Szatszang-Mooji

2014.10.26 18:18
 
 

Mooji  ( Modzsi) mosolygós, pocakos alakja mellé leül egy kérdezni vágyó. Ám kérdését nem tudja feltenni, mert azonnal elneveti magát, és hosszú perceken át lesz rabja Mooji varázsának: egy szó sem jön ki torkán, és szinte már sír a nevetéstől.


A fenti történet (amely A Nevető Buddha című videóban megtekinthető) teljesen érthetővé válik, ha megéljük korunk egyik legőszintébb, legvalódibb spirituális tanítójának szavait. Mooji a szabadságról és belső békéről beszél nekünk, egyszerűen és érthetően. E könyve hosszú távon lesz segítség mindenki számára, aki szeretné felfedezni Önmagát, túl minden elváráson, elképzelésen.


Moojit világszerte ismerik, hallgatják és olvassák azok az útkeresők, akik szeretnének felhagyni a kereséssel, hogy végre eljussanak az Én Vagyok állapotba.

 

http://www.youtube.com/watch?v=gVmhDQ5ilpA

 

....Tizenöt évesen, apja halálát követően végleg Angliába költözött, ahol az édesanyja is élt. Itt hamarosan alkotóművésszé képezte ki magát. Anthony éveken át London ‘West End’-jében dolgozott, portréfestőként, később pedig művészetet tanított a Brixton College-ban. Hosszú ideig Tony Moo néven volt közismert, de az utóbbi időben a barátai és a számos hozzá forduló útkeresők “átkeresztelte” őt a Mooji névre.

Mooji: A vagyok előtt

Mooji: A vagyok előtt

Mooji a köztiszteletben álló és elismert advaita tanító, Sri Harilal Poonja – vagy ahogy a hozzá közel állók nevezték, Papaji (fon.:Papadzsi) – közvetlen tanítványa volt.

1987-ben egy keresztény misztikussal való találkozása életre szóló átrendeződést idézett elő Moojiban. A találkozás során egy ima révén közvetlenül megtapasztalta a magában rejlő isteni minőséget. Ez olyan tudati átrendeződést idézett elő nála, hogy az őt jól ismerők egy teljesen más embert véltek felfedezni benne.

 
 
 
Ahogy  a lelki öntudat felébredt,  mély belső átalakulás kezdődött benne, amely  csodálatos betekintést engedett   misztikus tapasztalásai által. Érezte, hogy erős változás szele fúj keresztül életében,   mély vágyat érzett arra, hogy   teljesen az isteni akarat szerint éljen.
 
Nem sokkal azután, hogy abba hagyta  a tanítást, elhagyta otthonát, és elkezdte  élni az életet a  maga csendes egyszerűségében és átadta magát az Isten akaratának, mely  spontán  módon jelent meg  benne és körülötte.
 
A nagy békével telt  meg   lénye, és ez  azóta is így van.
 
A következő hat évben Mooji a spontán meditáció  állapotában sodródott,   a külvilágról hivatalosan alig vett tudomást. 
Ezekben az években szinte nincstelenként élt, de folyamatosan a belső öröm, az elégedettség és a természetes meditáció  állapotában.
 
Húga Julianne, aki  Moojit az otthonába fogadta,  szerető kedvességet  biztosított számára,   időt és a teret adott neki,amire  nagy szüksége volt, hogy lelkileg virágozzék, anélkül, hogy a  külső étel nyomása ránehezedett volna.
 
Mooji  úgy utal ebben az időszakban az életére, mint vadon éveire, és meghatóan mély érzéssel beszél arról, ahogyan "Isten ölében " létezett.
Sok szempontból messze nem voltak könnyű idők ezek  Mooji életében, de nincs nyoma  sincs megbánásnak vagy bűntudatnak  hangjában, ahogy elmeséli ezeket az éveket.
 Éppen ellenkezőleg: élete ezen fázisában   gazdagon áldott és  volt és kegyelemben bőséges, a bizalom és a szerető odaadás jellemezte ezt az időszakot.
1993-ban, Mooji  Indiába utazott. Volt egy vágya, hogy meglátogassa Dakshineswart  Kalkuttában, ahol Sri Ramakrishna, a nagy bengáli Szent élt és tanított. 
 
Ramakrishna szavai és élete ihlet   és bátorítás forrásai voltak számára, melyek elősegítették  Mooji  lelki fejlődésének korai éveiben.
Mélyen szerette a Szentet, de a sors úgy határozta meg, hogy nem ment  Calcuttába.
Amíg Rishikeshben- szent hely  a Himalája lábánál- volt, találkozott  mester Sri Harilal Poonjanak három tanítványával, követőjével,  közöttük Papajival. 
 
