ZSUANZSUAN-SUHAN-SUHAN

Sanguisorba minor -Csabafű-Csaba íre

Belső vérzések megállítására használják már 2000 éve. A katonák csatába menetel előtt az ebből készült teát fogyasztották. Hitük szerint így bármilyen sérülést szenvedtek, nem lett olyan komoly a baj. Magyarul azért hívják csabaírének, mert a monda szerint Csaba hun királyfi ezzel gyógyította katonáit. Európában és Délnyugat Ázsiában is honos, de Magyarországon is megtalálható.

A "Csaba" Atilla Irnik , (de hívták még Kubernek is) nevű, legkisebb fia, aki méltóságnévként viselte ezt a nevet.

Ernák, Ernak vagy Irnik  Attila harmadik fia és a kutrigurok vezetője volt. Attila legkisebb, életben maradt és keletre menekült fiaként a magyar-székely mondák Csaba királyfijával is azonosították. Hun Birodalom a germán népek 453-as lázadása után részekre esett szét és Ellák elesett, Ernák bátyjával, Dengitzikkel az Al-Duna menti és a Fekete-tengertől északra fekvő területre húzódott vissza, ahol megszilárdult hatalmuk. Úgy vélik, hogy Ernák bátyja halála után egészen 503-ig a kutrigurok vagy kuturgurok  és az  utrigurok  vagy uturgurok Pontus-vidéki uralkodója volt. Ernákot elfogadták uralkodójukként az onogurok is. Az utrigur név jelentése „harmincogur”, a kutriguré „kilencogur”, az onoguré „tízogur”, azaz az ogur felbomló és újraegyesülő törzsszövetségeinek történetét jelzik, amelyek a Hun Birodalom idején és utána egy ideig a sztyeppén nagy számban laktak. A számok az adott törzsszövetségben kialakított törzsek számára utalnak. (30-9-10)

     Ernáknak két fia lehetett :

„

az egyiket Utigurnak és a másikat Kutigurnak nevezték el. Apjuk halála után megosztották a hatalmat és átadták neveiket a legyőzött népeknek, azért még manapság is néhányukat utiguroknak és a többieket pedig kutiguroknak nevezik..

”

A Közel-Kelet 600-ban, rajta a kutrigurok elhelyezkedése

Hun uralkodók: 

https://hu.wikipedia.org/wi…/Hun_uralkod%C3%B3k_list%C3%A1ja 

akkor most nézzük meg az évszámokat: Atilla: kb 410-453-ig

fiai közül a legkisebb. Irnik vagy Ernák, a "csaba": 469-503-ig uralkodott.

A ZSUANZSUAN-SUHAN-SUHAN BIRODALOM

Az egyik legtitokzatosabb hun birodalom volt. 

Aki azt hiszi, hogy őseink úgy élték mindennapjaikat, mint az állatok, legyen valamit enni, aztán menjünk rabolni a szomszédba, azok nem csupán tévednek, hanem meghamisítják az emberiség történetét. Olyan primitív embereket kreálnak, akik már 100.000 év óta sem léteztek, kivéve az emberevők törzseit. A zsuanzsuanok a hunok egyik nagy birodalmát hozták létre, szoros magyar és európai kapcsolatokkal. Az igazi avaroknak gondolhatjuk őket.

A 4. század végén egy új törzsszövetség, a zsuanzsuan alapozta meg birodalmát Kelet-Belső-Ázsiában, ahol a 6. század közepéig, a türkök hatalomátvételéig a terület urai maradtak. A 4. század zavaros viszonyai után, mikor hiungnu, szienpi és topa csoportok versengtek a hatalomért s osztoztak rajta, az 5. század elejére ismét egy erős nomád birodalom keletkezett, amelynek központja a mai Mongólia területe volt. Az új törzsszövetség neve a leggyakrabban zsouzsan és zsuanzsuan formában jelenik meg a kínai forrásokban.

A zsuanzsuanok birodalma fokozatosan felvette a kelet-belső-ázsiai birodalmaknak már a hiungnuk óta ismert határait. Északon a Bajkál-tóig ért, keleten a Hingan hegységig, nyugaton a Kara-sahrtól északra fekvő területekig. Később a Tarim-medencét is meghódították. A tien-sani vuszunok a zsuanzsuanok támadásai elől ez idő tájt, tehát az 5. században húzódtak vissza a Pamír hegységbe.

