Mi az álom? Hol, s miért járunk, amikor azokon a bizonyos Álom-utakon járunk?

Mi az álom?

Hol, s miért járunk, amikor azokon a bizonyos Álom-utakon járunk? 

 

Miért, hogy gyakran olyan cselekedeteket hajtunk végre,

amelyeket éber állapotunkban soha sem tennénk,

s amelyek olyannyira megkeserítik álmunkat, hogy fájdalommal,

vagy akár már szégyenkezve pillantunk vissza,

ha felidézzük álmunkat?

 Számtalan kérdés: „Ez is én vagyok? Ez még bennem van?”

 

 ... hadd feleljek: igen! Ez is ti vagytok, és ez is bennetek van:

elfojtott ösztön-énetek kivetülése az álom, amely nem törhet felszínre a Tudat éber állapotában,

s mert ez ekként van, a Tudat elfedett állapotában tör a felszínre mindaz,

amit a Tudatalatti agyi tartomány megőrzött.

 

   S még mielőtt megijednétek, és mielőtt a szükségtelen önvádba merülnétek, hadd tegyem hozzá mindehhez:

nem véletlen, hogy mind az egyéniségetek része, ami az álmok során elétek kell bukkanjon.

 

Ennek több, egymástól nagyon is jól megkülönböztethető oka van:

 annak, hogy ezek a rejtett tulajdonságok  csak az álom síkján  köszönnek reátok, egy és ugyanaz a Szellemi magyarázata.

 

  Van, akinek ÉN-jéből még hiányzik valamely történés, s akkor az mint megtapasztalásra váró elemet hozza magával a

késztetést, s ahhoz a megfelelő rezgésszintű, tehát negatív Kozmikus erőket is magához kell vonzza.

Más épp azért vonzza magához ugyanazokat a negatív Kozmikus energiákat, hogy valamiképpen megtisztítsa azokat.

   Ez is, és az is ugyanazokat a negatív energiákat fogja a testetöltésre készülő Én-rész révén magához vonzani,

de ha az Út más jellegű, vagy az Én-rész és a Tudat már magasabb szintet ért el, semhogy a negatív energia-adta késztetést betölthetné,

s kiégethetné ekként az, aki a megtapasztalás megszerzését, vagy a negatív energia megtisztítását vállalta, kell, hogy egy köztes megoldást adjon számára a Kegyelem Istene.

Egy olyan megoldást, amely lehetővé teszi az Én-rész számára úgy a még hiányzó megtapasztalás megszerzését,

mint a vállalt feladat betöltését anélkül, hogy maga a történés, amelynek révén erre, vagy arra módotok lehetne,

az Út tényleges, a fizikai síkon esett történései közé épülne be.

 

Ez   ugyanis nem egyszer teljességgel visszahúzná a Tudatot, s ellehetetlenítené magát az Én-részt is,

s az semmiképp sem vállalhatja, hogy a rész-feladat végett az elsődleges, tehát a lényegi feladatot és Vállalást kockáztassa.

 

  A hiányzó, de az Én-rész fejlettségi szintjével, s a Tudat alap-adottságaival éles ellentétben álló, mondhatom akként is: atavisztikus jellegű, és szintű megtapasztalás megszerzése, vagy az e céllal bevonzott Kozmikus Erők megtisztítása ugyanis mindenkor másodlagos fontossággal bírnak az Úton járó Én-rész Életfeladatai közt, s azok nem is szerepelnek az Életfilmben. Legalább is nem akként szerepelnek, mint fizikai értelemben vett Feladatok.

 

De mert egy bizonyos formában mégiscsak szerepelnek, s mert úgy a megtapasztalás megszerzése,

mint a másodlagos Vállalás  betöltése fontos és lényeges (az egyik a felsőbbrendű ÉN, míg a másik az ÉN, s a Kozmikus Tér teljessége, s a Kozmikus Tér energiából merítő mind-  ahány szellemi Én-rész, azaz a testet öltés előtt álló Testvéreink számára), kell, hogy a vállalt Feladat   valamiképpen betöltötté  lehessen.

