Reinkarnáció II.

2013.08.25 12:54

 

 

Amit tőletek követelek annyi, hogy akaratomnak rendeljétek alá magatokat és magas fokú szeretetté alakuljatok.

 

 

Az örökéletben végtelenül sokféle lehet a boldogság foka. [love]

 

Mindig a bennetek fellobbant és tevékenységre bontakoztatott szeretet nagyságfoka szerint alakul./mármint a boldogság/

 

Tehát ez a szeretet-tevékenység határozza meg az érettség és ezzel a boldogság fokát is.

Ebből következik, hogy az Istengyermekség elérése már a Földön is a tökéletes szeretetben való élést kívánja.

 

Tehát, hogy a lény a földi élet alatt átalakul szeretetté, az én képmásommá, igaz gyermekemmé, akinek — örök boldogságokat készítettem — ahogy megígértem.

 

A lélek számára egy EGYETLEN földi életnek kell meghozni ezt az Istengyermekséget, mert ezt az érettségi fokot/szellemi érettségről beszélünk/  a túlvilágon nem lehet elérni.:(

 

Bár, a lény még ott is - a túlvilágon- ,nem sejtett világosságban való teljességet érhet el.

 

Viszont, ha egy világosság-beli lény vezető jelentőségű misszió céljából még egyszer megtestesül a Földön — elérheti az Istengyermekséget, de ez igen nagy szenvedésekkel járó tett, súlyos földi életet kíván amellett a megváltói [innocent]tevékenység mellett, ami az újbóli testbeöltözés okát adja. 

 

Csak a világosság magas fokán álló lények törekszenek, hogy újból testbe
öltözzenek a Földön — de ezt végső soron a tévelygő emberek iránti
szeretetből teszik, mert nagy szellemi ínségükben segítséget kívánnak adni.

 

Bizonyos mértékben minden fénybefogadó lélek boldog a Szellemi Birodalomban.

 

Ez a boldogság elég ahhoz, hogy segítőkészséget váltson ki bennük a még sötétségben vergődő lelkek iránt.

Nincs olyan világos lélek, akiben ez ne lenne meg, mert a világosság elfogadásának feltétele, hogy szeretet van az illetőben és ez a szeretet állandóan ki akarja magát fejezni.

A szeretet minden tette megemeli a lény boldogságérzetét,[@heartbeat]   és már nem kívánkozik vissza a Földre!  [@tut_tut]

 

Viszont a Földet óriási munkaterületnek látja a maga szeretete számára és érzi is magában a mindig fokozódó teljességet és boldogságot.

 

De akarata ellenére egyetlen lény sem kerül vissza a Földre.

 

Alacsonyabb fokon lévő világosság-beli lénynél nincsen ilyen akarat. Kimondottan
magas szellemlények lépnek a Földre, hogy az említett missziót teljesítsék. Akkor
történhet mindez, amikor a léleknek van már szellemi ismerete, már tud a Szellemi Birodalomban végbemenő továbbfejlődésről is .[#idea_anim]

 

Amikor egy lélek még szellemi vakságban van --a túlvilágon— felmerülhet benne a Föld utáni vágy.

De sohasem azért, hogy ott szellemileg fejlődjön!

 

Csak az anyag utáni vágy húzza a Földre.

Nem elégítem ki ezt a vágyát, mert ezt a vágyat könnyebb leküzdeni a túlvilágon, mint a Földön.

Ennek a vágynak a leküzdése nélkül nincs világosság és nincs szellemi emelkedés.
[whistle]

Aki elmulasztotta a Földön, hogy egy szikrányi ismeretet szerezzen magának — amelynek mint mondtam, a szeretetből induló cselekedet a feltétele [@hug]   — ,

az a túlvilágon is mély sötétségben kínlódik, és ezeknek a visszahelyezése a Földre nem

volna irgalmas cselekedet. 

 

Ez nem lenne Isten részéről szeretet és kegyelem, hanem a lélek számára óriási teher, akinek másodszor is magára kellene venni a felelősséget.

És nem is érné el a célt, mert érthető módon a még egyszeri testet öltésnek nehezebb követelményeket kellene elviselni, hogy kiegyenlítse a rendkívüli kedvezményt,-a feltételezett lehetőséget, hogy kijavíthatja, amit előző életében elrontott- amit kapott, s mellette az akarata szabadon maradjon.

 

Ehhez járulna még az is, hogy a Földön egyszer már kudarcot vallott lelket, ellenerőm újból bilincsbe verné — ezzel  még tovább gyengülne az akarata.[@sad2]

 

Mertaz Istenhez  vezető utat a  elzárná a Földön — mert a vágy és az anyag az övé.