A Zsuanzsuan név több formában is előkerült a kínai iratokból. Sajnos, a kínai írásos, és kínai nyelvű feljegyzésekkel keveset lehet kezdeni, sok ok miatt. Talán a Zsuanzsuan nem más, mint a SUHAN-SUHAN magyar név kínai átírása. 

Lovasok, akik suhantak a hatalmas térségeken. 

A Zsou Zsan névforma még a Szu Szan névformára is ablakot nyit. Ember legyen a talpán, aki bármely régi nép rengeteg feljegyzett neve közül kihalássza az igazi neveket.

Annyi bizonyos, hogy a hiungnu, szienpi, topa hanyatlás után a 4. század végén a zsuanzsuan hatalom jutott újra vezető szerepre. Hunok voltak, a mai Mongólia volt a központi területük. A mongolokhoz semmi közünk sincs, olyan értelemben, hogy mi, magyarok erednénk a mongoloktól. Ellenben a mongolok java része tőlünk, magyaroktól ered.

A nevekkel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a kínai írás nem volt alkalmas a külföldi, nem kínai szavak lejegyzésére. A kínaiak egyes hun neveket olyan írásjegyekkel írtak le, ami pejoratív volt, az igazi név hangzásához nem volt köze. Vásáry István írja ezt, alighanem teljes joggal.

A zsuanzsuan népre a Féreg jelentést használják. A két kínai írásjel Nyüzsgő Féreg jelentésű. Más olvasatban a kínai írásjeleket Tekergőző Féregnek kell értelmezni. Természetesen nagyon büszke vagyok a kínaiak elismerésére. Különösen az angolok, de más mai nyugati kutatók is segíthetnének az értelmezésben, a helyes jelentések megfejtésében. A Tekergőző Féreg nem más, mint a Tejút, egy újabb név a kígyó, a gyík, a folyó, a Nil, és sok egyéb neve mellé. A Tekergőző szóban a Teker annak a törzsnek a neve, amelyik Pannoniából indulva megtámadta Egyiptomot, több más néppel szövetségben. Alsó-Tekeres az egyik központjuk. Maga a Teker ige a – Tek-Nap, és az Er –Úr, magyar szavak összetétele. Az Er a szumerban is létezik. Teker-Es a Tekerek-Háza, Faluja jelentésű.

A Féreg rendkívüli szó. 

Nem csupán a Fríg és Bríg származik belőle, hanem benne van a Fér és az Eg (Fér-Eg) szó is. Az Eg az Ég, természetesen. A Fér ige, de voltaképpen főnévi formában a tündérek neve. A Fa-Iry, mint Tündér, a Fán lévő Szemeket jelenti, mert Iri jelentése Szem, lásd Osz-Iri (Ozirisz) Sok-Szem jelentését. A Fa a Világfa, rajta a Szemek a csillagok. A Fa-Iry, mint Tündér, a Fér szó alapja. Ezért a Feri magyar név Tündér Úr, a Ferenc nevűeknek meg a tündért, csillagot jelentő Fer az alapszava, etimonja. A Féreg Kr.e. 6.000 körül, az éghajlat enyhülése miatt megtámadta a húsvermeket. A hús, a melegedés miatt, ehetetlenné vált, az embereknek, pl. Érd környékén, új élelem-gazdálkodásra kellett áttérni. A vermekben, ahova a vert állatokat tették, a Vermesek szaporodtak el. A latin Vermes ugyanis Férgek értelmű! A vermelt hús férgei. De a Farkas is Féreg! Ő a Fába Szorult Féreg, aki nem tud lejönni a Világfáról. Igaz, népmeséink arról szólnak, hogy a farkas valamilyen fába szorult bele. Igazából ez a bizonyos fa a Világfa, a Tejút. A Farkas ma is fenn van az égbolton, nem tud lejönni a Földre. Fenrir farkast meg most hagyjuk.

