Szent Korona-és az Arkangyalok...

 

Mitől szent a magyar Szent Korona?

.... attól szent a Szent Korona,amitől egy szentkép szent kép.

Aki nem tudja, mitől szent kép egy szentkép, annak én úgyis hiába magyarázom órák hosszat, hogy mitől szent a magyar Szent Korona, mert annak még nincs meg a kellő affinitása ahhoz, hogy rá tudjon hangolódni valakire vagy valamire, aki vagy ami a hétköznapinál magasabb szintet képvisel. 

Egy szentkép nem attól szent, mert a témája szent.

Attól válik szent képpé, hogyha a ráhangolódás állapotában tényleg hozzám fordul a Madonna, illetve a gyermek Jézus.

Ha le tud hajolni hozzám, meg tudja simogatni a fejemet, tud hozzám szólni szavak nélkül úgy, hogy az valóban megnyugtat, és irányt mutat a jövőre. Ha egy kép ezt nem tudja tenni, akkor az nem szentkép. 

A szentkép nem stílus és nem megmunkálási fokozat, de nem is téma kérdése.

 

Ugyanez vonatkozik a koronákra. 

A koronáknak mi általában azokat a típusait tartjuk számon, amelyek középső fokozatot képviselnek egy három fokozatból álló lépcsőzetes rendszerben. 

Ebből a legalacsonyabb fokon a házi koronát találjuk, a középső fokon az országló koronát, a legfelsőbb fokon pedig a beavató koronát.

A magyar Szent Koronát rendszeresen úgy tárgyalják, mintha országló korona lenne. 

Pedig nem az. 

Nagyon jól tudják azok is, akik írnak róla, hogy nem országló korona. 

Az országló koronát bármikor viselheti a király, amikor országos ügyeket intéz. 

Király kollégát sem lehet házi koronában fogadni. ... a magyar Szent Korona viszont nem ilyen korona, és ezt nagyon nehezen veszik tudásul azok, akik foglalkoznak vele — akár laikusok, akár pedig szakemberek. 

Tudniillik erről a harmadik fokozatról egyáltalán nincs tudomásuk.

Ennek az analógiái(megfelelői) ugyanis nem a civilizált országok legújabb kori koronái között találhatók meg. (Lásd a képen)

A beavató koronáknak van egy nagyon fontos sajátosságuk. 

Az tudniillik, hogy a hatásuk nem jelképes, illetve nem kizárólag jelképes. Vagyis van jelképi hatásuk is, de nem ez a döntő. 

A hatásuk közvetlen. 

A beavatás időszakában úgy hatnak a beavatandó személyre, hogy az valóban átalakul általuk.

 

 Méghozzá teljes átalakuláson megy át, és ennek a módozatait is elég pontosan ismerjük ma már. 

A beavatás tényleges, a beavató szertartás pedig a jelekből következően úgy zajlik, hogy a személyiség teljesen lebontódik— egészen a csecsemő-állapotáig, a születés körüli állapotig.

Innen épül újra, de nem más épül föl őhelyette, tehát nem arról van szó, hogy attól kezdve Béla helyett Habakuk lesz az illető, hanem ez a "bélaság" bontódik le alapjaiig, és ez épül vissza—de úgy, hogy a "bélaságon" belül minden tulajdonság az elérhető, és éppen általa elérhető maximumig fejlődik föl. […] 

Itt nemcsak a közvetlen, a koronázandó személyt körülvevő közösség akarata egyesül, hanem a koronázási szertartás limitált időszakában—ami nem lehet túl hosszú —, a közösség által mozgósítható összes, vagyis a mindenségben általuk mozgósítható összes jótékony erő ide sűrűsödik. 

Ennek a sűrűsödésnek az eszközlője a korona, az előmozdítói pedig a közösség tagjai. 

Ezért roppant fontos, hogy a királyt tényleg akarják királyuknak azok, akik választják, és ezt egyöntetűen, nagy fennszóval és háromszor megismételve kifejezésre is juttassák.

A Koronával csak koronázáskor lehetett találkozni. 

Általában a beavató koronákkal máskor, mint koronázáskor, nem lehet.

A koronázásnak—hangsúlyoztam—limitált(behatárolt) az ideje. Ami azt jelenti, hogy hajnaltól délutánig, de mindenképpen naplementéig, le kell zajlania az egész koronázási szertartásnak. 

És ahogyan előtte is zárt ládában őrzik a Koronát, lepecsételt zárt ládában, utána is vissza kell hogy helyezzék ebbe a zárt és lepecsételt ládába, és rendeltetésszerű működés esetén csak a következő koronázáshoz lehet elővenni. 

Amikor ugyanaz a két koronaőr — aki a saját pecsétjével lezárta az előző koronázás után — bonthatja csak ki. Vagy ha az egyik már meghalt — esetleg mind a kettő —, csak a hivatalbeli utódjaik törhetik fel ezt a pecsétet.

 

Pantokrátor

 

A felső részen, közvetlenül a kereszt alatt, egy négyzet alakú mezőben a felső Pantokrátor képét látjuk.

 Pantokrátor görög szó — ezt szoktuk alkalmazni rá —, és a mindenségen uralkodót jelenti. 

Általában hozzá szokták tenni, hogy Krisztus, de ez itt nem így van.

Bármennyire hasonlít is alakilag a trónon ülő Jézus Krisztushoz, a feje körül föltűnő két ábra — melyek közül az egyik leginkább Napra, a másik leginkább Holdra és csillagokra emlékeztető jelcsoport — egyértelműen

elárulja, hogy itt a világosság és a sötétség szétválasztásáról van szó. 

 

Ez pedig nem a Fiú feladata. 

 

Képünk tehát nem a fiúság megjelenítője, hanem az atyai tulajdonságoké—méghozzá a teremtés első mozzanatában. 

 Azért is kell kétszer megjeleníteni a Pantokrátort, mert ezt a felső képet emberi szem elvileg nem láthatja. 

Mármost a koronázásnak nincs olyan mozzanata, ahol az alattvaló fölülről láthatná a Koronát.

 Az alattvaló így nem tudhatja, kit ábrázol a fölső kép. 

Miért? 

Azért, mert a Teremtőt nem lehet teremtés közben meglesni. Ez nem embernek való feladat. Ez a kép visszacsatolódik magához a Teremtőhöz. Egyenesen neki szól. (Lásd a lenti képen) 

 

És akkor meg lehet kérdezni, hogy ha ez valóban az Atya megjelenése, akkor miért nem Atya formájában jelenítették meg, miért a Fiú formájában?

Ugyanis ez feltűnően hasonlít alul az abroncson, az abroncs fölött közvetlenül emelkedő pártázat középső lemezében megjelenő fiúi — ugyancsak Pantokrátor, de ezúttal kifejezetten fiúi — szerepkörű személyhez […]

 

Meg lehet kérdezni, hogy ha a felső tényleg az Atya, akkor miért nem Atyának jelenítik meg?

A kérdést sokan föltették már… a középkornak az a szakasza, amelyben teljes értékűen működött a magyar Szent Korona, tisztán őrzi még azt a tanítást, hogy az Atya önmagát az emberlakta világ számára emberi formában egyedül és kizárólag a Fiúban jelentette ki.

És itt nincs helye semmiféle mellébeszélésnek. […]Az a megoldás, hogy hosszú fehér szakáll egyenlő Atya, rövidfekete szakáll egyenlő Fiú—ez még kabarétréfának is rossz.

 Ez a képlet a késő középkorban jelenik meg először, egyértelműen ószövetségi hatásra, ahol is megvan az előzménye egy kerubok közt trónoló öregúr figurájában.

(Lásd a lenti képen) 

 

A Korona rendeltetésszerű működése idején a Magyar Királyság területén mindössze négy személy kerülhetett olyan helyzetbe, hogy ráláthatott a felső Pantokrátor-képre.

 Kettő a két koronaőr....És ezen túl összesen két olyan személy van, akik a koronázás alatt olyan helyzetbe kerülnek, hogy felülről is megnézhetik a Koronát.

Ki ez a kettő?

Az egyik a világi hierarchia csúcsán lévő személy — a magyar királyságban a nádorispán.

Az ő elidegeníthetetlen joga volt, hogy a koronázási menetben párnán vigye a Koronát. Nagyon rövid ideig tartott ez a szertartási mozzanat, de kétségtelen tény, hogy módja volt fölülről nézni a Koronát. Ő tehát tudhatta, ki van fölül.

A másik személy pedig, aki ilyen helyzetbe kerülhetett, az egyházi hierarchia csúcsán foglalt helyet—ő az esztergomi érsek.

Ugyanis jogerősen magyar királyt csakis esztergomi érsek koronázhatott. 

 

 

Keresztpántok

Felső szint

 

Akkor most ismerkedjünk a Korona többi részével.

 Adva van egy teremtői szintje a koronának. 

Semmiféle kétség nincs afelől, hogy itt legfölül a Fiún keresztül az atyai tulajdonság sugárzik át.

 Ha mégis kétségünk támadna, azonnal igazolni tudjuk a feltételezésünket, hiszen az Újszövetségben van egy olyan jelenet—és egyetlen ilyen jelenet van —, ahol a Fiún tényleg teljes intenzitással átsugárzik az atyai tulajdonságok teljessége.

 De csak egy ilyen jelenet van. Ez a Tábor-hegyi átlényegülés vagy transzfiguráció jelenete…

 Kik láthatják?  

….a három apostol , akit meghív Jézus […] Péter, János és az idősebb Jakab.

 Mármost kik helyezkednek el a felső Pantokrátor-kép körül? 

A király jobb keze felől Péter

elöl János

 

és vele szemben, hátul Jakab

A negyedikkel van egyedül gond, és ezzel elég sok gond van.

Miért?

