A szenvedés szükségessége

 Egy megváltó periódus jutott a végéhez, mert eljött az ideje.

 

Nektek mindent ennek szemszögéből kell néznetek:

 

Az elbukott szellemi lényeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy Istenhez

való visszatérés útjára törekedjenek, akár az emberről, akár a teremtésekbe

belekötött szellemiről van szó, aki ős-szubsztanciájában mint lény indult ki

az első kiáradásból, és az Atyai házba is mint lény kell visszatérnie.

 

 

 

Szellemi óvásokkal és figyelmeztetésekkel azonban nem tud nagy hatást gyakorolni ránk  emberekre, földi gondoknak és aggodalmaknak kell benyomást kelteni, akkor nagyobb kilátás van rá, hogy gondolunk a Teremtőre, és felé vesszük az utat azzal a kéréssel, hogy segítsen … 

 

 

Ma már megtudhatjuk, milyen végtelenül hosszú a fejlődés útja, amit a

 

bukottaknak meg kell tenni, hogy ismét a magasba jussanak.

 

 

 

Azokra - akiknek nincs hite, szeretetlenségben élnek, csak a földi javak számítanak

 

életükben, a szellemi sötétségben vándorolnak - szánalommal gondolhattok , mert

 

ők  még nem érték el az ember-állapotot, és még kötöttségben szenvednek.

 

/a materiális kötöttségben, ahol Istent tagadják/

 

De, mindegyikük szabad szellem volt, akik Istenből indultak.  

 

 

Azt is tudnotok kell, hogy az ember szabad akaratának a következménye, ha

 

földi életével kudarcot vall, mert a szabad akarattal maga teremti meg

 

sorsát.

 

/bármilyet-ha szeretetben él másokkal, akkor kevés baj lehet, ha nem, akkor

 

betegség, baleset, katasztrófák sorozata az élete, amiért senki más, csak önnönmaga

 

felelős,mert nem jött rá, hogy Isten akaratával szembe megy.   

 

Fontos, hogy a gondolat teremt...mindent! Jót és rosszat is. Ezért, ha valaki úgy érzi

 

nagyon nagy megpróbáltatás az élete,  egyik csapás a másik után éri, betegségek

 

gyötrik ,akkor bizony nem ártana megkérdezni a JóIstent, hogy hol tért le az útjáról?

 

Persze, elébb azt kéne tudni, hogy mi az Út, ugye?  Nem más, mint visszatalálni oda,

 

amit oly könnyen eldobtunk./

 

És  vigyázat, mert mindenki jogtalanul járja  a földi utat,

 

ha az emberi testetöltés kegyelmét nem használja fel! Nagy árat fog fizetni azért,

 

ha időben nem ismeri fel, hogy mi a dolga?

 

 

 

 Ez a szellemi lény maga herdálja el a földi életét. 

 

 

 Egy megváltó periódus befejezése - ez a végidő!   és nem a világvége     - 

 

 

 Isten szeretetének megnyilvánulása, mert azt a szellemit is magasabbra

 

akarja emelni, hogy az is aki már vágyódik az utolsó formára, 

 

végképpen megszabadulhasson a Földön való tartózkodástól. 

 

 

 

Ezért nem veheti le rólunk a gondot és a szükséget, mert ezek az utolsó

 

eszközök arra, hogy rábírjanak  bennünket a gondolkodásunk

 

megváltoztatására!

 

 

 

Ezért a végidőben a szenvedés is elhatalmasodik, s minden embert vagy önmagát

 

érinti, vagy embertársán kell átélnie-a szenvedést-, mert az emberek szívében fel kell

 

lobbannia a szeretetnek. 

 

Mindvégig meg lesznek az alkalmak, ahol önzetlen segítséget lehet nyújtani

 

… hogy ezt kihasználja-e, azt az akarat dönti el, ami szabad … de épp ezért az

 

akaratért felelős, mert az akarat az isten oldaláról ugyanúgy, mint az

 

ellenerő oldaláról is befolyást kap, és az embernek magának kell arról

 

dönteni, hogy milyen befolyást hagy akaratára hatni!

 

 

 

Isten szükség és szenvedés nélkül már nem ér el semmit ezen a földön;

 

és ez mindenkinek legyen magyarázat arra, hogy miért tűnik olykor a "végidő" 

 

elviselhetetlennek.

 

 

Amit a Teremtő szeretete nem tud létrehozni, az már csak szükséghelyzettel

 

és szenvedéssel történhet meg azért, hogy  hívják  és támogatását kérjék.

 

 

 És ezt a hívást úgy értékeli, mint elismerését, és ennek megfelelő az emberről való

 

gondoskodása is. 

 

S az utolsó órában még elfogadja ezt a hívást, kérést...

 

Azáltal megkíméli az embert  újraszáműzetés sorsától, és ha mégolyan alacsony is

 

szeretetének a foka, mégis meg tudja azt emelni a túlvilági birodalomban, mert már nem

 

áll fenn a mélybehullás veszélye.

 

A kevés igaz emberhez tartozhattok, akiket megvéd és elemel a Földről, amikor

 

elérkezik az óra, amely a földön, a föld felett és a föld alatt minden

 

teremtmény"végét"jelenti. /és jön bizony megállíthatatlanul az elszámoltatás

 

--csak legyen miről. /

 

 

 

Mert aki egyszer Istent megismerte, az már soha többé nem mond le róla.

 

Ámen