A zsuanzsuanok eredete számomra nyilvánvaló, de a kínai tudósok bizonytalanok a kérdést illetően. Ők vannak az igazsághoz közelebb, viszont nem fordítanak gondot a magyar nyelvre, a szumer, egyiptomi, hatti, etruszk és más kultúrákra, amelyek rokoni kapcsolatban vannak a hunokkal. Végső soron Kína is a hunoktól, vagyis a magyaroktól született. A kínaiak szerint a zsuanzsuanok ősei a hiung-nuk, vagy a Tung-hu, a Keleti Barbárok, ismét mások szerint az Ordoszt elfoglaló szienpik leszármazottai. Ha mind a három elmélet igaz, ami valószínű, akkor teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy magyar nyelven beszéltek, továbbá az őseik magyarok voltak, amint a hiung-nu, a tung-hu és a szienpi ősök is! Nem lehet állandóan mellébeszélni, ködösíteni, ilyen-olyan politikai érdekek miatt meghamisítani az emberiség igazi történetét. Egyszer eljön az a helyzet, amikor nagy szükség lesz az igazságra, és akkor majd mit fognak mondani a hamisítók?

Ezért a Tekergőző Férgek név a kínaiak részéről helyes feljegyzés. 

Egy olyan korba viszi tekintetünket, amikor teljesen másként gondolkodtak az emberek, mint ma. A Féreg esetleg a Farkast és a Tejutat jelentette, a Tekergőző vagy Nyüzsgő, meg a Tejút kígyózó alakját. Mivel a magyarok, és a magyar név alatt megjelenő sok száz törzs tagjai teljesen másképpen gondolkodtak, mint a mai haszonra orientált emberek, ezért szinte lehetetlen a mai kutatóknak megérteni a régebbi magyar gondolkodást. Egyetlen híd vezet át a 40.000 évnél is régebbi, és a mai gondolkodás között, és ez a híd a magyar nyelv.

A zsuanzsuanok az Ordosz hiung-nu népét, ami még megmaradt, a birodalmukhoz csatolták. 

Ez a tény is a hiung-nu és zsuanzsuan rokonságát bizonyítja.

Van egy írás, ami szerint a zsuanzsuanok őse egy a 270 körüli években a topáknak szolgáló rab volt. Ezt el is fogadhatjuk, a kalandos életek rendkívül gyakoriak voltak őseink idejében. A topa eredetű Vej-dinasztia könyvében, a Vej-su szerint a Rab, a zsuanzsuan dinasztia őse. Itt le kell szögezni, hogy a Rab a szumer társadalomban nemesi rend neve, a Rá-Bá, vagyis Nap-Bá a magyar Rab szó eredete is. Jókai Mór Rab Ráby regényének címében a Ráby a Rab nemesei rendből eredő név. A zsidó Rabbi név is a magyar Rab-Bi nevekből ered, a Rab a nemesi rangnév, a Bi a Pi,Fi, a Rabbi tehát nem más, mint a magyar nemesi rend, a Rab (Rá-Bá) Fia. Ezért a Rab fogalomból eredő zsuanzsuanok éppen szumer nemesi rendből is eredhetnek.

A topák elfoglalták Kína északi részét, Topa Kuj, az első Vej császár lépett a trónra. 

Ekkor a zsuanzsuanok megszerezték Belső-Ázsia felett a hatalmat.

Sölun zsuanzsuan vezér 394-ben az Ordosz hiung-nu és szienpi törzseit birodalmához csatolta. Ez a dátum azt bizonyítja, hogy a zsuanzsuan hatalom valamivel 394 előtt támadt fel. Sölun nevét nem sikerült rekonstruálni. Talán az Un Égbolt, és a Sol Nap elemekből tevődik össze. Eszerint az Égbolt (Un Ég Királynője) Napja (Söl, Sol), a Sölun név értelme. Sölun a topákkal szakadatlan harcokat vívott.

A sok háború egyikében legyőzte Sölun (Sol-Un?) a Kara-Sahr vidékén a kaoküket. Ez a nép a Kao-Kü szóösszetétel alapján, a Kang-kü néppel lehet azonos. A Kaokü nem a Tielö másik neve, ahogy tartják többen. A Kü önmagában az Országot, a Kü-t jelenti, a Kő az Ország, igen elterjedten. Tehát a Kao-Kü valójában a Kao nép Országa jelentésű. Nem lehet neheztelni a nyugati, japán, kínai és más kutatóknak azért, mert nem tudják azonosítani a magyar nyelvű népneveket. Arra idomították őket, hogy ne ismerjék meg az igazi hun nyelvet, helyette mindenféle fiatal török, mongol, tibeti és egyéb nyelvekből építkezzenek. De így csak a semmibe jutnak.