Azért, mert van egy olyan apostolunk is, akit már feltámadása után hívott el Jézus. Akit az elhívás olyan közegből ért, ahol a Fiú már visszatért az Atyához. Most nem az történik, ami a Tábor-hegyen, hogy a Fiún itt e földön sugárzik át az Atya, hanem az, hogy ő már fölment az Atyához, és onnan hív el valakit. Csakhogy ez utóbbi hírt nagyon nehéz elhinni […]

Ma szabályszerű Pál-fóbia dúl a világban.

Nálunk pedig különlegesen is dúl, mert nálunk két irányból szítják.

A világban általában egy irányból.

1.   A hivatalos izraeli vélemény szerint Pál apostol áruló volt.

[…] A mi esetünkben ez azt jelenti—és ezt később ki is fejti —, hogy a szépen, gyümölcsözően kibontakozó zsidó felszabadítási mozgalmat ez a csúnya Saul rabbi, aki egyébként tényleg rabbi volt, Gamalielnak, a híres rabbinak kiváló tanítványa, belülről megfúrta, mint római kém, és szétzüllesztette. 

A másik oldalról viszont a következő a vád.

2.   Ebből a Saulusból, úgymond, aki Gamaliel rabbi legkiválóbb tanítványa volt, sohasem lett Paulus, mindig megmaradt rejtve rabbinak, és belülről bomlasztotta az egyébként ígéretesen bontakozó kereszténységet.

Ráakasztván koloncként egy ószövetségi, egyébként már teljesen elavult tudásrendszert és ígéretrendszert, amely után ma már a kutya se ugatna, ha ez az áruló, aki magát apostolnak adta ki, de nem is látta Jézust.

Nem tudom, nem ismerősek-e ezek a mondatok?

Tehát ha ő be nem csempészi ezt az egyébként már teljesen elavult és pusztulásra ítélt ideológiát a kereszténységbe.

Nos, ez a másik álláspont.

Lehet érzékelni, hogy nem nagyon kímélik egymást. De Pál apostolt sem. Egyik irányból sem.

A helyzet az, hogy kulcskérdésről van szó.

Látni fogjuk, a Korona működése szempontjából is kulcskérdés. Nem lehet rajta átlépni ...

Miről van szó?

Arról, hogy mind a két vélekedés a” törvény korának” álláspontjáról ítéli meg Pált.

Nem veszi észre, hogy a  FELTÁMADÁSSAL A TÖRVÉNY KORA LEZÁRULT.
Az a kor, amelyiknek mi a gyermekei vagyunk, már nem a törvény kora.

 Ez a KEGYELEM KORA.

 A kegyelem korának a névjegye pedig nem Saulus és nem Paulus, hanem maga a „PÁLFORDULÁS”.

Ez az a kor, amelyben először válik lehetővé 180 fokos fordulat, amikor valaki a fordulat első fázisában is, a második fázisában is  TELJES HITTEL és MEGGYŐTŐDÉSSEL CSELEKSZIK, azaz a TETT  a lényeg!

 

De tudnunk kell, hogy mindkét oldalról egyöntetűen fenekedő jellegű, habzó szájú a támadás Pál apostol ellen.

Ez azt jelenti, hogy pontosan azt nem értik meg, AMI ENNEK A KORSZAKVÁLTÁSNAK A LÉNYEGE.

Magyarul: felülbírálják a kegyelmes Atyaistent.

Hát, ha valaki ragaszkodik hozzá, ám bírálja fölül.

 Mert éppen ebben az esetben a kegyelem a lényeg. És ezt mintegy a legtökéletesebben éppen Pál apostol esete jelzi.

Nem véletlen, hogy az Újszövetség lényegében a páli tanításoknak a rendszere. Mert aki ezen nem tud túljutni, aki ezen a narancshéjon mindjárt elcsúszik, az soha semmit nem fog megérteni sem a krisztusi tanításból, sem Pálból, sem a rá következő levelekből, amelyeket más apostolok írtak. 

Itt tehát roppant nehéz tételről van szó.

Akivel én eddig erről a kérdésről beszélgettem, az mind személyes tapasztalatokra hivatkozva kardoskodott amellett, hogy ilyen nincsen.

Miért?

Mert az osztályvezetőm is . . . hát mint tudható, ugye, kikeresztelkedett, aztán mégis milyen . . . Nos, ez a te tapasztalatod, ezzel téged próbál meg a kegyelmes Úristen.

 És pontosan a tekintetben próbál meg, hogy te most ÓSZÖVETSÉGI ALAPON mérlegelsz, vagy a KEGYELEM KORÁNAK A MÉRCÉJÉVEL ítéled meg a főnököd viselkedését.

És ha nem tudod a kegyelem korának a mércéjével megítélni, akkor elbuktál. Semmivel sem vagy jobb nála. […] 

Mármost ha én Pál apostolt nem tudom elfogadni hiteles tanúnak, sőt nagyon fontos, korszakindító jellegű tanúnak a kegyelem korára vonatkozóan, akkor a Szent Korona programjával sem tudok mit kezdeni.

Látni fogjuk, hogy amikor folyamatosan olvassuk le a képekbe rejtett üzenetet, nem lehet mással indítani, csak Pállal.

 

Ha én nála mindjárt „meggyökkenek”, akkor el sem tudok indulni. Ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni, kell legyen némi affinitásunk az évkörnek egy olyan rendje iránt, amelyik az ókorban már teljesen kialakult, a középkor egészében átvette, adott neki egy sajátos színezetet, de ma is működik és használjuk, akkor is, amikor nem tudunk róla.

Ez az évkörnek a fény–árnyék arányok változása szerint kialakuló rendje.

 Ezt szokták állatövi rendszernek nevezni.

Ebben Pál fordulásának az ünnepe a Vízöntő havának jellegadó eseménye. 

Ez azt jelenti, hogy a magyar Szent Korona képekbe foglalt üzenetét vagy Vízöntő-programnak tekintem, vagy soha nem fogom megérteni.

Az egész évkörben a Vízöntő az egyetlen olyan egység, amikor az idő egyforma intenzitással folyik két irányba.

Az egyik irányban az egyik szomszédjára, a Bakra terül rá, a másik irányban a másik szomszédjára, a Halakra.

Ha ezt nem értem meg, akkor azt sem tudom felfogni, hogyan maradhat meg a saulusi arc végig, a fordulat után is Pál apostolban.

Természetesen megmarad, hiszen ez a Bak felé forduló arca. Ez a törvény által keményen megkötött viselkedésmodellt jelent, amelyet ő mint követelményrendszert saját magával szemben végig komolyan is vesz.

Soha nem tagadja meg zsidó voltát.

A másik pedig, amelyik a Halakra terül rá, az az ő paulusi arca.

És a kettő együtt adja a Vízöntő tulajdonságokat, nem lehet a kettőt egymástól elválasztani.

Aki ezt nem érti meg, magyarul nincs tisztában a Vízöntő-paradoxonnal —ami azt jelenti, hogy bár egyetlen téridő-egység a Vízöntő, de ugyanakkor a két szomszédjának az időkeretéből gazdálkodik —, az soha nem fogja megérteni a kegyelem munkáját, mert az éppen ezzel indul.[…]

Ezzel tehát megismertük a felső négy apostolt […] a felső apostolképek párokba rendezve is értelmes olvasatot adnak.

Vagyis Péter párja itt Pál, Jánosé pedig Jakab.

Ezek különösebb magyarázatot nem is igényelnek, hiszen Péter és Pál az egyház két oszlopa, a mai napig is így nevezik őket. János és Jakab pedig Zebedeus két fia, a mennydörgés fiai, lehet tovább ragozni a szerepüket. Amúgy pedig testvérek.  

 

Alsó szint

Most hát mi a helyzet az alsó négy képpel?

Ezek közül csak kettő látható jól.

Már eleve tudomásul kell vennünk, hogy az elülső–alsó apostolkép egyáltalán nem látható.

A hátulsó a nyak vonaláig el van takarva azzal a képpel, amelyik a hátsó, egyetlen elemből álló pártázatnak a foglalata elé van szegecselve.

Egy a lényeg: hogy a nyak vonalig takarja az alatta lévőt.

Ez pedig azt jelenti, hogy egy háromrétegű emberalakból csak a legfölső réteg látszik, a nyakvonaltól fölfelé lévő rész.

Mármost tudni illik, hogy az emberi testnek ez a része a képírás-típusú művészetben — vagyis amelyik képjelekkel fogalmaz, nem pedig látványból kiindulva jelenít meg ezt–azt a világból — minden esetben a szellemiséget jelöli. (fej)

Akkor is, ha önállóan szerepel. Amikor nincs hozzá sem fölső test, sem alsó test. […]

A nyakvonaltól az övvonalig tartó rész — a kebel szintje.

Minden lélegzet innen indul. Ez azt jelenti: ez a lélek szintje, a lelkiség működésének a terepe, az övvonal alatti rész pedig a testiségé.

 Ez egy háromrétegű, ilyen keretben működő Univerzumnak a képjele, akkor is, ha egy koldust ábrázolnak, akkor is, ha egy királyt, akkor is, ha egy apostolt, akkor is, ha egy arkangyalt.

Hogy mennyit ábrázolnak belőlük, az azt jelenti, hogy mennyit tartanak szükségesnek, hogy hasson az adott környezetben.

 Ennek eredetileg az volt a jelentése — és ezt lehet igazolni —, hogy ha én egy alakot csak a szellemisége tekintetében tartok példaszerűnek- mert mondjuk, testi kilengései voltak, vagy túllelkesült, és ez veszélyek forrásává válhat, ha behozom a közösségbe- akkor én azt fejszoborként jelenítem meg.

