Dr yu Funian:"A kínai orvoslás a Hagyományos Kínai Orvoslást (HKO) jelöli, ez az elnevezés a nyugati orvoslástól való megkülönböztetést szolgálja. Kínában a kínai orvoslást számos, mélyebb értelmet rejtő névvel illetik, ezek közül az egyik leggyakoribb a „Qi-Huang”. Ez az elnevezés a 2500 évvel ezelőtt napvilágot látott „Sárga Császár belső könyve”-ből ered [kínaiul: Huang Di = Sárga Császár], amely Huang Di és minisztere, Qi Bo (és mások) a kínai orvoslásról folytatott diskurzusát jegyzi le. A „Qi-Huang” tehát e két személy nevének a rövidítése.

Huang Di korszaka napjainktól számítva kb. 4700 évvel ezelőttre tehető, ő nem csak a kínaiak „atyja”, de az egész császári dinasztia is tőle származik. Huang Di egy nemzetben egyesítette a különböző kínai törzseket és a hatalmas területet egy igazi állammá fogta össze. A róla elkeresztelt „Sárga Császár belső könyve” a jelenleg fennmaradt legkorábbi kínai orvoslással foglalkozó munka, a kínai orvoslás alapjainak letéteményese, ugyanis a kínai orvoslás szisztematikus elméletrendszerének kidolgozása itt kezdődik.

A „Sárga Cászár belső könyve”-nek központjában az élet áll, de beszél az orvoslásról, az asztronómiáról, a földrajzról, társadalomtudományról, filozófiáról, történelemről, biológiáról, naptárrendszerről, antropológiáról, pszichológiáról, harcászatról stb., egy fajta, az élet nagy kérdéseit körüljáró, kifejtő több kötetes keleti enciklopédia.

 Két részre osztható: az „Egyszerű kérdések” és a „Szellemi tengely”-re.
Az „Egyszerű kérdések”-ben a Sárga Császár olyan kérdéseket tesz fel, mint: miből épül fel az élet, milyen az élet esszenciális lényege, honnan ered az élet; majd ezekre minisztere, Qi Bo ad választ.

Ez a rész nem csak a kínai orvoslás alapelméletének felel meg, de egyben az egészségmegőrzés évezredeken keresztül áthagyományozódó „bibliája”, lényegében annak a titkát árulja el az embereknek: hogy ne legyünk betegek.

A „Sárga Császár belső könyve” nem csupán megfogalmaz számos fontos egészség-megőrzési elvet és ennek hatékony módszereit, de különösen hangsúlyozza, hogy a „még ki nem alakult betegséget kezeljük”. Ez a megelőzést középpontba állító, a megelőzést és az egészségmegőrzést szorosan összekapcsoló gondolat egyre inkább elnyeri az elfogadott nyugati orvosi világ figyelmét és ezáltal a nyugati orvoslás jövőbeli kutatási területévé válik.

A „Sárga Császár belső könyve” nem csak a kínai orvoslás „kincseskönyve”, az egymást követő kínai dinasztiák úgy tekintettek rá, mint az „ország irányításának tudománya”. 100 évvel ezelőtt Kínában az uralkodó családjától egészen az egyszerű írástudóig, mindenkinek 13 évesen el kellett kezdenie tanulnia ezt a klasszikus művet, sőt, nem egy konfuciánus értelmiségi kívülről is fel tudta mondani (a teljes anyag 900000 kínai jel).

 A „Sárga Császár belső könyvének” vezető gondolata: „gyógyítsd az embert, gyógyítsd a társadalmat, gyógyítsd az országot, gyógyítsd a világot”, mindazonáltal ennek megvalósításához először az egészségápolás és a hosszú élet elnyerésének mikéntjét mutatja be.

Az emberiség egyre nagyobb figyelemmel fordul a messzeség, a végtelen univerzum felé, úgy beszélünk a tőlünk több tízezer fényévnyi távolságra lévő égitestekről mintha a kedves rokonaink lennének.

 De vajon eléggé ismerjük-e a saját testünket?

Próbáltunk-e figyelemmel fordulni a lelkünk felé? A keleti bölcsesség arra tanítja az embereket, hogy „befelé forduljunk”, lássuk tisztán, értsük meg a testünket, lelkünket, a saját kis univerzumunkat.

Ezért is hívják ezt a művet „belső könyvnek”, a belső könyv azt mondja, úgy kell gondolkodnunk, hogy egészségesek legyünk és hosszú életet éljünk, ne pedig a gyógyszerektől, injekciótól, műtétektől várjuk a megoldást, mert ez „kifelé fordulás”, először tanuljunk meg befelé szemlélődni.

Tehát először tanuljuk meg megfigyelni magunkat, értsük meg a testünket, legyünk tisztában az életfolyamatainkkal, ezt követően még sajátítsunk el pár módszert, amivel karbantarthatjuk testünket. Ha ez megvan, nincs mitől aggódnunk, hogy nem fogjuk megérni a „mennyei évet” (a kínai emberek a száz év feletti kort nevezik „mennyi éveknek”).

A keleti filozófiák nem győzik hangsúlyozni, hogy az életünk a mi kezünkben van. Nincs ezen a világon egyetlen olyan dolog sem, amelyet ne lehetne megváltoztatni, ennek tudatában elképzelni sem tudjuk, szervezetünk mennyire formálható és milyen fokú öngyógyításra képes.

A kínai orvoslás hosszú történelme pont ez a nézetet támasztja alá. A kínai életkörülményekhez képest Magyarország édenkert. Kína összes megművelhető földje nem éri el az ország területének 50%-át, mégis a világ legnagyobb népességét kell eltartania; valószínűleg a természeti csapások gyakoriságában is vezet; ha kinyitjuk a történelemkönyvet, jóformán nem találunk olyan 40 évet, amikor ne tört volna ki háború; elég csak a pár évtizede történt „kulturális forradalom” által okozott halálozásra gondolnunk.

Úgy tűnik, a kínaiak Hádésszal laknak szomszédságban, de mégis, népességben mindig is ők tartották a csúcsot, szívósságukat a kínaiak védőszellemének, nevezetesen: a kínai orvoslásnak köszönhetik.

Egy példával élve, egyszer hallottam egy magyar nyugati orvost, amint arról beszélt, hogy a 19. században a magyar anyák átlagban 6-11 gyereket szültek, de ebből csak 3-6 érte meg a felnőtt kort. Ugyanebben az időszakban a kínai anyák átlagban ugyanannyit szültek, mint a magyarok, de a csecsemők túlélési aránya 80-90% között mozgott.

Azt is mondhatjuk, hogy ha nincs a kínai orvoslás, „Qi és Huang tudománya”, úgy a kívül-belül veszélyekkel fenyegetett Kína sem futotta volna be 5000 éves tündöklő karrierjét....

A kínai orvoslás a kínai civilizáció kincse, így az emberiség kincse is....."