A zsuanzsuan támadások elöl a vuszunok a Pamirba húzódnak. Maga a Pamir magyar név. Felső része tele van nyíressel.

Súlyos harcok dúlnak 400 és 550 táján a zsuanzsuanok, akiket keleti magyaroknak tekinthetünk, és a kínaiak között, akiket félig magyaroknak tekinthetünk, 150 éves időszakban. 

Ekkoriban a topák kínaivá váltak, és folyamatosan támadták a hunokat, vagyis magyarokat.

Taj Vuti kínai császár 423-452 között, két hatalmas támadást intézett a zsuanzsuanok ellen. Mind a két támadást sikerült visszaverni, a kínai hadakat súlyosan megverni. A kínai támadók seregei majdnem a teljes megsemmisülés kapujába jutottak.

A keleti Tien-San hegység Kaoki (talán Kaokü?) törzsei a kínaiak szövetségesei voltak a magyarok ellen, 429-ben is.

A Jüe-Panok is megtámadták a zsuanzsuanokat, kínai szövetségben, 448-ban. A támadást győzelem koronázta, de utána nem sok tudósítást hallunk a győztesek részéről. A Jüe-Pán nép valószínűleg rokon a Jüe-Csi néppel. A Jüe a Viet nép kínai neve, a Pán magyar név, az Úr egyik formája. A Jüe-Pan csapatok legyőzték a magyar zsuanzsuan csapatokat, de a győzelmüket nem tudták kiteljesíteni.

Vásáry István szerint, a belülről jövő széthúzás törte meg a zsauanzsuanok hatalmát. Azt hiszem, hogy Vásáry István helyesen látja az eseményeket, 

a magyar/hun törzsek hatalmi széthúzásai okozták a zsuanzsuan birodalom megsemmisülését is. 

A bomlás 520 körül indult meg. Anakujt elűzte Polomen, aki egy kaokü támadás elöl Kínába menekült.

Anakuj és Polomen harcából a kínaiak azt látták, hogy itt az idő a zsuanzsuan hatalom szétverésére. 

A két úr, Anakuj, és Polomen testvérharca a zsuanzsuan birodalom pusztulásához vezetett. 

Az Anakuj névben az An az Ég neve, a Kuj (Kui) talán a Kujon, a Kutya neve. De az A-Na-Kuj elemek mást jelentenek. A-Na jelenthet Nagy-Ember fogalmat is. Ebben a névben is látható, milyen nehéz megfejteni, rekonstruálni a hun neveket, amelyeket elsősorban kínai írásjegyekből kell visszaolvasni. A Polomen névben a Po-Lo-Men a Fő-Ember (Lo)-Mennyei fogalom ismerhető fel.

Amikor már a kínaiak átvették az irányítást, attól kezdve a magyar identitás haldokolt, majd megszűnt a térségben.

Tu-Men türk uralkodó, Bumin név alatt ismert, 546-ban feleséget kért a zsuanzsuan uralkodótól. De a zsuanzsuan uralkodó feleséget nem adott, vigyázva a vérvonalra. A török kan, gan – vér értelmű, amúgy. Bumin a kínaiaktól kapott feleséget, emiatt elárulta a hun ősöket, és kínai szolgaságba keveredett. Tu-Men jelentése magyarul Nap (Utu) az Égen (Men, Menny). Jóféle feltörekvő uralkodó volt. Akkoriban így mentek a dolgok. Tu-Men rámutat a törökök hataloméhségére is. A Tömény mai szó a Tu-Men kifejezésből ered, 10.000 lovas harcost jelent, vagyis egy tumen egy Nap az Égen, vagy Mennyei-Nap, a vezetőjük címe biztosan ez volt. Csakhogy a Tumen magyar szavakból épül fel!