Ha a lelkisége is példaadó, tehát maga is tudott lelkesedni jó eszmékért, másokat is tudott lelkesíteni, akkor mellszoborként.

De teljes alakként csak olyan személyt szabad megidézni, aki testileg is tiszta volt.

Akinek a magatartása ebben a tekintetben is példaszerű.

Nem tudom, feltűnt-e, hogy az alsó koronarészen csak deréktól fölfelé ábrázolt alakok vannak.

Ez azt jelenti, hogy valami veszély kell, hogy legyen ezen a szinten.

A testiség nem engedhető be közvetlenül abba a közösségbe, amelyet kormányoz, amelyet irányít a szakrális fejedelem. Ugyanis egyetlen olyan apostol van, akiről az Apostolok cselekedetei híradása nyomán tudjuk—tehát hiteles forrásunk van rá —, hogy a testiség szintjén követte el azt a hibát, amelybe a mi királyunknak nem szabad bele esnie.

Mit jelent ez?

Azt, hogy érzéki – tapasztalati- bizonyítékot kért olyan tényre, amely lényegénél fogva érzékfeletti.

Ilyen jelenet egyetlen egy van a Bibliában: ez Tamás apostolnak az a kívánsága, hogy „majd elhiszem, hogy föltámadott, hogyha a sebeibe bele tehetem az ujjamat, és egyáltalán látom a sebeit”.

A legtipikusabb műszaki értelmiségi álláspont. Mondhatnám úgy is, hogy természettudományos álláspont.

Kérem, ha látom, elhiszem.  

Hogy érthető legyen: ami nem hozható az érzéki tapasztalás síkjára, az ennek az emberi gondolkodásnak a számára nem létezik.

Az szerinte/tük  sarlatánság, öncsalás, vagy éppen haszonlesés, és abból következő csalás. Vigyázni kell, mert ez egy  ma is létező bizalmatlanság.

Nem arról van szó, hogy a történelem egy adott szakaszában szükségszerűen következne be egy ilyenfajta megnyilatkozás. Nem, ez egy általánosnak nevezhető magatartásmintázat.

 

Végül is Tamás szellemiségével nincs semmi baj.

Honnan tudjuk?

Jézus odamegy hozzá, külön őhozzá, és azt mondja, hogy „na, most gyere ide, Tamás, tedd bele a sebbe a kezedet. És most, hogy láttál, már hiszel. De boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek”

Tamás abban a pillanatban, hogy megkapja az érzéki típusú bizonyítékot, hisz. Az ő következtető apparátusával semmi baj nincs. Nagyon szépen tud a megtapasztalt tényből következtetést levonni. És abban a pillanatban: „Mester!” Itt nincs semmi további kétség.

Miért kell ezt ennyire hangsúlyozni?

Azért, mert a túloldalon nem ez a helyzet. Ott szemmel láthatóan teljesen eltakartak egy apostolt.

Ennek valami gondja kellett legyen a következtető képességével is, magyarán szólva ez egy nagyon alacsony szintje a következtető, általában észbéli tevékenységnek, amit mi jóval magasabb szinten szellemi tevékenységnek nevezünk.

Ezzel az apostollal mi a helyzet?

Egyáltalán, tudjuk-e, ki van itt?

Mert hiszen teljesen eltakarja, a feje tetejéig, a Pantokrátor Krisztus, ő már valóban Jézus Krisztus, ő már valóban a Fiú.

Honnan tudjuk?

Hát a képjelekből, pontosabban az írásjelekből, amelyek körül veszik.

Az I, Sz és a Khí, SZ az Iészosz Khrisztosz rövidítése.

Itt nem lehet mellébeszélni. Ez a fiúi tulajdonság.

Azt se felejtsük el, hogy ez az egyetlen olyan kép a magyar Szent Koronán, amelyet egy alattvaló a koronázás alatt torzítatlanul láthat.

Az általa eltakart kép- bármilyen furcsán vagy szokatlanul hangzik- nincs ma a helyén.

Magyarán szólva: az alsó Pantokrátor-kép mögött ma nincsen apostolkép.

 Csak a hagyományból tudjuk, ki lehetett ott, de erre nincs konkrét bizonyítékunk.

Ferenc király koronázását követően, 1792-ben ugyanis lezajlott egy Korona-szemle a budai várban, az ott lefolytatott hivatalos vizsgálat eredményeit összegezi ez a vaskos kötet. 1800-ban látott napvilágot, és egy Josephus Koller nevű pécsi kanonok írta.

Ráadásul olyan felvételt is közöl—ez most rajzot jelent, amit metszetben sokszorosítottak —, egy olyan felülnézeti képet, amelyen még lehet látni a feliratot, amelyik ma már nem látható a Pantokrátor Krisztus mögött.

Miért nem látható?

Azért, mert rádöntötték a Pantokrátor-képet.

Lehet tudni, hogy ez az utólagos döntés nem használt a képnek, a korona alakjának sem használt, viszont fönt tartja azt a feliratot, amely enélkül valószínűleg lötyögne, illetve lecsúszna a foglalatában, mert egy másodlagos feliratról van szó. Így aztán fönn is marad.

Ez a felirat viszont nem azt jelenti, amit várnánk, és amit leírtak róla többször is, hogy ez Szent Bertalan eredetileg itt szerepelt zománcképének a felirat-maradványa lenne.

Mert annak egy sanctus-szal kellene kezdődnie — valamennyi így kezdődik a felső apostolképek közül.

Ezen nincs sanctus felirat, se rövidítés, se fölirat.

 Ha Bartholomeus vagy annak valamilyen rövidítése lenne itt, a B betű semmiképpen sem maradhatna el.

Ehelyett pedig csak ennyi van itt, hogy ARTHOLO.

 Ami egyértelműen mutatja, hogy egy Bartholomeus feliratból van kiemelve, mégpedig úgy, hogy a szó eleje is, a vége is le van vágva.

Ez pedig egyértelművé teszi, hogy nem az eredeti Bertalan képnek a feliratával van dolgunk.

Mert annak teljes egészében kellene, a sanctus rövidítéssel együtt kiférnie.

Tulajdonképpen még egy magyarázattal is tartozom a Bartholomeus-képpel kapcsolatban.

Miért kellett teljes egészében eltakarni?

Ugyanis most képzeljük el, hogy itt van az eredeti kép. Tegyük föl, hogy ez tényleg Bartholomeus volt, hiszen annyian írják, és nem legújabb kori irodalomban bukkan föl, hanem szemmel láthatóan hagyomány őrződik benne.

És nyilván, ha nem Bartholomeus lett volna, akkor nem is ezt a feliratot montírozzák bele, hanem abból az apostolnévből vágnak ki, amelyik ott volt eredetileg. Tehát van logikája annak a feltételezésnek, hogy itt eredetileg is Bartholomeus volt.

 Mármost, milyen tette van Bertalannak, ami ha bekerül az alattvalók körébe, és ha a király szűretlenül és fegyelmezetlenül gyakorolja, akkor az ártó erők forrásává válhat?

Ennek nagyon komoly vétségnek kell lennie, komolyabbnak, mint amilyen Tamás vétsége volt.

Mert ezt teljes egészében el kellett takarni.

Erre nagyon pontos választ lehet adni. 

Tudniillik az Újszövetségben, mégpedig János evangéliumának az elején, amelyik tudvalevőleg Keresztelő Szent János történetével kezdődik, tehát nem Jézus gyermekségével, ott mindjárt az elején leírja János evangélista az apostolok elhívását.

BERTALAN elhívása a következő módon zajlik.

Először is nem a saját nevén szerepel, hanem NATHANAEL néven.

Ezt csak a lexikonok lapozgatásával tudja meg az ember, vagy ha klerikusokkal tárgyal, vagyis hogy ez a Nathanael itt Bertalannak felel meg.

Ha valakinek ez nagyon szokatlan, akkor hadd mondjam el, hogy Péter sem mindig a saját nevén szerepel, hanem van, amikor így: „Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem”, és van, amikor Kéfásként.

Ez nem sajátsága Bertalannak, ez más apostollal is előforduló többnevűség. 

A lényeg az, hogy az elhívásnál a következőt közli vele—mármint Nathanaellel—apostoltársa, az addigra már megtért Fülöp.

(Nota bene, Fülöp is ott van, majd látni fogjuk, a Korona apostolképei között.)

 Mit mond neki?

Azt mondja, hogy a betegek gyógyulnak, halottak támadnak föl, megérkezett a Messiás.

Mit mondana erre Tamás?

Nagyon egyszerű az ügy: „Hiszem, ha látom.” Ez a tamási hozzáállás a dologhoz.

És tényleg: ő idehozatja a hullát, az tényleg büdös, tényleg hideg, semmi gond nincs, belerúg, nem mozdul, kéri a Messiást, az idejön, szóljon hozzá, na, tessék, talpra állt a hulla, semmi gond nincs tovább. Tehát abban a pillanatban: „Mester” — és a nyakába borul. Az égvilágon semmi baj nincs a következtető készségével.

Mit csinál a hírrel Nathanael?

Ugyanezt?

 

Hát nem. Nem. Hanem visszakérdez.

Azt mondja: „Jöhet valami jó Galileából?”

Neki meg van írva, hogy a Messiás Júdeából jön.

 

Na most ,Jézus  honnan jött?

 

 Galileából. Ja, hát akkor  Jézus  nem Messiás.

Tehát nincs további kérdés. 

Esze ágában sincs tényeket vizsgálni, nem érdeklik a tények, neki meg van írva .

 . . Ha ez a jelenség nem felel meg annak, ami neki ott meg van írva, hát az nem is érdemes vizsgálatra.

Hogy érthető legyen, ennél nagyobb vétket nem lehet elkövetni. Ez az elkövethető legnagyobb bűn.

