Hogy is van ez?

2013.09.19 09:07

A Biblia azt írja, hogy Jézus az Isten báránya, aki elvette a világ bűneit.

De, az én bűneimért én vagyok felelős,akkor hogyhogy Ő hordozza ?

Ha egyszer már keresztényi értelemben megváltottak, akkor mi lehet még a dolgom?

Jézus nem mondott ilyet. [@tut_tut]

Amit Jézus mond, azt vegyük komolyan.

Jézus sehol se mondja, hogy Én vagyok az Isten báránya, aki elveszem a világ bűneit.

Keresztelő János mondja, hogy:

"Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!" Ján. 1:29

Jézus nem mond ilyet, mert NEM VETTE EL! [@question2]

Akkor hát, hogy van ez?

Keresztelő olyan ember volt, aki önmagánál jobban szerette az Istent, és ezért meg tudta látni a menny küldöttét Jézust és tanúságot tett róla.

Vajon naponta eszünkbe jut-e, hogy nemcsak magunkért vagyunk keresztények, hanem másokért is?

Átvitt értelemben viszont tudom azt mondani, hogy mégis elvette. [#idea_anim]

Tudniillik akkor, ha azt tartom bűnnek, - azt a szellemi sötétséget - ami Jézus előtt

az emberekre szükségszerűen rátelepedett, mert "hiába nyitotta ki valaki a szemét",

sötét volt!

Nem tudták, "hogyan kell embernek lenni."

Nem volt előttük példa.

Most képzeld el azt, hogy:

ebben a szobában mindig sötét van, ha kinyitod a szemed, ha becsukod.

Egy idő után, generációk során sokan rájönnek arra,hogy kár a fáradságért, miért nyissam én ki?

Csukva hagyom a szemem.

Erre jön valaki, és fölgyújtja a villanyt.

Most, aki nem nyitja ki a szemét, az továbbra is sötétben van, de aki kinyitja, az azt mondja:

Hűha! El van véve a sötét!

A bűn ez a sötétség, a világ bűne.

És mi az a sötétség?

...dönthetsz.

Hogy önzés által leszek boldog.

Mindvégig ez volt a világ bűne! A nemtudás még nem felmentés.

Isten induláskor két parancsot adott az embernek:

szeresd azt, aki ember, uralkodj azon, ami nem ember!

"Szaporodjatok, sokasodjatok, hajtsátok uralmatok alá a Földet!"

Az ember mindjárt az elején megtekerte így:

én uralkodni akarok azon is, aki ember.

Mi lett ennek a következménye?

Hogy ami nem ember, még az is uralkodik az emberen. [wacko]

Az ember alatti világnak vagyunk a rabszolgái (pl. 3 műszak, mert nem állíthatjuk le a Martin-kemencét).

Megjelenik Jézus, és azt mondja, nem az önzés által lesztek boldogok, hanem azáltal, ha felszabadultok.

Isten a Szabadító, Jézus neve ezt jelenti. [innocent]

Ha engeditek, hogy Én bennetek éljek, alakítsátok át gondolkodástokat, kezdjetek másként gondolkodni!

Hogyan?

Hát úgy, ahogy Én-Jézus- gondolkodom!

És akkor elmondja a tanítását. De, csak ekkor-és neked, nekem,bárkinek - személyesen!

Jézus egyetlen dolgot tanított.

Azt, hogy a szeretetnek igazságban, az igazságnak szeretetben kell megnyilvánulnia.

Ezt tanította a legkülönbözőbb élethelyzetekben.

Mindig erről beszélt.

Ha én ezt akarom megvalósítani, akkor Jézus néz az én szememmel.

Ekkor vagyok megváltott!

Az, hogy a "világ bűnét" elvette, igaz, mert a sötétséget megszüntette.

De csak annak, aki kinyitja a szemét! [@lightbulb]

A szellemileg vakok továbbra is sötétségben botorkálnak, ez viszont mindenkinek a saját döntése, ne feledd.

Krisztus közeledik feléd folytonosan, csak észre kell venned. Kölcsönös a dolog, sosem hagy magadra, ha te nyitott szívvel közelítesz hozzá.