Ezután 552-ben a türkök seregei megtámadták Anakuj seregeit. A törökök győztek, a zsuanzsuan hatalom éppen válságban volt. A zsuanzsuan vezér Kínába menekült a vereség után, neve Anlocsen. Ezután a kínaiak, az összes zsuanzsuan embert kiadták a nem éppen úri türköknek, akik az összes kiadott zsuanzsuan embert kivégezték.

Azt kell látnunk, hogy a kínai hatalom, amely gyökereinél fogva magyar eredetű, egyre jobban terjeszkedik. 

A másik vonal, a türkök, akik szintén magyar eredetűek, a magyarok ellen támadnak, ahogyan csak alkalmuk nyílik. 

A kínai (han) hatalom a magyar bevándorlóktól ered, Kr.e. 9-8.000 évből, vagy régebbről. Mindkét erő a hunok ellen támad.

A heftalita (Hét Magyar) uralkodó 551-ben elvett egy kínai nőt. 

Ez volt a birodalom pusztulásának a kezdete. 

Úgy tűnik, a kínai filozófia a nem kínai ország pusztulását idézi elő, ezért tilos lenne a kínai filozófiával foglalkoznia a magyaroknak. Nagy kínai filozófusok pontosan az ellentétét tanították annak, mint amely elvek alapján a hun államok álltak. A zsuanzsuanok jelentős része nyugatra menekült, a fehér hunok fennhatósága területére.

A zsuanzsuan seregek a tízes rendszeren alapultak, tized, század, ezred, tízezred volt az alapegység. A Tíz Isten Tisz nevének változata, lásd Tesz és Tisz, fordítva Szet és Szit.

Fejlett ló- és juh tenyésztésük volt, a vadászat, Vadász isten tiszteletére, mitikus foglalkozásnak számított.

Vásáry István szerint a Kagán rang a szienpiknél jelenik meg először(?), amivel kapcsolatban lehetnek fenntartások. A Kagatun értelme Király Asszony, kínaiul Kohotun. Az Un Ég Királynője istennevünk is szerepelhet e nevekben, de a Tun önmagában is a Tündér fogalmat tartalmazza. Pl. Ka-Ga-Tun a Királyi-Ház-Tündére. 

(402-ben Sölun, az első zsuanzsuan uralkodó felvette a kagán címet. Ez a fontos méltóságnév a szienpiknél bukkant fel, a topák is használták, de először a zsuanzsuanok alkalmazták széles körben a vezető tisztségviselő neveként. Ez a cím aztán a türkökön át egészen a mongolokig eljutott, s a belső-ázsiai uralkodók legáltalánosabban használt címévé vált. Belső-Ázsia talán legelterjedtebb méltóságneve volt, mely rövidített kán alakjában egészen napjainkig él Ázsia különböző részein. A közép-ázsiai török kánságoktól kezdve az iráni és észak-indiai muszlim világig sok helyen ismerték és  használták. A kagán mellett állt a kagánasszony, a kagatun (kínai feljegyzésben kohotun), amely cím szintén a szienpik óta ismert Belső-Ázsiában. Rövidebb katun formájában számtalan régi és mai török nyelv őrzi e szó emlékét, miközben a szó jelentése az ’előkelő asszony’-tól kezdve egészen a ’nő’ jelentésig változott.)

A kagáni tisztséget a fiú örökölte az apjától. A kagatuni,  Király Asszonyi  tisztség nagy hatalmi körrel járt, különösen trónvillongások esetében volt a kagánasszonynak fontos szerepe.

 A zsuanzsuan uralkodók kínai nevei fontosak. 

A Topa hatalom idején emelkedtek fel. T'opa Kui (Kuj) 386-409 uralkodása alatt erőre kaptak. Sö-Lun 402-410 között kagán volt. Utána következett Hu-Lü (410-414), a Hu Menny Fia, a Lü a Lo Ember változata lehet, emiatt a név Mennyei-Ember értelmű. Pu-Lu-Csen (414) neve esetleg Fő-Ló értelmű, a Csen igét nem tudom értelmezni. Ta-T'an kagán (414-429) a Ta – Ország Tianja, mennyeije lehet. Folyamatosan háborúzott a Wei-dinasztiával.