Mi nagyon jól ismerjük ezt a magunk életéből, amikor egy könyvre való hivatkozással tízmilliókat irtanak ki néhány év alatt. (megjegyzés: a könyvet szentnek tartják, és Bibliának hívják)

És egyáltalán nem érdekli őket, hogy a tények mit mutatnak. Abszolúte nem érdekli őket. És mindig a könyvre hivatkozva. . .

Ennyi. Ez a Bertalan-szindróma.

Amikor nekem „meg van írva” . . .

 

Mindenki arra hivatkozott, hogy meg van írva. Ugyanezt, egy kicsit rosszabb hatásfokkal, Dzsugasvili  már korábban végig játszotta a volt  Szovjetunióban, de nehogy véletlenül azt higgyük, hogy a szindróma ővele kezdődött!

Fél évezreddel korábban bizony ugyanígy könyvre hivatkoztak, amikor átmentek az óceánon, és fél földrészt lemészároltak.

Majd valamivel később elindultak Keletre is, ugyanazzal a Bibliával a kezükben, és egy másik fél földrészt lemészároltak.

Az áldozatoknak felrótt „bűnt” akkor és ott szibériai sámánizmusnak nevezték. 

Nagyon vigyázzunk, mert végig  a könyvre hivatkoztak, végig „meg volt írva”.

A tények pedig abszolút nem érdekelték őket.

SZŰRETLENÜL BEENGEDNI EZT A TÜNET-EGYÜTTEST AZ EMBERLAKTA VILÁGBA — ISZONYATOS KÖVETKEZMÉNYEKKEL  JÁR.

Itt nagyon tisztán kell látni dolgokat. Azt is, hogy a Biblia mit mond erre az esetre, és azt is, hogy mi miket élünk meg manapság, illetve a közelmúltban, aminek bizony vannak esélyei a közeljövőre vonatkozóan is.

 

Mit mond Jézus, amikor Nathanael mégis megjelenik?

 

Legszívesebben azt mondanám, menjünk haza, és olvassuk el. Ugyanis Jézus ezt mondja: „Íme, egy igazi izraelita, akiben fogyatkozás nincsen.”

Nagyon kell vigyázni, mert az az ajándék, amit a készre fogalmazott programmal kapott az izraeli nép, válhat irtózatos bűnök forrásává is, ha a tényekkel szemben alkalmazza.

És erre maga Jézus figyelmeztet—milyen sikerrel vagy  mennyire nem sikerrel?- az más kérdés. De nagyon vigyázzunk rá, mert Jézus nem antiszemita. Csak olyan dolgokra figyelmeztet, amiket bizony–bizony nagyon komolyan kell venni, annak is, aki szemita, annak is, aki nem az. 

Mert amennyi ajándék rejlik egy ilyen készre fogalmazott programban, annyi veszély is rejlik azzal, ha közben megváltozott a valóság körülöttünk.

És a kérdés akkor már úgy szól, hogy ami „meg van írva”, az most szó szerint értendő, vagy értelem szerint?

 És HA VALAKI AZ ÍRÁS SZÓ SZERINTI JELENTÉSÉT SZEMBE FORDÍTJA AZ ÉRTELEM SZERINTIVEL, az könnyen úgy járhat, hogy KIMARAD AZ ÜDVÖSSÉGBŐL. 

Ezek a Korona képrendjében jelen lévő, és róla egészen egyszerűen leolvasható tanulságok nem csak az 1000 körüli időszaknak szólnak. Ezek minden időszaknak szólnak. […]

Még mindig kimaradt két apostolunk. 

Pál alatt Fülöp

Péter alatt András.

Velük lesz teljes a felső koronarész apostoli gyülekezete.

 Andrásnak Péterhez való viszonya egészen nyilvánvaló, hiszen testvérek voltak, egymást hívták el, ez nem különösebb ok vagy alkalom a fejtörésre.

 

Pál alatt Fülöp viszont már elgondolkoztathat bennünket, mert Pállal Fülöpöt, az apostolt, a Biblia semmi módon nem hozza össze.

Igen ám, de Fülöpből nemcsak apostol volt. (azaz: több Fülöp nevű volt)

És itt csak annyi van fölírva, hogy „sanctus”, az, hogy „apostolus”, nincs fölírva.

Itt a „fülöpség”-nek egy olyan foglalatáról van szó, amely már az apostoli időkben két személyre osztódott szét.

Az egyik az apostol Fülöp, a másik pedig a diakónus Fülöp.

És látványosabb tettei már az apostoli időkben is a diakónus Fülöpnek voltak. Például az etióp császárnő követének, pontosabban kincstárnokának a megtérítése, ami rendkívül sokat ábrázolt, látványos jelenet.

Kezdhetünk hozzászokni ahhoz, hogy a felső koronarész szereplői NEM EGY–EGY SZEMÉLYISÉGET JELENÍTENEK meg. 

Fölül ott van Jakab, fölirata szerint Jacobus.

Igen ám, de Jacobusból nem egy volt, még apostolként sem. Kettő volt.

Most erre mondhatják, ez a kérdés már eldőlt azzal, hogy elől János van, hátul Jakab, akkor ez csak az idősebb Szent Jakab lehet.

Hát igen. Ha ebből a szemszögből ítélem meg a helyzetet.

De ha azt nézem, hogy a kezében egy rügyező ág van, akkor ez már biztosan nem idősebb Szent Jakab.

Mert ez a Jakab-ág bizonyos szertartásokban a mai napig is szereplő kellék. Csakhogy a használata az ifjabb Szent Jakab ünnepén esedékes.

Ez pedig régen nem volt önálló ünnep, hanem Fülöp és Jakab ketten szállták meg a naptárban május 1-jét.

És ez a májusi zöld ágnak a képviselete.

Tehát feltűnően jelződik, hogy nem kizárólag idősebb Szent Jakab lehet itt, hanem legalábbis az idősebb és az ifjabb együtt.

Igen ám, de ha én azt írom, hogy Jacobus, azzal Jákobot is leírtam. 

 

És ez megint tagadhatatlan tény. Na most ,erre szoktak általában reklamálni a teológiai műveltségűek …hogy Jákobot, az ószövetségit nem illeti meg a „sanctus” jelző.

Erre már csak annyit mond az ember, ha egy kicsit pikírt vagy fáradt, hogy nagy gond van.

Aki a Koronát készítette, nem konzultált kicsiny kegyeddel. Ez az egyetlen nagy gond.

Egyébként pedig ha a három Jacobusból kettő újszövetségi, a két Jakab apostol, akkor maga milyen alapon tiltaná le a sanctus jelzőt csak azért, mert a harmadik ószövetségi?

Ez a vagy–vagy, hogy jó, rendben van, elfogadom, Újszövetség, kegyelem kora, és így tovább, de akkor mars ki innen a zsidóknak. . .

Hát szó sincs róla!

 Sőt, A LEGMAGASABB SZINTEN JELENNEK MEG.

És pontosan az jelenik meg, akiből az angyallal való harca után . . .

 NA ,KI LETT?

Izrael lett.

Milyen nevet kapott?

Az Izrael nevet.

És kinek lett tizenkét fia?

Neki.

És kiből lett Izrael tizenkét törzse?

Az ő fiaiból.

Szó sincs róla, hogy a Koronából ki lenne tiltva. […]

Ugyanez vonatkozik az elülső, tehát a János-képre is:

 

Mert a János-kép felirata nem az, hogy János, nem is az, hogy Johannes.

Hanem adva van egy I, ami J-nek is olvasható, adva van egy O, amelyik fölött ott van a rövidítés jele, utána egy ligatúra, amelyiknek N és H olvasata egyformán lehetséges, sőt a kettő együtt is lehetséges, és van egy Sz.

Ki lehet olvasni Johannes-nek, de ki lehet olvasni Jonas-nak is.

Teljes joggal. És itt is lehet reklamálni, hogy „de az nem szent”. Magának, kicsikém, magának.

Nagyon lényeges dolog, hogy Jónás az az ószövetségi próféta, akit maga Jézus nevez meg, mint egyetlen olyan jelet, amelyet ez a bűnös nemzedék kap.

Amikor a farizeusok és írástudók szorongatják, hogy adjon jelet, de valami jó, kézzelfogható jelet, akkor Jézus azt mondja nekik, hogy 

„ez a nemzedék bűnös nemzedék. Jelet kér, de nem kap jelet, egyedül Jónás próféta jelét kapja. Mert ahogy

Jónás jel lett a niniveieknek,

úgy lett az Ember Fia jel ennek a nemzedéknek.”

Hát ez a jel jelenik meg a Koronánkon.

És ahogyan Jézus egyedül Jónás jelét adja ennek a bűnös nemzedéknek, úgy EGYEDÜL EZ A JEL AZ, AMELYET AMI NEMZEDÉKÜNK KAP.

Mert ez az egyetlen apostolkép, amelyet a koronázáskor tényleg láthatunk.

De itt már nem az ószövetségi tanítást kapjuk, hanem annak az Újszövetségen keresztül szűrt tanulságát.

És roppant lényeges, hogy ezt így is vegyük tudomásul.

Nincs kitiltva az Ószövetség a Korona programjából, de csak annyiban érvényesülhet, amennyiben a krisztusi tanításon át tud szűrődni.

Ami nem tud, az nem való a kegyelem korába.

A felső koronarész apostoli sorozatából Fülöp és András párosságát kellene még egy kicsit közelebbről megmagyaráznom.

Ketten szerepelnek ők úgy is, mint apostolok, Fülöpnél nem kell feltétlenül csakis a diakónust számításba venni.

Azt tudjuk, hogy Fülöpnek, mint diakónusnak, mi a kapcsolata Pál apostollal. Teljesen hétköznapi a kapcsolat: amikor Pál apostol nagy térítő útjairól hazatér, hol száll meg?