Igy már bizonyára érthető ez a részlet is.Ha erkölcsileg krisztusi életet élünk, s ezt nem csak kifelé mutatjuk, hanem valóban szívből tesszük, akkor egy reggel arra ébredtünk, hogy "kerek a világ, minden jól van, ahogy van, hatalmas békesség lakozik Bennünk"...no, akkor megtörtént az a kegyelem, hogy Jézus bizony kijelentette magát nekünk... itt alapozódott meg a Hit...innentől fogva érezhetjük a folyamatos Áldást...de, nekünk is folyamatosan ébernek kell maradni, nem inoghatunk meg a Hitünkben. Erkölcsileg kiérdemeltük a Hitet...az életünkkel. Krisztus pedig ezt elfogadta, mert látta, hogy szívből jön...ezután megnyitja a szellemit, s maga árasztja az Igazságot a fejekbe...

Aki nem éli ezt az életet, annál is kopogtat, bizony, hogy tegye meg...sokszor nem nagy sikerrel..annak is meg lesz a "jutalma"...de, senkit nem ír le, hogy "menthetetlen", mindenkinél kopogtat!

Oda-vissza működik a dolog, nem úgy van, hogy most már csak vagy én kopogok, vagy Ő.

Gondolj mindig a szerető Atyára! Soha-ismétlem, soha-nem mond le az "elveszett" gyermekéről sem! Mindig kinyújtja a kezét felé, amibe kapaszkodhat!

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót,

bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem,

a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.

A kinek van füle, hallja..."

Jel. 3:20-22.

Ne gondold, hogy a "megváltással" te most már bármit megtehetsz,hiszen mindenki meg van váltva!

Itt fatális félreértés, félremagyarázás van!

A megváltással azt történt, hogy az ősbűn, amit szellemben elkövettek Isten ellen, olyan nagymértékű volt, amit ember önmagában képtelen lett volna helyrehozni, bármíly "szent" és igaz életet is éljen.

Ezt csak Isten vihette végbe-ez az ő végtelen nagy kegyelmi ajándéka az emberiségnek-,csak neki volt akkora ereje, hogy ezt meg tudja tenni. Mindezt abból a szeretetből tette, amit azóta is folyamatosan ránk áraszt, ha észrevesszük, ha nem.

Krisztusban megtestesült, s megmutatta, hogy onnantól fogva te, én s bárki már, eljuthat a szellemi látás szintjére, ahol az igazság van, ha azt a krisztusi utat követed, amit nekünk szeretetből, Atyaként ajándékozott.

Magyarán, a látásmódod nem csak a földi dolgokra korlátozódik, de türelemmel, kitartással eljuthatsz arra a most már nyitott szellemi szintre, amit az ősbűn miatt anno lezártak az égiek!

Nem volt többé kapcsolat a szellemivel!

Ezt a kapcsolódást kaptuk vissza Krisztussal-akkor, ha kinyitod a szemed.

Erre mondják manapság, hogy ha végre "felébredsz".

Mert, felébredhetsz!

De, még mindig nincs megváltás egyénileg, mert ahhoz nem elég felébredettnek lenni, hanem bizony naponta azt az életet kell gyakorolni szellemben, és itt a földi testben is, - szóban és gyakorlati tettekben-,amivel bizonyítod, hogy igenis, alkalmas vagy az egyéni megváltásra.

Amikor oda kell állni a végső elszámoláskor Isten színe elé, mondhasd azt, hogy jól gazdálkodtál a neked adott tálentumokkal-eggyel, öttel vagy tízzel, mindenkinek érdeme szerint, ami adatott. Ne ásd el, és őrizd ezt a tudást, ha már tudod, de vállald fel, még akkor is, ha emiatt megvetés, kiközösítés,kigúnyolás tárgyává leszel.

Ha egy van, akkor keresd meg az életben azt az egyet, akit "bevilágíthatsz", ha öt, akkor ötöt, ha tíz, akkor tizet!

Ezekkel kell majd elszámolnod-lámpás voltál-e az egynek is?

Ne higyj azoknak, akik ugyan betéve, szóról-szóra fújják a Bibliát, de valójában nem értik-mert vagy nem akarják, vagy nem tudják-a benne rejlő szellemi tanítást, akik a szavakat szavak szintjére korlátozzák, s szó szerint értelmezik-mert "zártak" a szellemi látásmódban.

Ezek bizony a legnagyobb vehemenciával fognak támadni, Istentelennek, hazugnak tartani, mondván, hogy te magad vagy a sátán!

És, sokan vannak még ebben a sötétségben. [@scared]

De, ha te egész életed folyamán kitartasz a krisztusi élet mellett, akkor a megváltásod bizony nem maradhat el...de, senki sem mondta, hogy ez könnyű feladat.

Viszont, itt és most kell megtenned, mert erre kaptál EGY életet!!!