/No, ezt olvasd el még párszor!/

 

S erre az az időszak a leginkább alkalmas, amikoris az Én-rész időlegesen és részlegesen kiemelkedhet a Tudat mellől,

s amikor az eszközéül lévő fizikai test nyugalmi állapotban van.

 

Annál is inkább ekként van ez, mert ezek a Vállalt feladatok, mint mondtam, nem akként adattak az Én-résznek,

mint a fizikai síkon elvégzendő, de mint annak egyéni, külön Vállalásai, legyen e Vállalás a saját felsőbbrendű ÉN-etek,

vagy már Testvéreitek érdekében vállalhatott többletteher.

 

Többnyire azok vállalhatnak ilyen többletfeladatot, akikben meg van a szükséges Erő ahhoz,

hogy az Út feladatai mellett vállalják fel még azt is.

 

Aki csak azzal, és csak annyi Szellemi Erővel bír, amennyire a saját Életfeladatai betöltéséhez feltétlen szüksége van a Tudat,

s a test irányításához, a legdurvább, még hiányzó Megtapasztalásokat a tényleges Életfilm elemei közt viszi le,

hogy a legdurvább tisztátalanság-foltokat a fizikai-szintű történések során, azok megélése és/vagy elvetése révén

tisztíthassa le felsőbbrendű ÉN-jéről az Útra indult Én-rész.

 

 

   Ez van tehát az álmok hátterében.

 

Az ekként látott álomkép lényegében valóban az agy tudatalatti, elfedett tartományaiból indul:

de ezek oka teljességgel eltérő, mint amikor a tényleges mindennapok során elétek álló, vagy elétek állható,

múltatok, jelenetek, vagy a várt-várható, még bekövetkezés előtt álló, de már tudott,

vagy megsejtett történések képeibe léptek.

 

  Ez utóbbi egyébként többnyire akként köszön vissza, hogy az Álom-útról visszatérő Én-rész fedi el az Álom-út tényleges emlékképeit a Tudat elől,

a már meglévő, de még vagy már az agy tudatalatti tartományából emelve ki az ehhez szükséges képet, amely mögé önmagát és a maga Útjának képeit rejtheti. 

 

Azt tán mondanom sem kell: az a tény, és az a jelenség, hogy az ekként látott Álom-kép nyomán a Tudatban az értetlenségen túl a szégyenérzet, vagy akár a bűntudat is felébred, nem véletlen!

Kell, hogy az is kísérője legyen a „nem-szeretem” álomnak:

 

hisz a valós történésnek is része volna.

 

  Az Én-rész ugyan a ti számotokra még „valótlan” síkon éli meg a történést, de mert az Álom-béli „én” nem érez igazán

szégyenérzetet, vagy megbánást, ha a látott álomkép ekként mutatja is a történet befejezését, mert az álom-béli fizikai

személy nem:

csak az azt használó Én-rész létezik, a tényleges Tudati reakciót az a Tudat kell érezze, amely mellé az Én-rész visszatér a történést követően.

Ekként, és ezáltal lesz lényegében teljes értékű az Én-rész által járt Út, s ekként lesz  igazán betöltötté az Én-

rész másodlagos Vállalása, vagy lesz kiteljesedetté, és ténylegesen megszerzetté a még hiányzó megtapasztalás.

 

Ha ez nem ekként volna, nem is volna szükség arra, hogy az Én-rész „nyitva hagyja” az álmot, s akkor elfedné azt,

mint azon álom-képeket, amelyekről a Tudat nem kell vagy akár nem szabad, hogy tudjon.

 

Bár ekként, ebben a formában most, már az Eon- azaz Világév , amit rendre összekevernek a Világvégével...pedig, mekkora  a különbség!!!- végén jobbára a hiányzó megtapasztalásokat szerzi meg annak a

Testvérnek Én-része, aki a számára zavaró, mert Tudatától, tudati - lelki késztetéseitől idegen álomban jár.... kell,

hogy legyen olyan is, aki már kifejezetten Testvérei megtámogatására tett felajánlásként vehet fel ilyen jellegű

másodlagos Feladatot.

