Használjátok ki...

 

Mivel az emberek már röviddel a vég előtt állnak, és a jövendöléseknek a legkevesebb hitelt sem adnak, már erről is fölismerhető, hogy elérkezett az utolsó idő.

 

Amikor már senki nem számít átalakulásra, amikor az emberek visszautasítanak minden erre vonatkozó tanítást, amikor már mindent csak földi és materiális szemmel néznek, és az isteni Teremtőt figyelmen kívül hagyják, azaz, amikor tagadnak minden összefüggést az emberi sors és az Isteni akarat között … akkor az idő már nincs messze, mert az emberiség eljutott arra az érettségi fokra, ami a vég feltétele.

 

Mert egyszer a jövőből is jelen lesz, és bár Isten szeretete végtelenül nagy, egyszer Isten igazságossága is a maga helyére lép, és véget vet egy olyan állapotnak, amely szerencsétlenséget hoz az Univerzum még tökéletlen szellemi lényeinek.

 

Ezért kell megemlíteni az embereknek ismételten a vég bekövetkezését, legyenek Isten szavára ráutalva, aki prófétáit vette igénybe, hogy óvja és figyelmeztesse az embereket – tehát közvetítőkön át beszél hozzájuk.

 

Boldog aki a jövendölésekhez tartja magát és megteszi előkészületeit – mert a nap váratlanul érkezik, és elragad minden élőt a földről, hogy vagy az örökéletre vigye, vagy a halálba – ahogyan Isten meghirdette szóban és írásban.

 

Az ember állandóan várhatja a vég óráját, mindig számolni kell vele,  lássa meg a jelenben is a vég történéseit, tehát a legnagyobb súlyt önmaga, a lelke alakítására fektesse, hogy az minden kár nélkül megállhasson Isten előtt .

Ha az ember a vég megérkezését a jövőbe helyezi, langyos és lusta lesz hogy önmagán dolgozzon.

 

De ha azzal számol, hogy még a jelenben teljesülnek Isten jövendölései, akkor komolyan veszi, hogy meg kell változnia a lényének.

Istennek kezdet óta az a célja, hogy az embereket lényük megváltoztatására bíztassa. 

 

A rosszra irányuló akarat meghatározza az idő eseményeit...

 

 A jóra irányuló akarat már véghezvitt tettnek számít akkor is, ha valami megakadályozza a kivitelezését; ugyanígy a rossz tettéért is felelős az ember,azért is, amit végre akart hajtani, mégha nem is jutott el odáig, hogy kivitelezze. 

Ezért döntő az összemberiség gondolkodása és akarata arranézve, ami mint csapás és szerencsétlenség megy át a Földön:

Mert amíg az emberek az isteni parancsolatokat, az Isten-és felebarát iránti szeretetet nem teszik életük vezérfonalává, amíg nem ítélik el azt, aki megszegi ezeket a parancsokat, addig a gondolkodásukat éppúgy el kell ítélni,mint azt, aki megszegi.

 

Ez a helyzet visszavonhatatlanul magához vonja a nehéz életviszonyok idejét, amelyeket Isten mint nevelő-eszközt használ, hogy az emberek gondolkodását megváltoztassa.

 Mert az akarat – ami a gondolatokon keresztül jut kifejezésre – azt a szellemi állapotot jelzi, amelyben az emberek vannak.

Ha ez olyan mélyre zuhant, hogy a lelki mélyrepülés veszélye áll fenn, akkor olyan eszközöket kell használnia, ami kormányozni tudja ezt a veszélyt.

 

Az az ember aki szeretetben él,  elítél mindent, ami a szeretet ellen vétkezik.

De ,ha az ember egész felfogásában szeretetlen, akkor hozzájárul embertársai minden tettéhez ami rossz, és éppúgy vétkesnek mondható, mintha maga vitte volna végbe!

Tehát az emberek maguk határozzák meg az idő eseményeit, a szenvedés fokát amit kapnak.

 Ezáltal maguk határozzák meg  az események módját is, mert ilyen fokon kellett érinteni őket ahhoz, hogy gondolkodásuk megváltozhasson.

 

Minél keményebbek, annál érzékenyebben és hosszabban kell szenvedniük – és szellemi vakságukban azt hiszik, minderre nem szolgáltak rá.

 

Gondolkodásukat mégsem lehet másképpen megváltoztatni, csak úgy, hogy önmagukon érzik azt, amit a másik emberrel kapcsolatban jóváhagytak. Azaz, nem tettek semmit, hogy a rosszat megakadályozzák!

 

Az emberek fordított gondolkodása a szeretetlenségben gyökerezik, ami nem szül semmi jót, hanem csak rossz tetteket, és ezért állandó szellemi visszalépést jelent.

 

Majd csak a felismerés, hogy egyedül a rosszra hajló akarat az oka annak, ami az egész emberiséget éri, tudja az embereket arra indítani, hogy akaratukat megváltoztassák, tehát igazságos gondolkodásra törekedjenek.

 

 Csak ekkor lehet csökkenteni a szenvedést és szomorúságot, és lehet könnyebb sorsot nyújtani a Földön!

 

A helyes gondolkodás abban jut kifejezésre, hogy az ember ugyanazt kívánja felebarátjának, amit hasonló helyzetbe jutva, magának is kívánna.

 

Az ember közömbössége keményebb csapásokat követel...

Igen sok ember állapota reménytelen a Földön, mert semmit sem tesz lelke érlelődésére.

 

Gondolataik mindig a földre irányulnak, és sohasem emelkednek a magasba.

 

Soha nem lépnek szellemi területre, soha nem kérdezik meg magukat, miért vannak a Földön?

 

Kitérnek az ilyen beszélgetések elől, mert nem akarnak mást tudni, csak azt, ami testük számára hasznosnak tűnik.

 

Ilyen felfogású a legtöbb ember a Földön.

 

 Pedig Isten szavát szolgái  mindenhová elvezetik, a figyelmeztető és óvó beszédek mindenhol felhangzanak, ám az emberek elzárják füleiket, mert a világ hangja erősebben érinti őket, és azt engedelmesen követik. 

 

Minden gondolatuk a világi cél elérése, reggeltől estig a testükért dolgoznak, pedig az elmúlik.

Az embereknek jeleket küld … de hogy figyelnek-e rájuk, az tőlük függ.

Akik figyelnek a jelekre, nem zárkóznak el az utalások elől … hisznek-- és felkészülnek rá.

De ahol  sötétség  van, ott  nem használnak  a jelek  és az utalások, és az emberek a saját hibájukból mennek a testi és lelki halál felé.