 

Állandóan a lény akarata a döntő.

 

Viszont ez az akarat nem szól a Földre való visszatérés mellett, amint  léleknek egy csöpp kis ismerete van.

 

A meg még teljesen sötétben tévelygő léleknek nem engedélyezett a visszatérés, mert bölcsességem ismeri a veszélyt és az eredménytelenséget, ami vele jár. 

 

Csak a fölfelé való fejlődést részesítem előnyben.

Lehet, hogy ezek eredménytelenek maradnak — de csak a lény akarata miatt.

Csak az ő akarata hozhat visszalépést, Istené sohasem.

 

Az egyedi Földre való visszatérésnek különleges oka van! [angel]

 

Ez nem jogosít fel senkit arra a feltételezésre, hogy önkényesen minden lélek visszatérhet a Földre !

 

De az tény, hogy a lélek ismételten inkarnálódik.

 

Hogyan, ha nem a Földön?  

[#question]

Felfelé fejlődését a túlvilági birodalomban folytatja.

 

 

 

 

Ez mindig neki kiutalt tevékenységet jelent, amit új testbeöltözéssel  [girly]   visz végbe a számtalan, teremtett világok egyikén, amelyek mind a szellemi kiérlelődést szolgálják.

Mások a feladatok és a tevékenységek mint a Földön, és nektek nem is lehet érthetővé tenni.

 

/ megjegyzés: hogy értsd. A mi Univerzumunk mellett megszámlálhatatlanul sok univerzum létezik, ebben más alakban és feltételekkel születik újjá a lélek, hogy teljesítse a szellemi továbbfejlődéshez szükséges feladatait. /

 

 

Megszámlálhatatlan lehetőség áll rendelkezésemre, hogy jó hatást gyakoroljak a Földről éretlen állapotban elköltözött lelkekre.

Az ezen a Földön való élet lehetősége szokatlanul sokat ígérő volt. De, hogy ha  nem lett jól kihasználva, azt nem lehet kiegyenlíteni azzal, hogy a lény kedve szerint ismételten megtestesüljön rajta.

Ezért megtévesztő az a tanítás, hogy a Földre inkarnálódik ahányszor csak akar, vagy míg be nem teljesíti feladatát! 

 

Tehát nem szabad az egyes, megokolt esetet kiterjeszteni a Föld minden lényének testbeöltözésére — mert az inkább hátrányos lenne neki és nem előbbre vivő.

 
A lélek a maga szabad akarati döntését a Földön teszi meg.
 
És az Isteni Megváltó, Jézus Krisztus segítségével egy élet alatt le is lehet tenni.
 
Aki EZT visszautasítja, rendkívül nagy kegyelmet tékozolt el, és a túlvilágon erős küzdelmet jelent, amíg annyi ismerethez jut, hogy a megváltást mégis igénybe veheti.[#rain_anim]

Jézus kereszthalála az összes szellem megváltására hatalmas jelentőségű! 

 

 

Azt hozta el nekünk Jézus, hogy feismerhetjük földi életünkben, hogy csak átutazók vagyunk a földön, s a cél, visszatalálni oda, ahonnan jöttünk---az Atyához! Az Igazsághoz!
Jézus "előre megváltotta" a jegyünket a nagy utazáshoz.
Mert olyan szellemi sötétségben élt az ember, hogy magától erre képtelen volt rájönni.

 

Csak legyen kész az ember akarata az elfogadásra, hogy megváltott.

 

De ha az akarat csődbe jutott, annak a következményét is viselni kell /a túlvilágon/:

 1. vagy egy mondhatatlanul nehéz felfelé fejlődés a Szellemi Birodalomban,

,

2.  vagy lemenni a mélybe, ami azt vonhatja maga után, hogy újból át kell mennie az egész anyagi teremtésen.

Ez nem kívánatos inkarnációt, végtelen ideig tartó kínos állapotot jelent — míg az emberi

stádium újra meghozza a szabad akaratot, és ezzel újabb lehetőséget, hogy akarati döntést hozzon.

 

Mindörökre egyetlen lény sem veszik el, de hogy a BOLDOGSÁGRA MIKOR JUT EL — azt az ember akarata dönti el.

 

 

Ámen

 

http://www.berthadudde.hu/HTML/inkarnacioj.htm

 

 

—————

Vissza


Téma: Reinkarnáció II.

Nincs hozzászólás.