon vették hasznait. Ezek közül az egyik, a legfontosabb tulajdonságára, az éberségre alapozott épület, vagy udvarőrzés volt. Tudjuk azt is, hogy nem csak az előbb említetteteket vigyázta, hanem igen gyakran erősségeknél, váraknál is teljesített „szolgálatot”. „Ismeretes dolog, hogy a darvak - akárhol ütnek is tanyát - őröket állítanak ki s éjjel állandóan strázsáltatják falkájukat. A strázsák felemelt fővel vigyáznak s ha mit látnak, menten nagy krukogással hírül adják. Még a fészkén ülő darura is állandóan őr vigyáz. Szóval szakasztottan úgy őrködtek, mint végházainkban a vitézlő rend. Nem hiába hívták te­hát a darvakat vitézlő madaraknak!

Nem hiába tartogatták őket várainkban és kastélyainkban. Hiszen az éberségről példát, az őrködésről formát ők adtak. Tőlük látták a vitézeink, mint kell talpon virradniok. Tőlük tanulhatták a virrasztóink, mint kell hajnal­setétekor és virradatkor ébresztő szóval kelteniök az alvókat - ha kívülről veszedelem közeledett..Hát jobbak vótak ezök a daruk, mint a kutyák. Voltak is nagy becsbe…

Ez a megvesztegethetetlen madár látta el sok esetben azt a feladatot, amelyet kutyáknak, vagy embereknek kellett volna végezniük. A hódoltság korában ez igen gyakori volt, azonban később egy magára valamit adó udvarház, vagy kúria sem nélkülözhette a szelíd daru falkát. Az udvar díszének tekintették. „Együtt járt a baromfiakkal, őrködött köztük. Amikor jókedve kerekedett, táncolt és játszadozott; magát illegetve körbe lépegetett, ka­vicsot vagy kis gallyat vett csőrébe, feldobta, meg elkapta. Viselkedéséből időt is jósoltak. Mikor szárnyát teregetve és kiáltozva keringett az udvaron, esőre számí­tott a ház népe.

A XIX. században az Alföld majd minden parasztudvarán tartották, mint őrző állatot, olcsóbb volt, mint a kutya, nem riasztgatta, bántotta a baromfiakat.

A daru elfogásánál is vigyázni kell, hiszen a végsőkig védekezik. Lábaival hadonászva karmol, csőrét kardként használva vagdalkozik, ezért a „vigyá­zatlanabb emberrel megtörténik, hogy a daru vagy az arcát össze­hasítja karmával, vagy a szemét kivágja.

Rohamoszlató pajzzsal etetik a darvakat

A fészkeiket féltő nőstény madarak ugyanis véresre csipkedik őket, valahányszor azok bemerészkednek a kifutóba. A gondozók először kukafedőkkel igyekeztek megvédeni magukat, ám azok kevésnek bizonyultak. Végül a helyi rendőrség találta meg a tökéletes megoldást, amikor felajánlott két korábban leselejtezett, ám még tökéletesen ép, sosem használt rohamoszlató pajzsot, amelyeket a pár hetes költési időszak alatt a darvak etetése feltehetően végleg leamortizál.   

A szelídített darvak adták a legjelentősebb haszonvételt a régmúlt korokban. A darutoll ugyanis meglehetősen keresett árucikk volt hajdanán. A régi korok embere szívesen viselte fejfedője díszeként. Ennek eredetét az isteni világhoz való tartozásban kell keresnünk, a toll a hatalom szimbóluma minden népnél. Az egyiptomi tollkoronáktól kezdve a maja „Tollaskígyó” istenen keresztül a szibériai sámánok fejdíszéig.

 A fejen viselt toll viselője tehát egyfajta fensőbbséggel rendelkezik azok fölött, akik nem hordják, nem hordhatják a díszítményt, vagy csak kisebb értékű tollakat viselhetnek.

A tollak kötésével külön ember foglakozott, a tollkötő.

 1554-ből egy írás ...Tollakat viseltek vitézlő uraink a pajzsukon, de a lovaikat is ezzel díszítették. A tollakat díszes aranyból, ezüstből készült, nem egyszer drágakövekkel ékesített tolltokokba, tollforgókba helyezték. Ezek jelentős értékeket képviseltek, így gyakran olvashatjuk végrendeletekben hagyatéki tárgyakként. Pénzszűkében gyakran zálogba is vetették. Thököly fejedelem 109 tolltokot mondhatott magáénak. A leltárban többek között ilyeneket olvashatunk: „Arany tolltok darutollhoz való… Darutollhoz, török lófékhez való két aranyos, köves tolltok… Ezüst aranyos tolltok 2, egyike köves darutollhoz való, az másik közönsé­ges sastollhoz való”

A tollak értékét mutatja az is, hogy rendszeresen adótételként is szerepel. Tiszanána 1682. évi urbáriuma szerint a jobbágyok „Két darut tartoznak hozni időnként, vagy az árát”. Egy másik, 1696 körüli urbárium szerint az egri püspöknek két darab darut, vagy annak az árát, 7 frt 20 dénárt voltak kötelesek fizetni.

