Ébredés

Mi az eleven Hit- ébredés az Életre

Az ember igazi élete akkor kezd ébredezni, amikor tudatosan kapcsolatba lép Istennel.

Amikor elismer maga fölött egy magasabb lényt, amikor ebben a lényben hisz, és keresi, hogyan csatlakozzon hozzá - azaz érzi, hogy van kapcsolat közte és a magasabb lény között, és ezt a kapcsolatot fönn akarja tartani. Mindig.

Ekkor életre ébred benne a szellem-szikra, és belülről arra igyekszik befolyásolni, hogy az örök Atya-szellem felé törekedjen.

Így belülről folyton szeretet gyakorlására érez késztetést, még ha ez kezdetben csak abból áll, hogy jó a többi emberhez.

De a szeretet mindig felismerhető, különben nem ébredt volna föl benne az élet.

És most kezd észrevehetővé válni ez az élet.

Ez mintegy második élet benne, amely független a tulajdonképpeni testi élettől, amelyben az ember él ugyan, de a szellem-szikra még csak nyugszik benne - tehát szellemben még halott.

És ez a második élet adja meg az embernek az igazi kielégülést, mert Istennel beszél a feléje irányított gondolataival és imájával.

Ez az ember Istenét többé már nem felejti el, mert Isten az aki megtartja, és megakadályozza, hogy az illető ember újból a szellem halálába bukjon.

Az Istenről   MEGTANULT ISMERET   és a vele való ELEVEN TALÁLKOZÁS közt különbség van.

Mert amit valaki megtanult, azt újra elfelejtheti, vagy később visszautasíthatja.

Ez a lelket még nem keltette életre.

Viszont a megtanult hit is eljuthat az eleven hitre, ha az emberben jóakarat van - és ő sem veszti el az életet, ha az egyszer felébredt benne.

És ez az élet már felébredhet benne attól az időponttól, hogy gondolkodásra képes.

És mihelyt szeretet-készség van benne, gondolkodását is helyesen irányítják, és keresi a kapcsolatot Istennel, egy lénnyel, akinek bizalommal átadhatja magát.

Az ember érzi, hogy maga hiányos, hogy vezetőre és oltalmazóra van szüksége.

És mert gyenge, KERES egy lényt, akitől élete minden helyzetében segítséget remél.

Kezdetben öntudatlan vágy ez, de boldog lesz amikor hinni tud, és kapcsolatot teremtett ezzel a lénnyel.

Ez az egyszerű, sima hit, amit elnyerhet minden kisgyermek.

Ez az a hit, ami a tanítás hatására eleven, amit a gyermek elfogadott - de benső meggyőződést nem ajándékozott neki.

Mert:

a meggyőződéses hithez hozzá tartozik, hogy szeretni akarjon, mert a szellem-szikrát ez kelti életre benne.

Minden továbbit most már a szellem-szikra visz végbe, ismételten felkelti vágyát az Atya-szellem iránt - míg aztán az ember egyszer egész tudatosan, bensőséges imával felveszi vele a kapcsolatot.

Ez egyúttal a legbiztosabb mód arra, hogy az Atya elfogadja gyermekét, és többé nem engedi visszasüllyedni a szellemi vakságba - a szellemi halálba.

Ezért nem elég csak a hit tanítása.

Habár nem kell elutasítani, de "életet" még nem ajándékoz.

Igazi életet csak a szeretet hoz létre, és a gyermeket arra készteti, hogy gondolkodjon a hit tanításain.

Csak ekkor keresi az ATYÁT, aki aztán engedi magát megtalálni.

Az embert a szellem-szikra mindjobban az Atyához hajtja, benső késztetést érez a vele való kapcsolatra, belülről a szeretetből való cselekvésre, és az imára hajtja.

Ez a kettő eredményezi az egyesülést - és ez az ember földi életének a célja és oka!

Ez a kettő ébreszti az embert arra az életre, amely örökké tart,

életre, amely már nem veszhet el, mert az már szellemi élet

- aminek a földi élettel semmi közössége nincs.

Az ember ekkor megtalálta Istenét, a gyermek megtalálta ATYJÁT, és örökre átadta magát neki.

És az ilyen ember már nem halhat meg - mert örökké él.