 Wu-t'i kagán (429/430-444) egy időben, 431 és 436 között elérte, hogy Kína adó-ajándékot adjon neki. T'u-Ho-Csen kagán 444-464 között volt uralmon.

 Jü-kiu-lü Jü-cs'eng kagán (464-485) idején enyhülés állt be a kínaiakkal való viszonyban. Az enyhülés, nagyon úgy tűnik, a zsuanzsuan birodalom pusztulásának előszelét jelentette.

Jü-kiu-lü Tou-lun kagán (485-492) uralkodása alatt tört ki a T'ie-lö, Kao-kü törzsek lázadása, ami a türkök felemelkedéséhez vezetett. Utóda nagybátyja lett, Jü-kiu-lü No-kai kagán lett (492-506), aki békét kötött a Wei-házzal. Utóda Jü-kiu-lü Fu t'u kagán alatt is béke honolt a kínaiakkal. De ő és utóda, Cs'ou-nu kagán (508-521), folyamatosan háborúzott a Kaokü néppel.

Ezután 520-ban A-no-kui (Anakuj) Kínába menekült, Szu-cung császártól kért segítséget. Kínában súlyosan megalázták, majd a Sou-fang kün fejedelmévé választották, és a zsuanzsuanok királyává avatták. Sajnos, közelebbit nem tudni az eljárásról, pedig nagyon sokat megtudhatnánk abból, mi is történt valójában a kínai udvarban. Haza tért 521-ben, de nagybátyja, a korábbi Sze-li-fu (Széli-fő) volt a király, P'o-Lo-Men (521-524) néven.

A-no-kui 552-ben nagy vereséget szenvedett a türköktől, utódai elmenekültek. Teng-csu kisebbik fia, T'ie-fa megpróbált ellenállni a türköknek.

https://www.tankonyvtar.hu/…/…/tkt/regi-belso-azsia/ch03.html 

A régi Belső-Ázsia története

Teng-csu került a trónra, akit A-fu-t'i megölt. Ezután K'u-t'i (Kuti?) lett a király. De 554-ben lázadás tört ki,

555-ben a zsuanzsuan hatalom összeomlott.

Herakleiosz császár (610-641) idején írt Theophilaktosz Szimokattész, a császár híve. Szerinte a türkök fontos haditette volt az Ogor törzsekre mért csapás, mert az ogorok erős, nagy létszámú nép volt, amely fenyegethette volna Nyugatot is. Az Ogorok két vezető törzse a Var és a Hunni volt. Egy kisebb töredék nyugatra menekült, ők a Varhunok, akik birodalmat alapítottak, vezetőjük Kagán címet vett fel. Megjegyzendő, hogy több zsuanzsuan törzs is a fehér hunokhoz menekült, akiktől egy csoport tovább ment nyugatra, a hunok egykori országai felé. Ők az avarok, a pszeudoavarok, álavarok, akikről azt írják a szerzők, hogy azért vették fel az avar nevet, hogy féljenek tőlük. Úgy látszik, az egyiptomi Avarisz város neve is felködlik az időkből. Gallia Avarisz városa is köthető az avarok nevéhez.

Unugurak, Barszilok (Bercelek), Szabírok, mind magyarok. Sajnos, a magyar történészek többnyire alávetik magukat az alig pár ezer éves népek történetíróinak, ezért aztán hatalmas tévedéseket követnek el. Az avarok, akik a Kárpát-medencébe is bejöttek, magyar nyelven beszéltek, több törzsüket is sikerült meghatároznom, amelyek kétségtelenül magyarok voltak. 

A közismert törzsneveinket általában meghamisították, szinte egyetlen népnevünk értelme sem közismert a magyarok tudatában. Így kell alávetni a Kr.e. 40.000 éve írással rendelkező magyarokat a Kr.u. 220 körül keletkező törököknek!

A kínaiak zsuanzsuannak és Varnak nevezték a hun törzseket, a pénzeiken Hjóno név szerepelt.

A Hephtaliták 450-ben elfoglalták Tokhárisztánt, egyesítették a Var és Hun törzseket. Egyes magyar kutatók oda is eljutnak, hogy a Var és Hun név utódának elismerik a Várkony (Vár-Hun) népnevet. A magyarok közt a Várkonyi családnév közismert. A Vár főnevet a magyar nyelvészet következetesen idegennek állítja, de a Vár igével már nem tud mit kezdeni.