A meghívták Moojit, hogy  utazon velük. Mégis késik a kilátásba helyezett  találkozó, mert előbb Varanasiba, a szent városba ment. 
 
November végén 1993 Mooji utazott Indira Nagarhoz  Lucknowban,  találkozzon  Papajival.
 
Szerencsés és rendkívül jelentős tapasztalatot szerzett spirituális utazásán. Érezte, hogy  megtaláta  a jó szerencse; találkozott egy élő Buddhával, egy  teljesen megvilágosodott mesterrel.
 
Fokozatosan ébredt rá arra, hogy Papaji volt a mestere.
Mooji Papajinál  maradt néhány hónapig.  Egy különös satsang (-lelki együttlét, ahol az Igazságról lehet beszélgetni, tanítani-) alatt Papaji azt mondta neki: 
 
"Ha az a  vágyad, hogy az egy legyél  az Igazsággal, akkor neked teljesen el kell tűnnöd, mint személynek." 
 
 
 
 Ezt hallván, a nagy harag támadt elméjében, tele  volt ítélettel  és ellenállással  Papaji iránt. 
Úgy döntött, hogy elhagyja a mestert, de később , a nap folyamán elillant ez az érzés, amit elméje hozott létre a düh és harag állapotában , mint egy fekete felhőt.  Elméjét béke, üresség és  szeretet töltötte be   mestere irányába, annyira intenzíven, hogy tudta, nem tud elmenni. 
 
A  Papajin  keresztül áradó  kegyelem eredményeként elméje visszatalált a Forráshoz. 1994-ben, az mestere áldásával, utazott  Sri Ramanasramamjába  Tiruvannamalaiba. Ez az ashram  Arunachala lábánál van ,ahol Papaji mestere  élt és tanított. 
Mooji úgy érezte, nagyon boldog és otthonra lelt  Tiruvannamalaiban .
 
Ott maradt majdnem három hónapig, mielőtt visszatért volna ülni Papajihoz.
 
Egy héttel  lucknowba való visszetérése után jött a  hír Londonból, hogy a legidősebb fia hirtelen meghalt tüdőgyulladásban. 
 
Visszatért Angliába. A  korábbi évek boldogsága  helyébe  a mély üresség és belső csend költözött.
 
Mooji  1997-ben megint meglátogatta Papajit, ez volt az utolsó találkozót a szeretett mesterrel, aki már  ekkor beteg volt és törékeny , de a de belső fénye és jelenléte töretlen maradt.
 
 Egy hónap múlva  visszatért Londonba, Mooji ekkor kapta a hírt, hogy   a Mester elhunyt. 
 
Mooji  így nyilatkotot: "Ez az elv nyilvánult meg a Mesterben, aki  mindig itt van. A test meghal, de az igazi mester soha sem...."
 
 
 
1999-től  Mooji már közös satsang formájában spontán találkozásokat, lelkigyakorlatokt, szatszangokat tart  sok keresőnek, akik meglátogatják  a világ minden  tájáról, keresvén az igazsággal való közvetlen megtapasztalást. 
 
Kevés modern tanár tanítja   az advaita hagyományokat, mely  tudást ad az " Önvalóról", és a módszerról, mely  az önvizsgálat folyamán tárul fel. Ilyen  a  káprázatos világosság, a szeretet és a forrás . 
 
Van egy energia , mely sugárzik  Mooji megjelentekor, egyfajta személytelen  bensőségesség, tele van szeretettel, az öröm és a játékosság furcsa keverékével,  no és meghatározó a tekintélye.
Stílusa közvetlen, tiszta, könyörületes és gyakran humoros.
 
Egyszer , ha felteszel egy kérdést, a válasz elől nincs hova elbújni.
 
Szigorúan,  és megalkuvást nem ismerően fejti  álláspontját a kérdésről, az "én" fogalom elkerülhetetlenül  terítékre kerül, mint egy szellemi szerkezet, konstrukció,  megláttatva azt, amikor  alaktalan tudatosság vagyunk. 
 
Mooji volt satsang találkozókon í következő országokban  : Spanyolország, Olaszország, Németország, Svédország, Észak-Amerika, Argentína, Brazília, az Egyesült Királyság, Írország, Portugália, Ukrajna, és Lengyelország.
 
Mindig nyitott a találkozókra, az  őszinte  Igazság -keresőkre, nemtól, fajtól, vallási, politikai nézettől függetlenül. 
 
Nem mondja magáról, hogy spirituális tanító, guru, mester..ezt mások mondják róla, amit mindig megcáfol. 
 
Ő egy Létező.
 
 
itt olvashatsz kicsit...nem kell letölteni, csak lapozz.
 
http://issuu.com/lelektisztitas/docs/mooji_-_a_vagyok_el__tt_pdf_k__nyv_
 

—————

Vissza