 

  Az viszont már    ténylegesen is ritka,    de az sem lehetetlen, hogy az Én-rész,- ha abban ténylegesen is meg van ahhoz

a szükséges Erő-, ne csak mint másodlagos, de már mint ténylegesen is az Élet-filmben szereplő történést

 

vállaljon fel olyan elemeket, amelyek már szerepelnek a saját felsőbbrendű ÉN-jében, de amelyek megélése,

 

konkrét fizikai történésként való megtapasztalása révén lehetséges csak az adott Kozmikus energiát vagy a

 

Kozmikus Világlélek egy-egy elemét megtisztítania.

 

   Minthogy az Idők végén jártok, nem is egy Testvérünk él ma is a Föld színén,

 

de más Bolygókon is, akik erre a Feladatra vállalkozhattak.

 

 

Ők a saját Életfilmjeik elemei közé szőtték bele a megtapasztalás révén megtisztítandó elemet, s mert ez ekként van,

 

az idegen elem akár élesen külön is válik a valós Életfilmtől, valahogy olyasformán, mint amikor a filmbe hirtelen egy oda

 

nem illő reklámot vág bele a műsorszerkesztő, vagy amikor egy könyv lapjai közé egy másik, akár még idegen nyelven is íródott

 

könyv néhány lapja keveredik.

 

De többnyire (s ez a gyakoribb) a felsőbbrendű ÉN igyekszik még a külön vállalást is akként beleszőni az Én-résznek

írott Életfilmbe, hogy azt ne csak a környezet:  maga az Én-rész akként élje meg,

mintha az a maga tényleges Sors-eleme volna, /tehát, mint ha a sajátja lenne/!

 

s akkor az Én-rész elől a külön vállalás betöltéséig, vagy akár az Út teljes hosszán, a Visszatérésig elfedve marad az a tény:

 

az adott Sors-elem, mint korábban megszerzett Megtapasztalás, vagy a megtisztított elem:

 

már szerepel a Felsőbbrendű ÉN Bölcsesség-elemei közt.

 

  Ez természetesen azzal is jár, hogy az Én-rész a külön vállaláshoz csak egy bizonyos mennyiségben vihet magával

 

többletenergiát már az Út kezdetén, ekként a külön feladat elvégzéséhez szükséges energiát a történés során kell

 

az Én-rész felé áramoltassa annak Őrszelleme.

 

   Ez utóbbinak, tehát a vállalás teljességgel elfedett voltának oka az, hogy ha az Én-részben tudottá válik:

egy, számára már ismert Történést kell újra éljen, a Feladat nehézségi foka nem lesz, mert nem lehet azonos

egy tényleges Feladat nehézségi fokával, így annak Szellem-energetikai „értéke” is csökken, megváltozik.

  Az ÉN számára már ismert, s a fentebbi okból újólag is felvállalt, de már teljességgel elfedett formában felvállalt Feladat

betöltése révén megtisztított Kozmikus Elemet, vagy az ekként megtisztított Lélek-szálat a későbbiek során magához vonzható

ÉN, s annak Én-része viszont az egyszer már megszerzett győzelem ismeretében fogja felvállalni az adott Feladatot,

azt, amelyet nem restsége, de tényleges gyengesége végett nem volt képes valamely korábbi Út során elvégezni,

amellett, hogy azon túl mindahány Feladatában teljességgel sikeres volt.

 

Ez esetben éppenhogy az adott Kozmikus elemet, vagy a Lélek-szálat megtisztító Testvér által hátrahagyott Szellem-tudati kép

lesz az, amire az Én-rész támaszkodni fog, amikor az adott Feladat elé áll, vagyis már azzal a biztos tudattal kezd hozzá az adott Feladathoz:

képes a Feladat megoldására, hisz a Feladat nem teljességgel ismeretlen, annak ismereti energia-lenyomata a

Lélekszálban, vagy az általa magához vonzott Kozmikus Energia-elemben rezeg…

 

                                         ***

  Lényegében az álom-utakhoz kapcsolható, legalább is egy bizonyos értelemben a

 

köztes-lét állapotában való Út.

