A TUDOMÁS PARAZSA
2015.12.01 19:19
Homlokegyenest az ellentéte vagyok jótevőmnek, aki semmit sem volt hajlandó elmagyarázni.
Számára csak cselekvés létezett, más nem. Az volt
a szokása, hogy mindannyiunkat felfoghatatlan feladatok elé állított, azzal magunkra hagyott, hogy oldjuk meg őket. Voltak közülünk olyanok,
akiknek soha semmit nem sikerült megoldaniuk. Végül majdnem ugyanoda jutottunk, ahova a régi látók – mindent meg tudtunk csinálni, de
nem volt igazi tudásunk.
Azért felejtetted el, hogy mit csináltál, vagy minek voltál a tanúja, mert amikor az a bizonyos dolog történt, amit elfelejtettél,
láttál.
A látás azt jelenti, hogy felfedjük minden legbensőbb magját, megtapasztaljuk az ismeretlent, és egy pillantást vetünk a megismerhetetlenre.
(Az ember akkor lát, amikor egy ilyen emanáció a helyére kerül. A látás tehát, amelyet a köznapi dolgok rendjéből való kilépés hoz létre, nem olyasmi, hogy az ember csak úgy néz.Amikor a látó ember lát, valami mindent megmagyaráz neki, mihelyt az új beigazodás megtörténik.
Egy hang a fülében megmondja, mi micsoda.
Ha nincs ez a hang, nem látás az, amit a látó csinál. A látás hangját a legrejtélyesebb, legmegmagyarázhatatlanabb dolog.
Az új látók számára a látás hangja valami teljesen felfoghatatlan dolog; azt szokták mondani, hogy ez a hang a tudomás parazsa, ami úgy játszik a Sas emanációin, mint a hárfajátékos a hangszer húrjain.)
Ezért a látás nem nyújt megnyugvást és vigaszt az embernek.
A látók általában össze szoktak roppanni, amikor rájönnek, hogy létünk az emberi elme számára felfoghatatlanul bonyolult, amit normál tudatunk a maga korlátaival még sivárabbá tesz....ezért hát teljes összpontosításra van szükség,és a megértés döntő fontosságú...Ahhoz, hogy az ember meg tudja érteni a dolgokat, józanságra van szükség, nem érzelmekre.
A tudás harci ösvényén elmondhatatlan veszedelmek leselkednek azokra, akik a józan megértés híján vannak.
A fényszövedéken kívüli, szabad emanációknak nevezett emanációk által a szövedéken belüli emanációkra gyakorolt nyomás valamennyi érzékeny lény esetében egy és ugyanaz .
A nyomás következménye azonban rendkívül különböző, mivel az érzékeny lények szövedékburka más-más módon reagál erre a nyomásra. Bizonyos határokon belül azonban van némi egyformaság. Mármost , amikor a látó ember azt látja, hogy a szabad emanációk nyomása lesújt a szüntelen mozgásban lévő belső emanációkra, és megállítja őket mozgásukban, a látó ember tudja, hogy a fénylényt ebben a pillanatban béklyózza le a tudomás.
A látó ember ilyenkor valami leírhatatlan jelenséget lát,
amiről a legcsekélyebb kétség nélkül azonnal tudja, mit jelent.
A látás hangja közli vele, hogy a szövedékburkon belüli emanációk tökéletesen nyugalmi állapotba kerültek, és bizonyos külső emanációkban párjukra találtak.
A látók természetesen azt vallják , hogy a tudomás mindig kívülről érkezik, vagyis az igazi misztérium nem magunkon belül keresendő.
Mivel természetüknél fogva a szabad emanációknak kell megkötniük azt, ami a szövedékburkon belül található, a tudomás művészetének az a nagy fortélya, hogy hagyni kell, hogy a kötést kereső külső emanációk összeolvadjanak azzal, ami bennünk van.
A látók szerint, ha engedjük, hogy ez megessen, azzá válunk, amik valójában vagyunk:
örökkön-örökké szüntelen mozgásban lévő, sodródó fluidumokká.
Tehát: minden érzékeny lény tudomásának a foka attól függ , hogy milyen mértékben képes engedni, hogy a szabad emanációk nyomása magával vigye.