Fülöp diakónusnál.

(diakónus jelentése: „Feladata az ősegyházban az istentiszteleten való közreműködés és a szegények szolgálata volt. A püspök jobbkeze, helyettese, titkára, és gyakran utóda volt.)

Részletesen le is írják: két lánya volt, ezeknek prófétai hajlandóságaik voltak, és így tovább, és így tovább. Sok mindent tudunk a Pállal való kapcsolatáról.

De ez a diakónus.

Igen ám, de Fülöp mint apostol is jelentős személy.

Fülöp és András, mint kettős, kétféle vonatkozásban is összetartozik. 

Az egyik magából a Bibliából olvasható ki, és rendkívül tanulságos. Szokták prédikációs gyakorlatban is emlegetni ezt a kettőst. Az ötezer ember megvendégelésénél, illetve később, a négyezer ember megvendégelésénél játszanak szerepet így, párosban.

És nagyon lényeges a különbség kettőjük viselkedése között.

Ismerjük a történetet?

Hegyi beszéd, nagyon szép szövegek, rendkívül sok ember ráhangolódik a tanításokra, lelkileg megérnek egy váltásra . . . Utána leszentül a nap, elkezd hűvösödni, és hát köveken ülünk, borzasztó dolog. Kiderül, hogy nagyon messze van az első emberi hajlék, itt most már nagyon hideg van, és nincs mit enni. Eddig kellemesen prófétált itt a tanító úr — most tessék, mondja meg, mit tegyünk?

 Magyarán szólva: ezt a kérdést is meg kell oldani.

Olyan nincs, hogy én prédikálok, prédikálok, prédikálok, mindenki elandalodik, és utána nem tudok megoldást kínálni arra, ami viszont fizikai-testi igénye a hallgatóságnak.

Illetve, ami „sine qua non”-ja, elengedhetetlen feltétele a létezésnek.

Mi történik?

Két apostol mozdul rá a problémára.

Az egyik Fülöp, a másik András. Név szerint említik őket.

Mit csinál Fülöp?

Szépen megszámolja, hányan vagyunk. Azt mondja, hogy ez itt most ötezer, tehát nem négyezer-kilencszáz-kilencven-kilenc, nem ötezer kettő, hanem ötezer. Ő pontosan számba veszi a dolgokat.

Azt is, hogy milyen távol van innen az első település, oszt–szoroz, és kiderül, hogy nem tudjuk elérni. Aztán megnézi, hogy mekkora a rendelkezésre álló élelem mennyisége: van két hal meg öt kenyér.

Utána megint oszt–szoroz, ennyi kevés lesz ötezer embernek.

 A problémát ezzel megoldotta, odamegy Jézushoz, és közli:

 sajnos, Mester, a kérdés megoldhatatlan.

Na most, minden rosszhiszeműség nélkül: ez a műszaki értelmiség mai magatartása. Kimutatja, igen, már nem lesz elég oxigénünk, már nem lesz elég nyersanyagunk, már túlságosan sok az ember, kevés lesz az élelem, és így tovább, rendkívül pontosan és rendkívül lelkiismeretesen. Majd odamegy az éppen őt fizető kormányzathoz, és közli, hogy a kérdés sajnos megoldhatatlan. De eddig viszont minden tevékenysége példaszerűen szép volt, alapos volt, jó volt.

 Szükség van rá?

Hogyne lenne rá szükség! Nagyon is nagy szükség van rá. 

Most pedig következik András.

András egy pillanattal fölméri, hogy sokan vagyunk.

Megnézi, mennyi a rendelkezésre álló élelem, egy pillantással fölméri, rettentő kevés.

És mit csinál?

Gyerekeket hív, ők viszik oda ezt a két halat és öt kenyeret Jézushoz, és TELJES HITTEL VALLJA, HOGY A KÉRDÉS MEGOLDHATÓ.

És megoldható, vagy nem?

Megoldható. Mindenki jóllakottan ment haza, és még össze is gyűjthették a maradékot.

HA NEM TUDUNK A GYEREKEK SZINTJÉIG MÉLY ÉS TELJES HITTEL HINNI,

AKKOR A JELENLEGI ÉLETÜNKNEK MÁR BEFELLEGZETT.

 

 Az András-féle út vagy a Fülöp-féle út a hitoktatásban illetve a lelki gondozásban állandóan emlegetett kétféleség.

AZ EGYIK A HIT ÚTJA, A MÁSIK PEDIG A TÁRGYI TUDÁS ÚTJA.

 Nos, ha valaki azt hinné, hogy az egyik a másikkal szemben kijátszható, az óriásit téved.

Mind a kettőre szükség van, ezek egyensúlyos szerepkörök.

Akármelyiket játszom ki a másik rovására, fölborul és összekuszálódik a társadalom élete. 

Más–más módon ugyan, vagy túlszaporodás formájában, vagy esztelen emberirtás formájában, de mindenképpen megsínyli az emberiség.

A felvilágosodás kora óta számunkra a hit útja egész egyszerűen be van vágva.

Az elmúlt, mondjuk 300 évben, aki a hitre apellált, és vele a kegyelemre, mint ingyen jótettre, amikor úgy adok, hogy nem kérek vissza semmit, legjobb esetben is — elnézést a kifejezésért — hülyének nézték.

És ennek megfelelően is bántak vele.

Az emberi magatartásnormák közül egészen egyszerűen kiiktatódott az, amelyik a megmaradásának elengedhetetlen feltétele.

Az, hogy a HITTEL tényleg HEGYEKET LEHET MOZGATNI.

Ki se próbálja.

 Miért?

Azért, mert először kiszámolja, hogy körülbelül hány kilopond súlya lehet a hegynek. Aztán mérlegelni kezd: ha erősen hiszi, hogy a következő héten nyerni fog a lottón, mi az esélye annak, hogy valóban nyerni fog. Semmi. Akkor ennyi kilopondnyi tömeget hittel nem lehet megmozdítani.

Ez már csak világos, ugye?

A hitnek ezt az erejét egész egyszerűen a mesék vagy a sarlatánság birodalmába utalta, és eszerint is bánik el vele.

Ez ugyanolyan egyoldalúság, mintha most le akarnék menni a dobogóról, és egyes-egyedül a hitemre bíznám magam. Ilyenkor nem a hitemre kell bízni magam, hanem meg kell nézni, hova lépek, és ha ott történetesen lépcső van, akkor annak megfelelően kell elosztanom a testsúlyomat. Vannak olyan helyzetek, amikor igenis a tapasztalásnak van döntő szerepe, meg a belőle logikai úton levont következtetéseknek.

Ezek egyáltalán nem fölösleges dolgok.

Itt egyensúlyos szerep-lehetőségekről van szó hit és tapasztalat között. 

Ahogy eloszlanak ezek a szerepek a Szent Koronán, az nagyon tanulságos.

Mert ne felejtsük el: ha András oldalán vizsgálódunk, ott fölül Pétert látjuk, a túloldalon pedig Pált és alatta Fülöpöt. 

PONTOSAN OTT HELYEZKEDNEK EL, AHOL AZ AGYFÉLTEKÉK MŰKÖDÉSÉBEN; egyik oldalon a racionális gondolkodásnak van a működési terepe, a másikon pedig az intuitív jellegűnek, amikor teljes emberséggel, teljes problémára hangolódunk rá.

Ez utóbbiról mondhatjuk el, magasabb szinten, hogy hittel intézünk el dolgokat.

NEM LEBONTVA, ANALIZÁLVA A KÉRDÉST, RÉSZLETEIBEN OLDOM MEG, HANEM EGÉSZÉBEN, EGYSZERI TELJES RÁTALÁLÁSSAL VAGY RÁHANGOLÓDÁSSAL.

Föl kell figyelni rá—ez majd a második vagy a harmadik menetben fejtődik csak ki —, hogy bizony itt az agyműködés és a magyar Szent Korona képrendje között feltűnően szoros a kapcsolat.

Erre mondhatják, hogy ez nem olyan nagy fölfedezés. Tényleg nem az, hiszen ha egyszer beavató koronáról van szó, és ha tudjuk, hogy teljes személyiség-átalakítást kell elvégeznie, akkor nyilvánvalóan olyan tulajdonságokat kell az egyes agyfelületek fölé rendelni, amelyek alatt az emberi szervezet nekik megfelelő tulajdonságainak irányítása, illetve befolyásolása történik.

Ezzel egy orvos csoport 1986-ban már úgy foglalkozott, hogy először ’86 decemberében egy szimpóziumon adta elő az idevágó felismeréseit, majd ’87-ben írásban is közzétette. És a ’80-as évek végén vagy a ’90-es évek elején ezek már angol nyelven is végig száguldoztak a világon. Ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag mi vagyunk itt, a saját hazánkban a legtájékozatlanabbak a saját Szent Koronánk legfontosabb ügyeit illetően. […]

Andrást és Fülöpöt még valami összeköti, mint apostolokat.

Együtt tevékenykedtek — ez a tevékenységük már nem a Bibliában van leírva, nem az Újszövetségben, hanem a legendájukban. Ez a tény külön-külön mind a kettőnél hangsúlyozódik.

Van egy olyan legendárium, amelyik kifejezetten magyar király részére készült, aki Magyarországról indult el, hogy Itáliában elfoglalja a trónját, de még mielőtt megkoronázhatták volna, meggyilkolták. Ez Nagy Lajos királyunk öccse volt, Anjou Endre királyfi.

Az ő részére készült az a legendárium, amely egész sereg tudnivalót tartalmaz olyan személyekről és eseményekről, amelyekre tényleg csak egy magyar királynak vagy egy magyar származéknak van szüksége.