 

S ez az, vagyis a Köztes Lét, aminek mibenlétét egyszerűen lehetetlenség volt értelemszerűen  leközvetíteni mindezidáig.

 

Ekként sokan az Asztrális szinteken, az Én-rész által végigjárt Utat nevezték annak,

 

holott a kettő nem ugyanaz!

 

 

  Az asztrális Világképzeteken járt Út azt a célt szolgálja, hogy az Én-rész, már a kész Életfilm ismeretében annak előzetes

„próbáját” végezze el, hogy teljességgel biztos  legyen abban ő maga is, s a felsőbbrendű ÉN is:

 

valóban a szükséges energiamennyiség fog az Én-rész rendelkezésére állni ahhoz,

 

hogy az Életfilm mindahány fő elemét maradéktalanul betöltse. 

 

 

Amint mondottam, e „próba utakon” az Én-rész járja az Utat:

 

még nem mint fizikai testben lévő, csak mint Szellemi elem, ekként az Út során a fizikai szint-adta nehézségeket nem,

 

vagy csak mint "elméleti ismereteket" szerezheti meg. Ez az úgynevezett fŐpróba!

 

  Ha tetszik, akként is mondhatom, hogy az esetleges fizikai-szintű akadályok soka az a bizonyos rizikó-faktor,

 

az ismeretlen tényező a megoldandó egyenletben, de mert azt is ismeri elméletben az ÉN, s az Én-rész is,

 

az előzetesen kikalkulált eshetőségekre is számítva adatik az Én-résznek az Erő,

 

amellyel viszont már a maga szabad rendelkezési joga szerint bánhat, eldöntve, 

 

s akkor már ténylegesen is a fizikai síkon:

 

mely történésre milyen mennyiségű energiát szán, s mikor engedi, hogy a test és/vagy a Tudat valamely kisebb

 

vétségnek számító történésbe lépjen, megtartva ekként az energiát a várt - várható nagyobb történésekre.

 

  Amint már azt is mondtam, a testbe öltözést követően az Én-rész előtt is le kell fedődjék egy bizonyos mértékig az Életfilm

 

egésze, így az adott helyzetben, s az adott pillanatban az maga sem tudhatja:

 

mely történés az, amely az Út legfontosabb történése, és az ő fő vállalása ekként,

 

s melyek azok, amelyeket a fizikai szint milyensége végett kell viseljen test, és annak Tudata egyaránt.

 

 

Ha ez nem ekként volna, az Én-rész nem is törekedne a Tudat irányítására, vagy inkább csak befolyásolására,

már csak akkor, amikor a fő Vállaláshoz ér az Életfilm esemény-láncolata, s akkor még ott sem tartanátok,

ahol most tartotok, hisz a  ti rész-feladataitokból nyílik ki valaki más Fő Feladata, vagy Vállalása,

s ha ti magatok helytelenül oldjátok meg a magatok rész-feladatait, nem építhet azokra más,

amiként ti sem építhetnétek a mások által felépített rész-eredményekre, ekként sem más, sem ti magatok nem vállalkozhatnátok a fontosabb Feladat, vagy Vállalás betöltésére.

 

   Hogy egy megközelítőleges fizikai példát mondjak:

 

  Ha kukta vagy a kézilány nem tud tisztességesen elmosni egy edényt, mert a raktáros nem, vagy csak késve ad néki mosogatószert, mert az az egy éppen nincs a raktárban, mert a szállítók még nem szállították azt ki, mert a… stb. stb. - folytathatnám; ezek az emberek egymás fő feladatát teszik elvégezhetetlenné, de nem csak azt: másokét is, mert így a szakács sem láthat hozzá az étel elkészítéséhez, mert a kukta vagy a kézilány a raktáros végett nem mosta el az edényt (stb. stb.). Vagyis a mások fő feladatául lévő, de számára csak rész-feladatnak minősülő események összessége nem illeszkedik akként egymáshoz, hogy az lehetővé tenné számára a maga fő feladatának elvégzését, így a vendég éhen várja az ételt, s késik a hivatalából, ahol így nincs aki az ügyeket intézze…: pedig semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a kukta, vagy a kézilány mindent előkészített ugyan, de az edényt nem tudta elmosni, mert…

 

 Amint látjátok, minden mellék-feladat is valaki fő feladata, amelynek elvégzése nélkül az sem végezheti el a maga fő

feladatát, akinek a másik személy fő feladata csupán rész, segítség, támasz a maga feladata elvégzéséhez.