Kecskemét adótételei között évenként két darutoll szerepel. A török defterek tanúsága szerint nemcsak Kecskemét, hanem a hódoltsági területek szinte valamennyi települése tartozott tolladót fizetni, de ajándékként is sokszor követeltek a törökök darutollat.

A Nádasdy- számadásokban 1544. június 1-én „ezt jegyezték be: „Kapuban (Kapuvárott)  Szalainak jár a számadótól 50 dénár, „hogy vivé Horváti Novitynak az daru tollakat – költségére.”

Herman Ottó szerint a darutoll szebbjének borjú is volt az ára.Sokszor azonban nem pénzért, hanem életért, búzáért adták a tollat.

Mint státuszszimbólum, a toll minősége mutatta viselőjének társadalmi helyzetét. A toll (tallu) tulajdonosának anyagi helyzetére, elhelyezésével pedig társadalmi hovatartozására is következtetni engedett.

Ehhez a rengeteg tollhoz azonban rengeteg madár is kellett. Vadászattal nem igen lehetett próbálkozni, hiszen az óvatos madár már messziről észrevette a cserkészőket. Ezért általában kicsi korában elfogott, szelídített madarakat tartottak. A várakban, kastélyokban ezek számára külön darvászokat tartottak, hogy a madarak semmiben ne szenvedjenek hiányt. Ők állandó fizetésért gondozták, ápolták, etették a legnagyobb gondossággal a majdani fenséges tollak reményében a kis darvakat. Nagyon ügyeltek a jó bánásmódra.

A madarak befogásának legjobb tudói a pákászok voltak,a darvász ezek között különleges helyet foglalt el: „A pákászrenden levők közül őket érte legtöbb tisztesség, becsület. Ők bírtak legtöbb tudománnyal. Noha szakmájuk, már több évszázados múltra tekint vissza szótárainkban még a huszadik század elején sem említik őket.”

A középkor költészetétől Pósa Lajosig hányan, de hányan énekelték meg a darumadarat!

Szerepel a köz­mondásokban, népdalokban, Petőfinél, Tompánál, Arany­nál, ThalyKálmánnál és szárnyára vette a műdal is.

Ha egy madár ennyire beleolvad a nemzet irodalmába, ez biztos jele annak, hogy évszázadokon át benne élt a nemzet lelkében.

Mintha csak betetőzése volna a ma­gyar tragédiának: ez a népünknek oly kedves madár ma már csak átvonul csonka hazánk földje fölött: fészket nem rak.

Már pedig ugyan melyik nemzethez van a darumadárnak annyi köze, mint éppen a magyarsághoz?

(…) "Trianon elszakította tőlünk a darvak fészkelőhelyeit — a darumadár is hűtlen lett ahhoz a néphez amely a legjobban a szívébe zárta az egész földkerekségén.” összegezte Lambrecht Kálmán 1933-ban a darvak miatti fájdalmát.

Pedig, nem kellene , hogy így legyen!

Mai helyzet:

A madár Tisza menti falvaiban honos volt a századfordulóig. A vízrendezések, lecsapolások miatt természetes élőhelyei megszűntek szerte Magyarországon. A XX. század legelején még költött nálunk.  A vízjárta területek eltűnésével, a lecsapolásokkal, szabályozásokkal költési lehetőségei megszűntek, azóta csak átvonul az ősi vándorútnak számító Tisza-vonal mentén. Napjainkban a legjelentősebb pihenőterületen  a Hortobágyon, a Hajdúságon évente 50-70 000 daru tartózkodik. A Közép-Tisza menti víztározó, és más mesterséges tavak folytán az ornitológusok lehetségesnek tartják visszatelepülését és állandó hazai jelenlétét.

No de! Most ehhez a hírhez képest ott tartunk, hogy a  Hortobágy majd egészét felvásárolták és beszántották! 

A "főnix" Debrecenben(elvileg ez egy daru lenne, csak a fejekben nagy zavar van! Ezért néz ki sóyomszerűen még a szimbolikus aranymadarunk is. )

...és a sólyom mindenfelé a karddal. 

Most hasonlítsd össze a két madarat: melyik a TURUL? 

Melyik termékenyítette meg EMESÉT? (ugyanis szellemben az erők dolgoznak, nem a nemek! )

(még csak nem is a földi megfelelője a SÓLYOM  a szelleminek, hanem a FÉRFIERŐ és HATALOM, HARC, RAGADOZÓ szimbóluma, a DARU viszont a NŐI MINŐSÉG  és az ANYAI ERŐ  szimbolikája, aki VÉLETLENÜL SEM GYENGE !)

Aki nem hiszi, járjon utána....mért tűnt el a daru s lett helyette sólyom? Van sólyom, de nem azt szimbolizálja, amit annyira "hirdetnek"....de ez sem baj, csak tegyük helyre. Ne gondold, hogy a daru gyenge, dehogy is! Járj utána...

karpatmedence.net