Ha nem jutsz el idáig, akkor a halál utáni élet bizony nagyon nehéz lesz sokáig, mert amit itt megtehetsz rövid kis idő alatt, azt odaát nagyon hosszú -korszakokon át tartó- tanulási folyamattal teheted csak meg.

Nincs lehetőséged javítani, mint itt, nem születhetsz le újból a Földre, mert nem ez a reinkarnáció!

Ne hidd, hogy ha most nem jutottál el a megváltásig, akkor majd a következő életedben kijavíthatod, mert nincs ilyen!!!

Van reinkarnáció, de nem így....itt is megszületsz ugyan minden áldott reggel-s ez ugye maga után vonja, hogy meg is halsz kicsit minden éjjel-, de nem születhetsz le másik földi testbe többé. Két kivétellel...de, az feladat vagy kegyelem.

Hidd el, az a megváltás, ha nem kell újból bármilyen anyagba öltöznöd többé egy másik anyagi világban, hanem a szellemi szinteken fejlődhetsz tovább az örökkévalóságban.

Van belőle jó sok, s egyik izgalmasabb, mint a másik!

Amikor átkerülsz, akkor bizonyos idő után arra a szintre küldenek, amit itt a földön, szellemben elértél-vagy más anyagi, vagy szellemi...ezért nagy lépés az, ha itt megalapozod, mert annál előbb juthatsz közelebb ahhoz az örökléthez, amit itt elképzelni sem lehet, de sejtjeinkben írva van ennek tudása, s ez után vágyódunk folytonosan.

Mérhetetlen szeretetnek, boldogságnak hívják.

A szabad akarat folytán dönthetsz tehát úgy is, hogy nem hiszel, meg úgy is, hogy igen.

/Mindegyiknek meg lesz a maga következménye./

A második eljövetelekor - Ő Maga mondja -, ha majd újra megjelenik, akkor mondja:

"És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.

Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok."

Lk.21:28

Valójában a megváltás egy folyamat.

A szemem megnyitása egy folyamat.

Ha bennem él az Isten boldogító módon, akkor nekem egyre jobban kell erre rálátnom, egyre tisztultabban kell látnom.

Ha holnap mégis másképp látok, mint ma, ezt nem fogom magamon észrevenni.

Folyamat.

De ,bizony el kell vele számolnunk.

Hogy állunk mindezzel napjainkban?

Mitől akarunk szabadulni a megváltással?

Mindentől.

Saját magunktól.

Ha nagyon akarunk szabadulni valamitől, de úgy igazán fogalmunk sincsen arról, hogy tulajdonképpen mitől is akarunk szabadulni, akkor nagyon várjuk a magasabb lényt, aki megold, tud, ért, segít, szabadít.

József Attila írta le ezt az állapotot gyönyörűen a „Mint a gyermek” című versében:

„Kuporogva csak várom a csodát,

hogy jöjjön el már az, ki megbocsát

és meg is mondja szépen, micsodát

bocsát meg nékem e farkasveremben.”

Honnan várjuk a megváltást?

Tényleg szükségünk van a megváltásra, vagy úgy hisszük: megváltjuk mi magunkat?

Kevesen fogják csak fel, hogy ez az emberi mindenakarás elkerülhetetlenül a legmélyebb bűnbe vezet.

Hogyan találhatjuk meg a megváltást?

Lehet a megváltást akarni, kivívni, birtokolni?

A megváltás az előzőek alapján NEM birtokolható, a szó szupermarket értelmében nem elvehető, nem megszerezhető, megvásárolható állapot.

Ha kétségbeesésünkben idáig eljutunk, az inga a túlsó végletbe leng.

A megváltást tehát kapjuk-gondoljuk. [whistle]

Ebben az értelmezésben a megváltás egy mindig látható, néha közel kerülő, de újra és újra tovalebegő, soha el nem sajátítható állapot.

Tényleg ennyire kiszolgáltatottak vagyunk?

A megváltás tényleg semmilyen mozgásteret nem hagy, és kiiktatja a szabadságot?

Nem.

A megváltás "kölcsönhatás."

A kegyelem az egyén számára csak a kegyelem elfogadásával válhat teljessé.

A kegyelemtagadó a kegyelemből kitagadott marad.

Ez a mozzanat teszi az emberi szabadságot a megváltás részévé – és egyben sokak tragédiájává is.

Fontos itt megjegyeznem, hogy a fenti, „kölcsönhatás-értelemben” a megváltás gondolata független a világnézettől.