 

  Ha tehát az Úton járó is csak a maga fő feladatára, elsődleges Vállalására fordítana figyelmet,

egy Út nem volna értékelhető módon végigjárható, mert a ti rész-feladataitokra támaszkodik más,

amiként ti magatok is más/mások rész-feladataira kell támaszkodjatok,

ha a magatok Életfilmjét teljességgel el kívánjátok végezni.

 

  S e kis kitérő után térjünk vissza az iménti kérdéshez, vagyis a Köztes Lét kérdéséhez, amely,

amiként az imént mondtam, nem azonos az asztrális szinten járt „ próba-úttal”.

 

  Az asztrális síkon tartózkodó Én-rész, ha

- itt a testetöltés nem csak a Föld nevű bolygón lehet, mert, ugye vannak más bolygók is, ahol különböző fizikai síkok vannak-

már az előző Út kielemzése után, s a következő Útra való felkészülés közti időszakban van,

 

módot és lehetőséget kaphat arra az Úrtól,

 

hogy az ÉN-ből még hiányzó elemeket ne  fizikai testben szerezze meg:

 

ha egy bizonyos értelemben mégis csak akként, tehát valamely fizikai Világképzetben.

 

Ennek két, egymástól eltérő formája lehetséges.

Az egyik az, amikor mint szellemi Energia: az adott, tehát

az ÚR által megnevezett fizikai Világ-képzet energia-terében tartózkodik egy bizonyos ideig.

 

Ez esetben mint megfigyelő: az adott szinten élők Útjával ismerkedik, ami még nem is annyira nevezhető teljes értékű

Útnak az ő, tehát a megfigyelő szerepében megjelenő Testvér számára, hisz tényleg csak ismerkedik azzal a szinttel,

s az adott szinten lévő Bolygó életével.

 

Erre többnyire akkor kerülhet sor, ha az illető Testvér még nem, vagy igen hosszú ideje ölthetett utoljára testet az

 

adott fizikai Világban, s kell, hogy ekként „szokja” a számára már vagy még idegen rezgést.

 

Erre a magasabb, de az alsóbb szintekről érkezők esetében is szükség lehet, hisz egyiküknek már túlon-túl alacsony,

míg a másiknak még túl magas az adott pont:

akár épp a Föld rezgés-energia szintje.

 

A másik formája a Köztes Lét állapot megtapasztalásának az, amikor már ténylegesen is valamely, az ÉN-ből még hiányzó

Ismeret megszerzésére kap módot az, aki az ÉN által írandó Életfilm értelmében egy fontosabb, vagy inkább akként fogalmaznék:

nagyobb nehézségi fokú Útra kell felkészüljön, egy számára idegen Bolygón.

Ez esetben már nem mint megfigyelő, nem csak mint külső szemlélő lesz jelen az adott szinten, de csaknem akként, mintha tényleges testet öltésen volna.

 

Ennek több összetevője, velejárója is van.

 

  Az első, és legfontosabb talán az: az illető Testvér, aki az adott síknak megfelelő Asztrális szintről indítja Útnak Én-része egy

kicsiny elemét, nem járhat végig valamely tényleges Útra induló Én-rész mellett olyan Utat, amely karmikus kötés

oldásáért adatik, de olyat sem, amelyen az Én-rész esetlegesen karmikus terhet vehet magára (bár ez utóbbira is van mód, ám s erre mindjárt vissza is térek!).

