A HALÁL

2015.11.25 13:18

A HALÁL

A halált keresni annyit jelent, hogy a semmit keresed. A halál sosem áll meg, csak néha eloltja fényeit, miközben vágtat felénk, s így látszólag eltűnik.
Ha nem gondolsz a halálra, az egész életed csupa zűrzavar lesz.

Mert mi más van az embernek, mint élete meg halála.

Aki lát, annak nem kell harcosként vagy bármi másként élnie, mert látja a dolgok valóját és aszerint irányítja életét. Mire a tudás félelmetessé válik, az ember arra is rájön, hogy a halál pótolhatatlan társ, aki mindig karnyújtásnyira van tőle. Minden tudás attól lesz hatalom, hogy a halál ereje hatja át, megadva a végső lökést, bármihez érsz hozzá.

Tudd, hogy a halál körülötted ólálkodik, és nem lesz időd bármit magaddal vinni, ezért próbálj meg mindent vágyakozás nélkül, s szakadj el mindentől.

Egyetlen menedéked a döntéseid ereje. Válj a választásaid mesterévé, mert a döntéseidért téged terhel a felelősség, nem kenheted másra. Válassz megbánás nélkül, mindig a legjobbat és tedd nagy kedvvel, lendülettel.


A halál a hason keresztül hatol az emberbe, az akarat résén át.

Ez a terület az ember legfontosabb és legérzékenyebb része.


A halál örökös társunk, mindig a bal oldalunkon van, karnyújtásnyi távolságra, figyel minket, egészen addig a napig, amikor megérint.

Amikor türelmetlen vagy, fordulj balra és kérj tanácsot a halálodtól. Rengeteg elpárolog a kicsinyességedből, ha a halálod feléd int vagy csak érzed, ott van és les.

A halál az egyetlen bölcs tanácsadód, mert az ő érintésén kívül semmi sem számít.

A halál figyelmeztetése borzongásként jelentkezik.


A döntéseinkért vállalt felelősség azt jelenti, hogy készek vagyunk meghalni értük. Nem fontos, mi az elhatározás tárgya, mert minden egyenlő. Nincs kicsi vagy nagy döntés, csak döntések vannak, melyeket elkerülhetetlen halálunk színe előtt hozunk.

 
Az embereket irányító erők vezetnek végig az életen és a halálhoz, ami ajándék lesz valaki másnak.
A halál nélkülözhetetlen összetevője annak, amit úgy hívok: muszáj hinni.

A halál tudatossága nélkül minden közönséges és kisszerű.

Ha a halálra készen élsz, nem eshetsz csapdába és nem érhet váratlan meglepetés.


Könnyebb egy közönséges embernek megölnie egy varázslót vagy egy varázslónak egy közönséges embert, mint egy varázslónak megölni egy másik varázslót.
A kétségbeesésünkkel szemben az egyetlen ellenszer a halálunk tudatosítása, mert ez a kulcs a varázsló látásmódjához.

Az emberi lények törékeny teremtmények, akiknek fényessége sok rétegből áll. Amikor látod őket, ezek szálaknak tűnnek, de azok igazából héjak, s bármilyen rázkódás elválaszthatja ezeket a rétegeket, és akár meg is ölheti ezzel az embert. 

(EZEK AZ AURA RÉTEGEI.)

A halál látásakor a hagymahéjszerű rétegek elválnak egymástól.

A fényességünk közepe, ami a naguálra irányuló figyelem, állandóan kifelé tör, meglazítva a rétegeket. 

A varázsló feladata az álmodás összehúzó ereje segítségével összetartani a saját rétegeit.

 

Az álmodással összekötött kétféle figyelem a „profi varázslót” megvédi a haláltól.

 
A halál látásakor (HA LÁTOD VALAKI MÁS HALÁLÁT) a haldokló személyes léte kristályködként, korlátlanul szétárad, s elkeveredik az élet és a halál.