Vagyis a magyar szentek legendái és az apostolok magyar vonatkozású történetei. […] András és Fülöp a két szkítatérítő apostol.

És pontosan ez a jellegzetességük, ezt hangsúlyozza az Endre királyfi számára készített Anjou legendárium.

Andrásnál is, ahol külön írja le a történetét, Fülöpnél is.

Ők a szkítatérítők.

Mit jelent ez? 

Egyrészt azt, hogy SZKÍTA FORRÁSBÓL HOZZÁK A KERESZTÉNYSÉGET, másrészt, hogy SZKÍTÁKNAK MONDJÁK EL AZ ÖRÖMÜZENETET.

Szkíta utódkirály pedig egy van Európában — a MAGYAR KIRÁLY, SENKI MÁS. 

Tehát még olyan sincs, hogy na, de azért itt vagy ott mégiscsak jelentkezik valaki erre a címre . . . Mert ilyet meg mindig föl lehet bérelni.

 Hogy érthető legyen, senkit nem béreltek fel soha, hogy jelentkezzen: „De én is szkíta származék vagyok.” Soha. Szarmata származék akadt, Lengyelországot Szármáciának nevezték, a lengyel királyt latin nyelvű forrásokban szarmatának nevezik. Szkítának nem.

A „szkítatérítő” egyértelműen és félreérthetetlenül azt jelenti, hogy a magyarok térítője.

Ez a programpont nekünk szól. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy ami fölül JÓNÁSSAL INDUL, AZT MEG KELL SZŰRNI.

Meg kell szűrni, mert egy „választott nép” program odáig torzíthatja, hogy tömeggyilkossággá változik.

A hátrafelé hajló részen egy Jákob-féle programot is meg kell szűrni, mert a lelkiség torzíthatja, a testi kényszerek pedig elvihetik a korrupció irányába, elvihetik a megvesztegethetőség, elvihetik a pornó felé.

Igenis meg kell szűrni.

DE A SZKÍTA TÉRÍTŐK ÁLTAL LEHOZOTT IGEHIRDETÉST NEM KELL MEGSZŰRNI. 

Ez nagyon fontos tanulság. 

Mert a SZKÍTA BÖLCSESSÉG, AMIKOR A KERESZTÉNYSÉGGEL ÁTITATÓDIK, NEM SZORUL SEMMIFÉLE MÓDOSÍTÁSRA.

Egy az egyben elfogadható a szkíta kereszténység.

A másik, amelyik a fő vonulatban árad le a keresztpántokon — és épp ez a gond, hogy ez esik a fő vonulatba —, az a judeo–christianizmus.

Ez bizony nagyon komoly szűrőre szorul.

 Elöl a mindentudás szerénységével kell megszűrni, HÁTUL pedig azt kell tudni, hogy ki volt ott eredetileg.

MERT AZ SZŰRTE MEG.

Dukász Mihály vagy Szűz Mária?

 

Dukász Mihály képe vajon eredeti-e a Koronán?

Hát hogy lehet ilyet kérdezni?

 200 éve mindenki úgy tárgyalja, szakemberek — ez a kifejezés ma már egyszer elhangzott —, szakemberek egyfolytában úgy tárgyalják, és ebben egyet is értenek, hogy ez a kép a Koronán természetesen eredeti…. nem vették véletlenül észre, hogy ez a kép az eredeti foglalaton  26%-al túlnyúlik?

 

Közepes intelligenciával egy körülbelül 5–7 éves gyerek ebből milyen következtetést vonna le?

Hogy azon a helyen nem lehet eredeti a Dukász-kép.

Miért?

Azért, mert az ötvösség története egyértelműen bizonyítja, a mai napig bezárólag, hogy a be foglalandó tárgy mindig előbb van, és ahhoz készül „pászentosan” a foglalat. Soha, még véletlenül sem fordítva. Olyan nincs, hogy én most minden esetre méretezek ide egy foglalatot, aztán vagy belefér az a Dukász-kép, vagy sem, és még akkor mindig megvan a lehetőség, hogy odaszegecseljük.

 

Tény az, hogy a Dukász Mihály-kép nem fér bele a foglalatába.

Ebből nem lehet más következtetést levonni, csakis azt, hogy ebben a foglalatban eredetileg más kép volt.

Olyan kép volt, amely számára készült ez a foglalat.

És ez sokféle lehetett, de egy biztos, hogy nem a Dukász-kép volt.

 

A másik  kérdés: tudjuk-e, hogy eredetileg milyen kép volt itt?

 „Van egy olyan vélemény, hogy ez Szűz Mária képe lehetett.” …van egy tény, hogy egy koronaőr . . . Nos, tudjuk, mit jelent, ha koronaőr nyilatkozik a Koronáról. 

Az egyetlen olyan hivatás ez, amelynek betöltője tényleg tudhatja, mi van a Koronán. Mert nem másodpercekig foglalkozik vele, hanem az a feladata, hogy amikor kiveszi a ládából, alaposan megvizsgálja—minden négyzetmillimétert alaposan vizsgáljon meg rajta. 

Majd amikor visszateszi, még egyszer. 

Egy ilyen koronaőr, aki ráadásul többet láthatta a Koronát az adott történelmi viszonyoknak megfelelően, mint bármelyik elődje vagy utódja, egyértelműen leírja, hogy itt a Szent Szűzanya képe van.

Nincs lehetőség félreértésre. 

És mikor írja le? 

1613-ban. Ez azt jelenti, hogy

  1613-ban itt hátul a Szent Szűzanya képe volt. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Abroncs

 

[…]Az alsó koronarészen csak deréktól fölfelé ábrázolt alakok vannak.

Ez azt jelenti, hogy valami veszély kell, hogy legyen ezen a szinten.

A TESTISÉG NEM ENGEDHETŐ BE közvetlenül abba a közösségbe, amelyet kormányoz, amelyet irányít a szakrális fejedelem. […]

 

Az alsó koronarésznek a képrendjéről van szó ugyanis, és ha emlékszünk még, a felső koronarészen emeleteket, és emeleteken belül párosokat találtunk.

Az emelet a teremtő erő forrásához való közelség alapján minősült felsőnek, illetve alsónak.

Ez azt jelenti, hogy egy hatás közvetlenül a középről indult el, és egy sajátos eloszlás révén érkezett le földközelbe. A föntiek még inkább az elosztó központtal, a teremtés központjával vannak közvetlen kapcsolatban, azoknak pedig, akik alul vannak, ezeknek a tulajdonságoknak a földi elosztása a feladatuk.

Ezért nagyon fontos, hogy a föld felé való közvetítés legyen méltó és korhoz illő, és ezért kell itt szűrni a tulajdonságokat. 

Mert ha ezek a földre szállva veszélyessé válnak—mint Bertalan vagy Tamás esetében —, akkor nincs mese, meg kell szűrni őket, mert különben beáradnak a földre.

Mert ott már földközelben vagyunk.

Az alsó szintre érve nagyon szépen lehet látni, hogy az elülső Pantokrátor képe az alsó részhez tartozik ugyan, de belenyúlik a felső részbe.

Ami rajta keresztül jön felénk, az mindjárt két üzenet közvetítőre tevődik át. Ezek az arkangyalok.

A jó hírnek—görögül euangelion—tehát jó hírnek a közvetítői, és már itt elkezdődik egy polarizálódás.

Ez azt jelenti, hogy A KÉT ARKANGYAL FÖLCSERÉLHETETLEN.

De ELVÁLASZTHATATLAN IS egymástól.

Az egyik oldalon Mihály 

 

(ez az uralkodó jobbja felől van, a balja felől pedig Gábriel. )

 

 

 

Szembe nézetből ez természetesen pont fordítva adódik.

Itt most a továbbiakban mindent az uralkodó személyéhez kell viszonyítanunk, hiszen rá hat közvetlenül a Szent Korona, és rajta keresztül hat az általa befolyásolt világra.

 Ez azt jelenti, hogy az ő jobb keze felől—ezt úgy is mondhatnánk, hogy a jobb agyféltekéje révén—közvetlenül és elsődlegesen a SZENTMIHÁLYI TULAJDONSÁGOKKAL VAN VEZÉRELVE.

Ennek megfelelően a bal agyféltekén keresztül meg A GÁBRIELI TULAJDONSÁGOKKAL.

A két arkangyal egymást kiegészítő tulajdonság-kettőst ad.

És itt nagyon fontos, hogy észre vegyük: EGYMÁST KIEGÉSZÍTŐ.

Miért?

Azért, mert Gábriel az ANNUNCIÁCIÓ angyala. (annunciáció= angyali üdvözlet)

Vagyis egy információ formájában teremtőerőt hoz be a világba, amely teremtőerő MAGASABB SZINTRE EMELI EZT A MOSTANI EMBERI LÉTFORMÁT.

 

EZ AZ AZ ÖRÖMHÍR, amely tulajdonképp nemzésértékű.

Miért mondjuk, hogy nemzésértékű?

Azért, mert kilenc hónapra rá születik meg az Ember Fia, vagyis Jézus.

Nagyon lényeges, hogy Gábriel a jó hírrel hoz be egy olyan új magot az emberiségbe, amitől az, ha hajlandó majd ráhangolódni, MAGASABB SZINTRE KERÜLHET.

 Mi történik Mihály oldalán?

Ha én a Földre információt hozok le, akármilyen jó az a hír, miközben testet ölt a Földön, óhatatlanul torzul.

A legnagyobb jó szándékkal is hibákat követünk el—olyan nincs, hogy nem. Ezeket a hibákat VISSZA KELL METSZENI.

És nem akkor kell visszametszeni, amikor a világ már lángba borult, hanem rögtön, amikor AZ ÉRTELMEZÉS ELSŐ SZINTJÉNÉL vagyunk.