 

Ezek az Utak többnyire épp ezért csak rövid, s már az Út első szakaszán véget érő Utak, olyan történések tehát,

amelyek során az Én-rész már a fizikai test létének kezdeti, gyermeki szakában, vagy egészen fiatal korban meg kell szakítsa Útját.

 

Ekkor a test betegsége, vagy valamely tömeges baleset révén szakad meg az Út, nem a társ-szellemi elem,

de a tényleges Úton járó Én-rész érdekében, amelyet a társ-szellemi elem, mint rejtetten maradó Kísérő,

maga is megtapasztalhat.

/Magyarán. egy beteg vagy nagyon fiatal gyermek halála a szülők vagy nagyon közeli hozzátartozó életprogramjának a része, nem a sajátja! Tanítani jön!/

 

  Magam is, s még néhányan a Fent Világának Lakói közül számos ilyen „társ-utat” járhattunk végig, amelyeket

 

lényegében az Én-rész mellé társuló Én-rész elem is akként él meg,

mintha az valósággal is a saját Útja,

s a maga fizikai teste volna, azzal a különbséggel,  hogy míg a maga fizikai testét igyekezhet

a Tudat révén irányítani az Úton járó Én-rész, erre a „társ-elemnek” nem csak hogy joga:

lehetősége sincs, s nem is lehetne.

 

Ő csak elfogadhatja, és megélheti az Út mindahány történését,

 

s mint valós Megtapasztalást: beépítheti azt a maga ÉN-jébe, annál is inkább, mert az Út mindahány elemét,

 

tehát annak minden örömét és bánatát is akként éli, amiként a tényleges Útját járó Én-rész,

 

 

így a Tudati érzések energiái a társ-elemben is csak úgy realizálódnak,

 

mint a tényleges Útját járó Én-részben.

 

  Egyazon testet öltést ketten fognak ekként hasznosítani,

 

éspedig teljességgel, hisz amiként mondtam, az Út történései, ha olykor tragikus kimenetelű is az Út vége,

nem teszi ki az Én-részt annak a veszélynek, hogy a számára irányíthatatlan Tudat végett bármely karmikus

elemmel terhelné magát, lévén az Út teljessége a tényleges Úton lévő Én-rész számára is egy bizonyos megtapasztalás

megszerzése céljából adatott, amelynek megszerzését követően az Út véget is kell, hogy érjen.

 

... miért kell akkor, hogy a ténylegesen is Úton lévő Én-rész ekként, tehát egy konkrét testet öltés során szerezze

meg azt a megtapasztalást, amelyet a „társ-én-elem” ekként, tehát csak mint társ; megszerezhet?

 

    Nos, ez sem véletlen: a valós Én-rész többnyire nem csak azért vállalkozhat az Útra, hogy valamely megtapasztalás

birtokosává lehessen, de azért is, hogy mások számára lehetővé tegyen egyes vizsga-elemeket.

 

  Vegyünk egy példát.

Az ifjú asszony korán özvegységre jut, s korán, tehát még ifjúsága teljében véget is ér számára az Út.

Ő maga akként is vállalta az Utat, hogy az mindenképp korai távozással végződik:

 

de a távozás körülményei nem az ő Életfilmjében, hanem a korábban eltávozott férj hozzátartozóinak

Életfilmjében szerepeltek, mint kiemelt fontosságú elem!

 

Lehetett volna akként is, hogy a család magához veszi az ifjú özvegyet, és annak gyermekeit, és akként is, amiként az ténylegesen történt.

A halál így is, és úgy is bekövetkezett volna, s mindenképp nehéz körülmények között, amiként a gyermekek halála is, mert az adott korban a fertőzést elkapó személyeket a közkórházakba, s később a városon kívülre kellett szállítani, mégkésőbb pedig akár a nyílt utcán estek össze, s akkor már senki sem volt, aki a közelükbe merészkedett volna akár csak azért is, hogy egy korty vizet adjon a halódónak.

Nem ismeretlen jelenség, hisz nem egy fekete himlő, kolera, vagy pestis, vagy vérhas-járvány (stb.) dühöngött a Föld színén is,

s akkor még csak a Földet említettem.

