A világesemények folyama a fejlődés menete szerint...

Ami látszólag felvirágzás és haladás, az a valóságban egy kaotikus állapot, mert egyedül a lelki fejlődés igazolja, meddig tevékeny ezekben az isteni rend … és mert az a minimumhoz érkezett, ez ismét az örök Rend elleni vétséget bizonyítja.

Igaz, még sok anyag szolgál indítékul, igaz, a természeti dolgok földi használat miatt semmisülnek meg,  - jóllehet, általa ismét sok szellemi szabadul meg a legkeményebb formától, és új megformálásban folytathatja fejlődési útját;

ám erre egy ember sem gondol, hanem mindig csak arra a földi előnyre, amit ő szerez, amikor az anyagot felhasználja.

Az anyagban lévő szellemi érzi /  az a szikra, ami benned van/ezt a materiális beállítottságot, és gyakran csak kelletlenül enged a szolgálatnak, ami abban nyilvánul meg, hogy egyik hátrány a másik után válik ismertté, hogy károk mutatkoznak, melyek sok mérgelődést és bosszúságot okoznak.

Mert a szellemi érzi, hogy elsőként nem az ő szolgáló tevékenységét veszik figyelembe, és ezért gyakran ellenáll.

Emiatt azok nem áldásos munkálkodások, amelyek minden szellemi beállítottság nélkül jönnek létre az ember keze által … ha mégannyira hatalmasnak tűnnek is, és konstrukciójukban kivívják az emberek csodálatát …

És megmaradásuk sem lesz tartós, még ha az emberek tartós alkotásnak hiszik is műveiket.

Éppen ez a fokozott tennivágyás, aminek csak földi célja van, ragadtatja el magát olyan tervek kivitelezésére, amelyek csak növelik a káoszt, mégpedig olyan káoszt, amely most szellemben és anyagban is észrevehető.

Mert az emberek szellemi állapota feltűnően alacsony, ami teljes hitetlenségben, és szeretetlen életvitelben fejeződik ki.

A földi hanyatlás oly módon lép föl, hogy az emberek már nem tudnak védekezni az életet fenyegető hatások ellen, de azokat maguk az emberek okozzák, akik annak a megbízásából tevékenyek, aki mindent el akar pusztítani, hogy a kötött szellemit kiszabadítsa, és újból magához csatolja.  

 Ehhez az emberek készségesen segédkezet is nyújtanak, mert Isten ellensége nagy földi sikerrel ámítja őket, mesterien ért hozzá, hogy gondolataikat hamis célokra  irányítsa, és állandóan hallgatnak is rá.

Mert az emberek földi életük szellemi céljáról már hallani sem akarnak, gondolataik már csak a földi célokra irányulnak, és a szellemi, amit istenellenes akarattal szabadítottak fel, (pl. atomrobbantás során) szintén nem tud jó befolyást gyakorolni azokra az emberekre, akik megzavarták fejlődési útjukat.

Látszólagos a fellendülés, ami valójában pusztulás, egy zuhanás, melynél rosszabbat el sem lehet képzelni …

 … S csak kevés embernek van igazán nyitva a szeme, csak kevesek érzékelik az igazságot, azok, akik Istent a szívükben hordják, és a földi életet csak átmenetnek tekintik a tulajdonképpeni élethez az örökkévalóságban … 

S ezeket mindig figyelmeztetem, hogy amilyen módon csak lehetséges, gyakoroljanak hatást embertársaikra …

Az emberek mindig magasabbra törekszenek, és mindig mélyebbre süllyednek.

 És kellene az , hogy a látszólagos fellendülés ,amit átélnek – figyelmeztetően hasson rájuk … meggondolásokat kellene tenniük!

...nem csak vakon élniük a napokat, mivel a teremtés nem tisztán földi célból

keletkezett, s bár az embert szolgálja, ám a tulajdonképpeni oka a szellemi fejlődés,

de mivel azt teljesen figyelmen kívül hagyják,

így a Föld sem tudja már betölteni a célját...