A látók például látják, hogy a tudomás a fogamzás pillanatától kezdve elképesztően sokféle módon ugyan, de azonos halmazállapotban növekszik.
Mindig mondtam, milyen végtelenül fontos a nemzőerő!
Ezért kell nagyon nagy gonddal és önuralommal élni vele.
A nemi élet energia kérdése.
Van akinek soha semmi problémája nincs nemi élettel, mivel vékaszámra van neki energiája.
"Amikor azonban meglátott engem, egyetlen pillantás elegendő volt ahhoz, hogy közölje velem: az én fütyülöm csak pösölésre való, másra nem.
Azt mondta, nincs elég energiám a nemi élethez, mert a szüleim túlságosan fáradtak és unottak voltak, amikor engem csináltak – vagyis unalmas nemzésből eredek.
Ezért én is unalmasnak és fáradtnak születtem.
A nagual azt javasolta, hogy az olyanok, mint én, soha ne éljenek nemi életet, mert így meg tudják őrizni azt a kevés tetterőt, amivel rendelkeznek. Ugyanezt mondta másoknak is.
A többiekről látta, hogy van elegendő energiájuk; nem unalmas nemzésből fakadtak.
Nekik azt mondta, hogy azt csinálnak a nemzőerejükkel, amit akarnak, bár javasolta, hogy uralkodjanak magukon, és próbálják megérteni, hogy
a nemzés aktusa a tudomás parazsának az adományozását szolgálja.
Egy szép nap aztán, minden előzetes figyelmeztetés nélkül...a nagual segítségével elhúzta előttünk a másvilág függönyét, és habozás nélkül mindannyiunkat betaszított a másvilágba. ... majdnem mind ott vesztünk.
Nem volt hozzá energiánk, hogy kiálljuk a másvilág löketét.
....mert egyikünk sem követte a nagual tanácsát. "
A Sas parancsa úgy szól, hogy a nemzőerőt az élet adományozására kell használni.
A Sas a nemzőerőn keresztül adományozza a tudomást.
Az érzékeny lények nászakor tehát a fényszövedéken belüli emanációk minden tőlük telhető erővel tudomást adományoznak annak az új érzékeny lénynek, akit teremtenek.
A nász alatt a két szülő fényszövedékébe zárt emanációk mélyen felkavarodnak, aminek csúcspontjaként izzó tudomásuk egy-egy darabját egymásba elegyítik, s az így keletkező tudomás leválik szövedékükről.
A nász mindig tudomás adományozásával jár, noha megeshet, hogy az új tudomás nem szilárdul meg .
Az emberi lények fényszövedékén belüli emanációknak nincs tudomásuk a kedvtelésből folytatott nászról.
Az ember gyarlóságában semmi tekintettel nincs a lét misztériumára, és
azt hiszi, hogy az ilyen fenségesen nagyszerű átlényegítés, mint az élet és a tudomás adományozása, csupán fizikai erő, amelyet az ember kénye-kedve szerint fecsérelhet!
A harcosok tudják, hogy az egyetlen igazi tetterő, amely a rendelkezésünkre áll, az életet adományozó nemzőerő.
Ez a tudás az, amely egyetlen pillanatra sem engedi meg nekik, hogy elfeledkezzenek a felelősségükről.
Ha a harcosok azt akarják, hogy elég energiájuk legyen ahhoz, hogy lássanak, fukarnak kell lenniük nemzőerejükkel.
Helytelen dolog, ha valaki a nemiség életadó erejét zabolátlanul tékozolja, és nincsenek gyerekei,
de az is hiba, ha nem tudjuk: minden egyes gyermek elvesz valamit a tudomás izzó parazsából.
Lehet-e tenni valamit azért, hogy az emberek jobban megértsék a tudomás izzásának mibenlétét?
Nem, semmit .
A látók legalábbis semmit sem tehetnek.
A látók célja az, hogy szabadok legyenek, hogy ítélkezésre képtelen, elfogulatlan tanúként éljenek;
ha nem így lenne, egy kiigazított ciklus létrehozásának felelősségét kellene magukra vállalniuk, amit magától senki nem tehet.
Az új ciklusnak, ha el kell jönnie, magától kell létrejönnie.
—————