Nem érzel semmit, csak akkor fáj, ha nézed.


A látó számára az az igazság, hogy minden élőlény azért küszködik, hogy meghalhasson, de a tudomás útját állja a halálnak.

Ugyanakkor a tudomás idézi elő a halált azzal, hogy ő a Sas eledele.

A régi látók a szántszándék segítségével elkerülték a halált, ezért közülük néhányan még ma is élnek. (ÉVSZÁZADOK ÓTA.) A halállal dacoló varázslók az összes emanációjukat eloltották, kivéve azokat, amelyek a szövetségesükhöz illettek.


Az új ciklus látói (azaz mi) a teljes szabadság harcosai, akiket nem ér utol a halál, hanem maguk választják meg, mikor és hogyan távozzanak el ebből a világból.

Ekkor belülről izzó tűz emészti el őket és szó szerint eltűnnek a Föld színéről.

(azaz: köddé válnak :D)

 
A halál egy fekete folt, közvetlenül a bal vállunk fölött, ami látható, és pontosan az adott személy alakját és méretét veszi fel ha közeledik.


A halál az egészséges lényt ökölcsapáshoz hasonló, gömbölyű csapással üti meg, a haldoklókat pedig egy tőrdöféssel.


A halál csak azért létezik, mert mi magunk szándékoljuk azt a születésünk pillanatától fogva, és hogy a halál szándéka felfüggeszthető, ha megváltoztatjuk a gyűjtőpontunk helyzetét.

(ezt a mondatot olvasd el sokszor!)

(Magyarán: ha arra koncentrálok, hogy feloszlok, s nem haldoklok vagy meghalok, akkor nem a halál végez velem ökölcsapással vagy tőrrel, hanem a magam szándéka szerint feloszlatom magam, amikor ideje van. Mikor? Na, azt érzeni fogod!)

 

A halál nem ellenség és nem az elpusztítónk, hanem az egyetlen méltó ellenfelünk, a mi kihívónk.

 

Arra születtünk, hogy elfogadjuk ezt a kihívást, legyünk akár köznapi emberek, akár varázslók. A halál az élet folyamata által intézi hozzánk a kihívást.

A halál szabja meg cselekedeteink és érzéseink iramát, kérlelhetetlenül szorongat bennünket, míg meg nem tör, vagy felül nem emelkedünk a lehetőségeinken, és le nem győzzük őt.

A varázslók legyőzik a halált, a halál pedig elfogadja a vereséget:

szabadon engedi őket, és többé nem intéz kihívást hozzájuk. (ezt is olvasd el többször!)


A halál a varázslók jegye a szabadságba.


A halál csak akkor fájdalmas, ha az ember betegen, ágyban fekve hal meg.

Ha az életedért harcolsz, nem érzel fájdalmat, legfeljebb diadalmámort.

A halál csak a varázslókhoz, harcosokhoz kedves és szelíd, és visszatartja magát, míg a varázslóknak erre szükségük van.

A varázslók a sebességükkel uralják a halált, ami a feltartóztatásához szükséges. A varázslók világában a hagyományos halál visszavonható, a varázslók adott szava ellenben nem, mert a meghozott döntéseket nem lehet megváltoztatni vagy módosítani.

(EZ A VISSZAVONHATATLANSÁG csak  A VARÁZSLÓI  TETTEKRE  IGAZ.)


A varázsló a gyűjtőpontja elmozdulásának sebességét felhasználva képes univerzumot váltani vagy a másodperc tört része alatt belülről elégetni magát, így elkerülhetik a baleseti halált.

A halál pillanatában teljes egészében működésbe lép a naguál, mire a tudomás, az emlékek és észlelések mind kitágulnak a testben és szétbomlanak. 

 

 

 

 

 

(A JELENSÉG SPONTÁN ÉGÉS NÉVEN KÖZISMERT.) 

részlet. Don Juan...

—————

Vissza