Kínai források szerint a zsuanzsuan vezértörzs neve Ugur.

Priszkosz rétor megadja a pontos nevet: Urog. Annyit a magyaroknak tudnia kell, hogy az Urog Uruk szumer város egyik neve. Ez a tény azonban nem tetszik sokaknak, ami miatt mindent megtesznek, hogy az Urog név ne legyen közismert a magyarok tudatában.

A szakirodalom egységes az átírásban, vagyis Priszkosz eredeti, hiteles Urog (Uruk, Unug) nevét átírják, vagyis kijavítják Ogur formára. Az ilyen átírásokat komoly tudósoknak nem szabad elkövetnie. Úgy látszik, az egységes nemzetközi szaktudósok és a szakirodalom nem ismeri a népnevek legtöbbjét. Ugyanis Urog neve színtiszta magyar szó, a hun, szumer, finnugor, etruszk, indoeurópai csoportba tartozik, az Ogur viszont Oguzt jelent.

A nemzetközi szakirodalom az átírással azt szeretné hitelesíteni, hogy az europid hunok, magyarok, szumerok, indoeurópaiak nem a zsuanzsuanok ősei, testvérei, hanem ők törökök, ami tényleg teljes képtelenség.

A zsuanzsuan vezértörzs az Urog. Ez a történeti adat Uruk város népét jeleníti meg Ázsiában. 

A szumerok története más kérdés, mint a hunoké. Kétségtelenül a hun nép a régebbi, a szumerok a magyar szavárdoktól származnak. De Mezopotámiából sok kivándorlás történt, amelyek Urog város, és az Urog törzs közötti kapcsolatról is régészeti bizonyítékokat adhat. Azt nagyon nehéz ma még eldönteni, hogy az urog nép, vagy a szumer Urog város-e a régebbi? 

Priszkosz Unugurokat is ír, ami az Unug-Úr magyar nevet adja ki számunkra. Priszkosz eredeti forrás, adatát Németh Gyula átfordítja saját kedve szerint. Vagyis Németh Gyula nem mond igazat, mint a többi elméleti okoskodásában sem. Különösen veszélyesek a török számnevekből és a nyíl névből levezetett meghatározásai, amelyek teljesen tévesek, máskor közönséges hamisítványok. 

Tehát az On-Ogur kifejezés Németh Gyula műve, Tíz Nyíl lenne a jelentése. A Nyíl lenne a Törzs, az Ogurból szabályosan ered az Oguz, r>z hanfejlődéssel. De az Unug-Urak nem tíz törzsbe tartoztak, hanem sokkal többe, és a nevük magyar nyelvű.

Az Unug név elterjedtsége széles, Un Ég Királynőjének Fiai (Ug – Fiú) az ősidők fontos népe.

Egy bizonyos „Hét Vezér” nevű internetes forrás szerint a zsuanzsuanokat a kínaiak a hunok közé sorolják.

Az Uar nevet Várnak értelmezik, pedig van más jelentése is. U-Ar azt is jelenti: Hosszú (Magasságos) – Hegy. A Hegy a fegyverekre is vonatkozhat, a dárdákra, kardokra, tőrökre, lándzsákra és egyéb hegyes harci eszközökre, meg a férfiakra is.

A Chonita, Chionita a Hun és Hon magyar nevekkel azonosak. Így az Uar-Hun valóban megfelel a Vár-Hun, másképp Várkony népnévnek. A Kony mellesleg Ló is, a Ló meg Ember elsősorban, ami miatt a Vár-Kony jelentése Várbéli Emberek. 

A nomádnak mondott hunok eszerint várépítők voltak.

Az ázsiai avarok, a zsuanzsuanok a magyar hunok utolsó maradékai voltak keleten. 

Megpróbálták visszaállítani a magyar uralmat Belső-Ázsiában, de végül elbuktak a belső széthúzás és az ellenséges népek óriási túlsúlya miatt. 

Nekünk, kései atlantiszi utódoknak az a kötelességünk, hogy emlékezzünk rájuk, és besoroljuk őket a magyar népek közé.

forrás :Péterfai János István