Egy gábrieli jó hírt hozó szerepnek óhatatlanul meg kell hogy feleljen egy, a mégiscsak bekövetkező rosszat bizony véresen visszametsző szerep.

Ez fejeződik ki a paradicsomi kiűzetést végrehajtó szentmihályi feladatkörben, de ennek felel meg az a szentmihályi feladatkör is, amelyik az Apokalipszis könyvében kap hangot, amikor is a Sátánt az égből leveti a földre.

 

Ilyet Gábriel sohasem csinál, ezt állíthatom.

Nem azért, mert piszkosnak tartja, hanem azért, mert nem az ő feladata.

 Ez tipikusan szentmihályi feladat,

DE A KETTŐ CSAK KÉZ A KÉZBEN, CSAKIS EGYMÁSSAL EGYENSÚLYOS, KIEGÉSZÍTŐ KAPCSOLATRENDSZERBEN TUD MŰKÖDNI. 
 

Ez azt is mutatja, hogy a MAGYAR KIRÁLYSÁG MINDENFÉLE ELIGAZÍTÓ JELLEGŰ HÍRT KÖZVETLENÜL FELÜLRŐL KAP, VAGYIS SZAKRÁLIS KIRÁLYSÁGKÉNT működik.

Ez a Korona alakjából is következik…Ha én ebben bármilyen engedményt teszek, tehát azt mondom, hogy nekem büdös ez a Szent Mihály, túl sok itt a vér, kerüljön ez hátulra, vagy menjen a csudába, jöjjön ide helyette valami szimpatikusabb lény, mondjuk Rafael, akkor mit történik? (mármint a Korona elülső felére értendő)

Az, hogy jön a jó hír, jön a jó hír, és jönnek a hiénák, és visszaélnek vele, és elkezdik árusítani.

Nem tudom, ismerős-e az ügy?

Vissza kell metszeni, nincs mese. 

 

Hogy érthető legyen, semmi nyoma nincs annak, hogy valaha is négy arkangyal lett volna a magyar Szent Koronán. Révay Péter leírja, hogy kik voltak ott, csak nem nevezi nevükön mindet. Keresztény fejedelmeket kell ott keresni.[…] 

 

 

(megjegyzéseim  a kiemelt 3 mondatra reagálva:   bár nagyra tarom a szerző munkásságát, de abban itt téved, hogy a Szűzanya mellett valamelyik királyunk, királyaink lettek volna. Teljesen a saját rendszeréből kiindulva, ez képtelenség.

  Miért?

Mert azon a szinten nem ember -még táltos-királyi szintű sem- üti meg az általa is felállított mértéket! 

Ugyanis, ha az elülső oldalon Mikáél és Gábriél Arkangyalok vannak, akkor a hátsó szinten nem lehetnek a Szűz Anya mellett mások, mint  csak és kizárólag Arkangyalok! Mégpedig (később taglalja is őket, az orvos szentek szellemi megfelelői) -  Kozma-Uriél, Damján-Rafaél.

 Ha körül nézünk, pont ez hiányzik ma a világban?!

Vajon, mit keresnek a Szent Koronán a gyógyító szentek??? 

Azt gondoljuk, hogy ők olyan kapcsolatban vannak a Mindenség erőivel, hogy nem kell az összekötő kapocs, azaz az Arkangyal? Vagy annyira nem méltatjuk a Szűz Anyát, hogy mellé is tiszta, szellemi szintű angyalokat tegyünk a Koronán? 

Miért?-kérdem én.

 

Nézzük meg ehhez az Arkangyalokat: 

 

1. MIKÁÉL, aki a mi világunkat is magába foglaló térszelet ura és a Mennyei Sereg vezetője, az Isten legnagyobb harcosa. A nevének jelentése: „Ki olyan, mint Isten?”. Ő az ÉSZAKi irány ura, jelzőszíne a KÉK.

 

2. URIÉL , aki az isteni mindentudás, az akasha (Fény Krónika) őrzője. A nevének jelentése: „Az Isten fénye”. Ő a KELETi irány ura, jelzőszíne a SÁRGA .

 

3. GÁBRIÉL, aki az Édenkertet és az istenek lakhelyét őrzi és a Mindenhatót óvó kerubok vezetője. A nevének jelentése: „Az Isten ereje”. Ő a DÉLi irány ura, jelzőszíne a ZÖLD.

 

4. RÁFÁÉL, aki gyógyítással és a teremtés rendezett működésének fenntartásával foglalkozik. A nevének jelentése: „Az Isten meggyógyít”. Ő a NYUGATi irány ura, jelzőszíne a PIROS .

 5. RÁQUÉL, aki a karmikus kapcsolatok nyilvántartásáért és elrendezéséért felel. A nevének jelentése: „Az Isten bosszúja”. Ő a ZENIT, a felfelé vezető irány ura, jelzőszíne a FEHÉR

 

Ha mai fogalmaink szerint akarjuk meghatározni az öt arkangyal által betöltött hivatali pozíciókat, akkor azt mondhatjuk, hogy

-Mikáél a hadsereg vezetője, 

-Uriél a könyvtár és nyilvántartási rendszer vezetője,

- Gábriél a rendőrség vezetője, 

-Ráfáél az egészségügyi és karbantartó rendszer vezetője, míg 

-Ráquél a bíróság vezetője.

 

Köztük A MINDENHATÓ, mint legfőbb közjogi méltóság (élnök) végzi az összehangolást és hozza a legfontosabb döntéseket.

 

-URIÉLt, a könyvtár és nyilvántartási rendszer vezetőjét, és

(az isteni mindentudás, az akasha (Fény Krónika) őrzője.)

 

-RÁFÁÉLt, az egészségügyi és karbantartó rendszer vezetőjét.

(aki gyógyítással és a teremtés rendezett működésének fenntartásával foglalkozik.)

 

Érdekes,  hogy  pont ezt a KETTŐT  nem akarjuk vissza  Szent Koronára!

 

Mit csinál a két másik Arkangyal ma? (és nem csak ma)

 

-MIKÁÉL a hadsereg vezetője,

( ... aki a mi világunkat is magába foglaló térszelet ura és a Mennyei Sereg vezetője, az Isten legnagyobb harcosa. )

A hadsereg dolga lebontani a teremtésre nézve rossz dolgokat (démonok, külső támadók). 

 

- GÁBRIÉL a rendőrség vezetője

(aki az Édenkertet és az istenek lakhelyét őrzi és a Mindenhatót óvó kerubok vezetője.)

A rendőrség védi a vezetőket (testőrség) és fenntartja a belső rendet, ellenőrzi a közlekedést (határőrség a csillagrendszerek és dimenzióvilágok között). 

....és ugye, igen jól végzik a dolgukat!!!!

 

Mit NEM CSINÁLHAT ez a két arkangyal?

 

 URIÉL- A nyilvántartók (eseménykövetők) minden történést rögzítenek és naprakész adatbázist szolgáltatnak a hozzáférési engedéllyel rendelkező adminisztrátoroknak és egyéb felhasználóknak. Az ő munkakörükben egyesülnek a könyvtárak, múzeumok, iskolák, különféle nyilvántartások, valamint a statisztikai hivatal és a posta feladatkörei.

 RÁFÁÉL- Az egészségügyiek (gyógyítók) karbantartják a teremtést fizikailag (az Életfát), kijavítják a sérüléseket (időszál átfűzés), pótolják a veszteségeket (annihilálódott rendszerek újrakeltése) és rendbe hozzák a műszaki hibákat (programozási feladatok).

 

 

Nézzük azt is meg, hogy kik is az Arkangyalok és mi a feladatuk?

 

Arkangyalok: 

 

a NÉPEK SZELLEMEI, akik a rájuk bízott nép királyával és szellemi vezetőivel vannak kapcsolatban és közvetítik feléjük az isteni szándékot.

 

 

Az arkangyalok egyik csoprtjánál az -ÉL végződés azt jelenti, hogy mint élőlények egyrészt ÉL-enjáró vezetői a teremtésnek, másrészt hozzájuk vezetnek a teremtményeket ÉLetben tartó ÉLvonali időszálak.)

 

MOST NÉZZÜK MEG, HOGY MIT IS KELLENE TENNI?

 

-MIÉRT NEM JUTUNK HOZZÁ A MINDENTUDÁSHOZ, AZ AKASHÁHOZ?

Jobb oldal: URIÉL

 

-MIÉRT NEM TUDJUK GYÓGYÍTANI SEM A NEMZETET, SEM A VILÁGOT, DE MÉG CSAK A FÖLDI EMBEREKET SEM?

Bal oldal: RÁFÁÉL

 

 

 

 

 

 

 

Szent Kozma és Damján a gyógyító szentek

 

Haladjunk csak tövább, s kiderül, miről is beszéletem.

 

Eredetileg jól visszakövetkeztethetően—és ez a szövegéből egyértelműen kiderül—itt nem lánc volt, hanem fehér kövek sora, aranydrótra fűzve.

Ahogyan az a hátsó két császárképen is látszik, azoknak a csüngőin. Egyébként ha valaki megnézi ma a Koronát, ezek a láncok olyanok, mintha zörögnének—látszik, hogy nem valók a Koronához. Snassz eljárás—mondhatnánk pestiesen. Ilyen láncot nálunk—nem tudom, mit is mondjak hirtelen—legfeljebb kerekes kutakhoz használnak, ez nem a Korona ötvös remek voltához illő megoldás. Révay Péter leírja, hogy milyen volt a Korona állapota az ő idejében. Na és mi a konklúzió? Révay Péter hazudik.

 

15...a Mindenható száma...