A halál formája ekként nem: de az özveggyel, és az árvákkal szembeni reakció, a gyűlölet feloldása vagy a gyűlölködés

folytatása volt a vizsga-kérdés az adott személyek esetében, amelyet akként buktak el, hogy már jóvá sem tehették:

az adott Út során legalább is nem, lévén a járvány hamar véget vetett az ő útjuknak is.

 

  S ez csak egyetlen példa volt a számtalan közül, amelyre viszont a spirituális áthúzás révén az adott út során ténylegesen is a

maga Útját járó Én-rész, s annak ÉN-je, de az Én-rész mellé lépett Én-elem, s ekként az Én-elemet ismét magába záró

 

Én-rész,és még annak felsőbbrendű ÉN-je is akként fog visszaemlékezni,- ha az áthúzás bekövetkezik,

 

tehát ha a kép valamely egyéb formában (például meditációs képként) felbukkan az Én-rész Tudatában

 

a későbbiek során,- mint saját, tényleges Útjára!

/Itt van az, hogy a regressziós hypnosisban/előző életek/ a sajátként emlékezünk, pediglen nem az!!! Ezért gondoljuk, hogy van ekőző földi létünk./

 

  De ez mint mondtam, természetes és szükséges Szellemenergetikai folyamat, vagy történés, hisz ha nem is a tényleges Úton,

de a megtapasztalás teljességét magába zárhatta az Én-rész mellett lévő Én-elem is, így az Én-rész mindahány emlékképe az ő

emléktárába is élénken belevésődött. Enélkül azt nem lehetett volna képes az Én-részbe áramoltatni, amiként az Én-rész sem

közvetíthette volna azt tovább a felsőbbrendű ÉN-be, mint megszerzett Megtapasztalást.

 

   Ennek a jelenségnek vagy Szellemi történésnek is van, s ez is természetes, egy másik formája is, amely azonban akkor

adatik az Én-rész számára, mint lehetőség, ha az illető Testvér egy olyan szinten vállal Missziós Utat, amely szint

mélység-elemeit a korábbiak során nem ismerhette meg, mert az adott szintre nem is ereszkedett alá:

vagyis egy magasabb Szférikus körben állt meg, mint amelyben később Utat vállalhat.

 

Ez esetben viszont a mélyebb szinten olyan történéseket kell megéljen, s olyan körülményeket kell elviseljen, amelyek

teljességgel idegenek számára, vagyis amelyek ellen nem tudhatna védekezni, mert hiányzik belőle a korábbi Utak-adta

megtapasztalás.

 

Nem is egy ilyen történés van a ti Világotokban, s a ti Jelennek megélt korotokban is.

 

Olyan, számotokra szinte már hétköznapinak számító történések, amelyek azonban karmikus elemmé lesznek,

vagy lehetnek a magasabb szintek valamelyikéről missziós Útra érkezett, óvatlan Én-rész számára, ha maga is részesévé

lesz azok valamelyikének, még akkor is, ha erre nem gyengesége, hanem tényleges tapasztalatlansága végett kerül sor.

 

Kell tehát, hogy ismertté legyen számára és előtte a mélység számtalan eszköze, amellyel az ellentét magához rántani és

magához láncolni igyekszik és tud a fizikai síkon testeket vett Én-részeket: ne essen bele mindjárt az első csapdába,

amelyet az ellentét állít elé is, amiként minden óvatlan Úton járó elé.

 

  És pontosan ebben az esetben van hatalmas fontossága annak, hogy az Idő, mint fiktív elem, lényegében akként létezik,

hogy nem létezik, de van mégis, mert a mélység felé haladó ÉN, s annak Én-része megfogalmazta, felbontva a maga

számára a folyamatos MOST állapotát.

 

Azt a folyamatos JELENT, amely azonban valós, megbonthatatlan Ősi formájában VAN a Fent Világa számára:

 

így a Fent Világából  vagy a ti magasabb szférikus köreitek valamelyikéből Útra induló Testvér Én-része a ti

 

Idő-síkotokon, a számotokra múlttá lett Idő-egységbe épp úgy érkezhet, mint a ti Jelennek megélt

 

Idő-egységetekbe, mert a Végtelenben, a folyamatos MOST-ban kell csak egy másik „VAN - pontra”,

 

tehát egy korábbi „Jelenbe” helyezze őt a Kegyelem.