(Akik most – akár az egyik, akár a másik oldalról – nem hisznek a szemüknek, azok kérem, hogy menjenek ki a konyhába, és igyanak egy pohár tiszta vizet, majd utána olvassanak csak tovább…)

A megváltás ilyen értelmezésében az egyén és a mindenség kölcsönhatásaként jelenik meg.

A megváltás annak átélése, hogy a mindenség minket nemcsak tartalmaz, hanem el is fogad.

Annak a megérzése, hogy a mindenség pontosan úgy a részeiből ki nem található sajátosságokat generál, mint ahogyan a víz eljut az olvadásig, vagy forrásig, amelyek semmilyen módon nem láthatóak előre az egyedi vízmolekulák szintjéről.

Ahogyan egy idegsejt fehérjéinek fogalmuk sincsen, hogy azért rugdossák annyira őket a szomszédjaik, mert a gazda szerelmes lett, és az első randevúja előtt végtelenül izgatott, úgy hogy a csudába lehetne nekünk fogalmunk arról, hogy a mindenség

(amelyik beláthatatlanul több hierarchikus szinttel feljebb van tőlünk, mint az a két szint, amennyivel az agy egésze található az egyes idegsejt fehérjéjétől)

milyen,- csak a mindenség szintjén jelentkező - tulajdonságokkal rendelkezik?

Tudni ezt soha nem fogjuk. Itt a földi létben biztos nem...de, még odaát sem köztudott, csak igen-igen keveseknek.

Megérezni azonban, megérezhetjük.

Ez az állapot az, amikor az egyén és a mindenség kölcsönhatása egy teljesen új szinten, a kölcsönhatás szintjén is létrejön.

A középkor bizonyos szempontból sokkal fejlettebb kor volt, mint a jelenlegi.

Miért?

Mert a gondolati erő még nem fedte el annyira a mindenség érzetét, mint ma, két és fél évszázaddal a felvilágosodás után.

A jelen kor más oldala (is…) alulfejlett. /szellemileg/

Mi látjuk és egyre jobban értjük is a részeket, de az ezekbe való beleveszéssel elvesztettük a mindenség, az egész érzetét.

A megértés hajszolása egyre több és több részletet hoz a felszínre.

Ebben aztán egyre jobban elveszünk.

Egyre többet szeretnénk megérteni, és ezért egyre inkább úgy érezzük, hogy szorít az idő.

Egyre jobban rohanunk.

Belevesztünk ebbe a hajszába, vagy képesek leszünk megérezni a mindenség üzenetét úgy, ahogyan elődeink?

Közel jutottunk ahhoz a ponthoz, ahol a választól nemcsak a saját sorsunk, hanem az emberiség léte is függhet.

Óriási döntések, nagyon komoly életmód- és szemlélet váltás előtt áll a nyugati civilizáció, amely meghódította a Keletet is.

Mindezek a döntések csak a mindenség megérzésével válnak elfogadhatóvá és meghozhatóvá.

Záró megjegyzésként hadd térjek vissza a megváltás gondolatához.

Hogyan kell tehát felfognunk a megváltást a fenti értelmezésben?

Egyszeri, tovatűnő aktusnak?

Nem.

Állapotnak. Folyamatnak.

A megváltás egy olyan állapot ill. folyamat, amelynek elérése és megtartása a mi elfogadásunktól is függ.

Annak megérzésétől és átélésétől, hogy nemcsak részei, de átélői is vagyunk a mindenségnek, a kegyelemnek.

Ezzel az átlényegítő állapottal teljesen más dimenzióba kerülnek a mindennapok részletei.

A "megváltás kiérdemlése" tehát végtelen türelmet, saját magunk, fizikai testünk és halálunk elfogadását igénylő, hosszú, építkező folyamat,

amely a kegyelemmel válik híddá ember és Isten között. [angel]

Krisztus éppen ennek a hídépítésnek a beteljesített és örök érvényű példája volt.

A megváltás tehát nem birtokolható tudás,

hanem a bölcsesség azon állapota,

amely a helyességre törekvő életünknek

-mind a kivételes kegyelmi pillanatokban,

mind pedig folyamatosan - megjelenő gyümölcse.

A megváltás felé kell törekednünk tehát nap mint nap.

Az ún. ősbűnt - Istentől való elfordulását a szelleminek- egyedül csak Krisztus tudta megváltani,

mi erre önmagunktól nem lettünk volna képesek,de az egyénnek maradt még dolga bőven...

forrás egy része:net

—————

Vissza