 

 

 

 

Lám, már ebben sem lehet neki hinni. Dehogynem lehet! Éppen ebben kellene igazán nagyon hinni, ami eltér a mai állapottól! Mert ezt ő leírja, és éppen ő írja le, aki látta. Az eset meggondolkoztató, mert ha én a láncokat a mai állapotukban veszem, akkor itt energiaáramlás vagy nagyon veszélyes körülmények között, vagy sehogy sem tud bekövetkezni.

De ha tudom, hogy itt egy megbízhatóan szigetelt rendszerről van szó, amelyben egy arany, tehát nagyon jól vezető alaprétegen—a Korona-testen—sajátos elosztásban áramlik végig az energia, akkor azt is tudom, hogy a felesleg itt, a csüngőkön nyugodtan levezethető.

 

 

Aranyszövéses a palást, aranyszövéses a kesztyű, aranyszövéses a saru, tehát szabályos védőöltözékben van a koronázott személy.

Miután ez az energiaáramlás elvégezte a maga dolgát, a feleslege nyugodtan levezetődhet. A mai állapotban viszont nem.

A legtöbb energetikus, akivel ezt a kérdést legalább húsz éve folyamatosan tárgyaljuk, mind ott akad meg, hogy ez a lánc alkalmatlan rá. Ez a lánc tényleg. De nem az eredeti. Vagyis a Révay Péter-féle leírásoknak ebben a tekintetében is érdemes hitelt adni.

Menjünk tovább. A teljes képsor alul egy nagyon szép tiszta rendet ad.

Az első vonalban az üzenethozók kettőse jelentkezik. A másodikban a harcosok kettőse. Egyik oldalon Szent György

másik oldalon Szent Demeter

A kettősség, amit már Mihály és Gábriel esetében megfigyeltünk, itt is folytatódik.

Amit Mihály csinál a legmagasabb szinten, azt csinálja egy emelettel lejjebb György.

Ugyanazzal a Sátánnal harcol, sárkány formájában, csak ő már földi körülmények között.

Gábriel szerepköre pedig Demeterben él tovább.

Mert Demeternek az a szerepe érvényesül itt, amikor börtönből térít.

Lefogott állapotból. Nem ő maga harcol, hanem térítéssel, tehát a jó hír bevitelével olyan helyzetbe hoz egy gladiátort, hogy az a hit harcát eredményesen, győztesen tudja megharcolni.

 Honnan tudjuk ezt?

 Onnan, hogy rengeteg ábrázolás maradt fönt erről a térítő szerepéről, és ráadásul az Anjou Legendáriumban is ez hangsúlyozódik.

Tudjuk, hogy a magyar királyhagyományban ez volt Demeter igazán fontos szerepe. 

Folytatódik ez a kettősség, és ezzel átkerültünk a hátsó oldalra.

A hátsó oldalon pedig két orvos-szent van (Kozma és Damján - szerk.)

 

 

Ez az a pillanat, amikor leáll az ember, és azt mondja: azt még el tudom képzelni, hogy egy koronán, egy uralkodói fejéken két arkangyal legyen, különösen, ha középütt ott trónol a Pantokrátor Krisztus. Azt is el tudom fogadni, hogy ott van a két harcos szent, mert hát valahogy meg kell védeni az országot.

De mit keres itt két orvos?

Mit keres egy magyar koronán — egyáltalán egy koronán, egy uralkodói fejdíszen — két orvos?

Nem lenne elég egy?

És egyáltalán: miért orvos?

Nincs fontosabb beosztás? 

Pontosan ezeket a kérdéseket nem tesszük föl.

Pedig fontos lenne, mert ezek után megint fejedelmi személyek jönnek, és ezeket már igazán helyénvalónak érezhetjük egy koronán.

Egyébként semmi okunk sincs, hogy kételkedjünk Révay Péter leírásában, akinek a beszámolójában szintén „keresztyén császárok és királyok sora” szerepel, csak mi már tudjuk: ők nem lehettek azok, akik most vannak rajta. Ezt megint értjük: uralkodói fejdísz, ott a helyük.

Utána, kettejük között és egyben fölöttük eredetileg ott volt Szűz Anya.

Mit jelent két földi uralkodó és köztük – fölöttük . . . hát Magyarországnak ki a Reginája?

Szűz Anya, természetesen.

Így teljesen érthető képrend bontakozik ki.

De mit keresnek itt az orvosok?

Borzasztó, hogy arra jövünk rá a legnehezebben, ami a legkézenfekvőbb.

Azért, mert amikor átjövök a hátulsó oldalra, akkor én már az ösztönvilágnak a területén járok. Ez azt jelenti, hogy akkor már azt kell jeleznem valahogy, amit mindenképpen, minden tanultság nélkül és automatikusan véghez kell vinnie ennek a nemzetnek.

És az micsoda? 

Az emberiség bajainak az orvoslása.

Ennek a nemzetnek ez a fő feladata. Nincs ehhez fogható semmi más feladatunk.

Mert az összes többi végeredményben ezt szolgálja.

És most ehhez milyen segítséget, milyen ajándékokat kaptunk?

….nincs még egy olyan területe a világnak, mint a Kárpát-medence. Itt nem tudok egy követ eldobni, hogy az ne olyan helyre essen, ami alatt gyógyforrás van, és ha én itt eldobok egy követ, az biztosan olyan embert fog eltalálni, akinek gyógyító képessége van.

Vagy már tud róla, vagy még nem tud róla.

De ne tekintsük ezt olyan magától értetődőnek. Franciaországban dobálhatok ám hétszámra. 

Olyan ajándéka van ennek a nemzetnek, amit igenis használni kellene.

És a magyar Szent Korona nagyon keményen figyelmeztet rá, hogy ez a feladatod.

Nem vetted észre az emberiség betegségét?

Akkor vak vagy. Minden létező tekintetben beteg az emberiség.

 És ezt más nem kapta feladatul, csak ez a nemzet.

És a legmagasabb szintű feladatul.

És ha nem erre építi rá a működését, akkor állandóan kapja a pofont, és akkor lecsatolják róla a gyógyvizei egyik részét, aztán a másik részét, akkor jön egy újabb Trianon, abból se tanultál, jön a harmadik Trianon. 

Igenis meg kell tanulni . . . ez a gyógyító képessége nincs meg más nemzetnek, ezek a gyógyító adottságok nincsenek meg máshol a világon, tessék eszerint élni!

És ez nemcsak a fizikai, illetve biológiai értelemben vett gyógyítást jelenti.

Sőt, talán nem is elsősorban azt, hanem inkább a szellemi jellegűt.

Azzal az eszement kombinációval, amikor csak a racionalitás, csak a formállogika számít, mára olyan katyvaszba juttatta magát az emberiség, ahol elszórakozhat a számítógépével, amíg még egyáltalán tud szórakozni vele. Mert ennek a gondolkodásmódnak az a csúcsteljesítménye. Majd ki fogja mutatni neki, hogy csődbe ment — habár ezt számítógép nélkül is pontosan tudjuk. 

De hogy ezt hogyan lehet orvosolni, ahhoz olyan mentalitásra kellene visszaszokni, amit mi most próbálgatunk a Koronánkban tetten érni.

Ez az a fázisa a Korona működésének, ami után természetesen már megint csak fölfelé indulhatunk.

Miért?

Mert megint közelítünk egy Isten-közeli személyhez.

 

Csak itt most ez Szűz Anya.

 

Itt már fejedelmi személyekkel találkozunk, akiknek a gyógyítást, mint küldetést földi körülmények között kell foganatosítani.

Semmi mást nem kell foganatosítaniuk, csak ezt az orvoslást.

 Mert semmi másfajta indikációt nem kapunk a Korona programjából.

Földi szinten — hát ebből már nyilván lehetett érzékelni: a földi működés szintje az alsó koronarész, az abroncs, és az égi utánpótlásnak, illetve magának az energiának a lejuttatása a felső koronarész, a keresztpántok feladata. 

Éppen ezért nem szabad hagyni, hogy széttépjék. 

Abban a pillanatban, hogy leemelem a felső részt az alsóról, kapok egy államelnöki sábeszdeklit—nem tudom, minek nevezzem hirtelen. Onnantól kezdve az nem egy szakrális uralkodó koronája.

Nagyon lényeges, hogy tudjuk ezt. Mert az úgy, keresztpántok nélkül csak embernek ember által való irányítására képesít.

 Az egész  és  zárt Korona  azt jelenti, hogy fölötte már csak isteni hatalom működhet.

Miután ebben a Kárpát-medencében más, mint a magyarság, sohasem tudta rendeltetése szerint működtetni a Koronát, így az sem kérdéses, hogy kié az a feladat a világban, amit a Szent Korona a maga képi programjával elénk tár. 

Nagy kérdés, hogy ezzel mi most büszkélkedjünk, vagy tehertételnek vegyük?

 Akár ennek vesszük, akár annak, ez a program mindenképpen működik. És ehhez föl kell nőni. 

 

források:

https://www.youtube.com/watch?v=YifrZH3phGM

magyareszjaras.hu

 

 További megjegyzéseim mindehhez: 

Mi hiányzik tehát?

A NŐ, az ANYA, a SZŰZ ANYA-és annak a két szellemi segítője, az Arkangyalok.

Az, hogy végre megértsük: kiiktattuk az NŐI, ANYAI vonalat! (minőségében is, meg már fizikai szinten is)

A harcosok megvannak, a gyógyítók nincsenek. 

Ahhoz, hogy gyógyítani tudjunk az kell, hogy TUDJUK, hogy hogyan férhetünk hozzá a MINDENTUDÁS információihoz. 

Ezt meg földi szintre URIÉL segítségével és közvetítésével kaphatjuk meg!

Használni pedig RÁFÁÉL segítsége által.

Nem bonyolult ez. 

Információ és KÉPalkotó képesség. 

Előtte tiszta, alázatos szív, hit és TETT. 

Így LEGYEN.

 

Áldás