/Ennek a mondatnak veselkedj neki többször is!!!/

 

 

  Ez sem lehetséges persze, csak akként, hogy a felkészülni kívánó Én-rész egy elemét engedi az ÚR valamely,

már befejezetté lett történésbe beilleszkedni, amelyben épp úgy nem avatkozhat bele a történésbe, tehát nem segíthet elő,

de meg sem akadályozhat egyes történéseket, annál is inkább, mert azok már mind befejezett történések,

s a Múltat épp úgy nem változtathatjátok meg, mint a Jövőt, így mindenkor a Jelen az, amelyben cselekednetek kell.

 

  Az Én-rész elem azonban a Múlt perceit éli, beleilleszkedve valamely korábbi történés egyik, vagy másik szerepébe.

 

Ezzel nem fogalmaz meg magának karmikus elemet akkor sem, ha a történés a legdurvábbak valamelyike,

de megtapasztalja:  miként fogalmazta azt meg az az Én-rész, amelynek Útját (annak többnyire csak egy-egy kiemelt

fontosságú részét)  utólagosan átélnie engedte az Úr,  majd egy másik, szintén a Múlt történései közül kiemelt történetbe

illeszkedve bele azt is megtanulhatja; hogyan, s miként oldhatta fel a korábban megfogalmazott karmikus elemet ugyanaz

az Én-rész, vagy ha az még nem történt meg, egy hasonló történés során megfogalmazott karmikus kötés oldását követheti

figyelemmel.

 

S minderre azért van szüksége,

 

hogy képet kapjon magáról a bűnről, annak mibenlétéről, csábító voltáról, az elbukásról  s a bukás végtelen

 

fájdalmáról, majd a megfogalmazott karmikus kötés oldását célzó harcról, s végezetül a győzelem

 

semmihez sem fogható öröméről is, amely az Én-részben születik meg az Út végén.

 

  Hogy ez mennyire fontos része azon Testvéreink Útjának, pontosabban az Útra való felkészülésnek,

akik a ti magasabb szintjeiteken megállva soha sem tapasztalták meg, de akár elképzelni is képtelenek volnának

olyan történéseket, amelyeknek ekként ismerőivé lehetnek, hogy ebben is hasonlatossá legyenek azokhoz,

akik közt a  testet öltást vállalják/vállalhatják -  azt hiszem, mondanom sem kell.

 

   Erre azonban, mint mondtam, jobbára a nagyobb Feladatokat megelőzően van vagy lehet szükség, s nem csak a Föld,

 

de más fizikai-szintű Utat feltételező, vagy lehetővé tevő Bolygó színén is, olykor csak azért, hogy a Missziós Feladatot

 

vállaló Én-rész, s maga az ÉN is fedve legyen, úgy a fizikai szinten élő, s valami formában (többnyire regresszió vagy más,

 

annál is törvénytelenebb eszköz révén) kutakodni próbáló Úton járók, mint a mélység küldöttei előtt.

 

 

  Általában azonban a megszokottabb az elsőként említett, tehát az Álom-utak formájában való Megtapasztalás

megszerzése.

 

Ez egyszerűbb, s könnyebben kivitelezhető is, így ha azt más, későbbi Feladat nem indokolja, az utóbbi módon nem

is indulhat Útra az Én-rész, sem annak egy eleme.

 

Ezt azonban, amiként minden mást is, az ÚR határozza meg minden esetben, s engedélyezi, vagy akár javasolja is,

 

ha arra igazán akként van szükség.

 

No, igencsak sok és nehéz kérdés vetődött itt fel, nem baj, ha elsőre nem érted....olvasd át még - és mégegyszer.

Ha így is zárt marad, akkor kérd meg a Teremtő Istent, hogy segítsen...segít, ha helyesen kéred.