Adalék a Részlet...fejezethez

Ott kezdem, hogy a Lélek halhatatlan-na, ezt már sokan tudjuk, de azt már kevesebben, hogy többdimenziós. 

Mit is jelent ez?

Szeretem "láttatni" az emberekkel, hogy mire is gondolok, ha azt látom, hogy nehezen érthető, amit mondok vagy írok. Ezért aztán általában hasonlatokat keresek, hogy megértsék. Egy-egy embernek sem könnyű, mert mindenki másképp lát, de sokaknak érthetővé tenni talán még nehezebb.

Azért, megpróbálom.

Képzeld el, hogy egy hatalmas, szeretetre méltó entitás(Valaminek a létszerűsége, ahol a hangsúly azon van, hogy létezik valami, és nem azon, hogy mi létezik.)  vagy, akinek nincs fizikai teste. Ez az entitás abban a közegben van, amit mi nem értünk. 

Gondolj csak a gondolatra: létezik, de nem látható, nem hallható, nem érzékelhető fizikailag, mégis van.

Tehát, az entitásunk egyedi, mindenki mástól jól megkülönböztethető. Abban hasonlítunk egymásra, hogy állandóan tanulunk, fejlődünk-mondjuk úgy, hogy szellemben.

Ez az entitás is halad, de csak "beszél" dolgokról, és nem alkalmazza a gyakorlatban. Ekkor, gondol egyet, s azt mondja: én most megtapasztalom a fizikai létezésemet, így hát le szeretnék születni a fizikai világba.

Összeülnek a Tanítói, a barátai, akik bátorítják őt, hogy képes erre. Ekkor el kell készíteni a forgatókönyvet, amit meg szeretne élni. Sok résztvevős a dolog, de  mindenki , önként vállal benne feladatokat. Semmi kényszer nincs. Itt még önmaga teljes tudatában van. 

Végigmegy az összes lehetőségen, amit meg akar élni, ezeknek is megszerkeszti a forgatókönyvét egyenként, nem hagy ki semmit. Minden döntésének legalább 4-5 választási lehetőségét is megírja. Elmehet ez a szám akár a végtelenig is...

Ezt úgy gondold el, hogy például: Józsi felhívja telefonon Marit, és megkéri, hogy menjen vele este moziba. Mari agyában  ekkor-mielőtt válaszolna!- gondolatban sok lehetséges válasz fogalmazódik meg, olyan mint: 1, elmegyek, persze, 2, nem tudok, mert egyéb tervem van, 3,szeretnék, de tanulnom kell, menjünk holnap.....és még sorolhatnám. Hogy melyiket választja, az tőle függ: na, ez a szabad akarat! 

De, ezeket már mind megfogalmazta erre az élethelyzetre, mielőtt leszületett volna! Ott van a forgatókönyvben ilyen apróság is, nem hogy nehezebb döntések.

Amelyiket választja, aszerint  alakul a sorsa, de , amit nem választott, de lehetőségként megszületett, az is "él" tovább egy lehetséges dimenzióban. Oda az álom idején tud elmenni, vagy amikor már meghalt. Ott megváltoztathatja a földi döntését, és végigélheti aszerint, ahogy  nem választott, még módosíthatja is, de ehhez az összes, ebben szereplő ember  minden történése is megváltozna, így ki kell kérnie a többiek véleményét, beleegyezéset, csak akkor teheti. Ezek is ugyanolyan létező valóságok, mint a mienk, amit most ismerünk.

Maradjunk mi most a leszületésnél.

Minek akar leszületni, ha olyan jó dolog szabad, szerető entitásnak lenni? 

Hát, kérem szépen azért, mert a földi létben sokkal gyorsabban fejlődik, mint a saját közegében a tapasztalatai által. 

Ezért akarnak a lelkek ide jönni.

Mert elég nagy kihívás ez a Léleknek, főleg azért, mert az elfogadott játékszabályok szerint, amikor megszületünk, nemsokkal azután, mindezt a megbeszélést ELFELEJTJÜK. Ez is a játékszabály része!

Na, de akkor mégis, hogyan kezdhetünk minderre emlékezni?

Úgy, hogy azért nem vagyunk mégsem teljesen "lebutítva", hanem, ha elkezdünk a világ és a saját helyzetünk kimenetelén gondolkodni, és vágyunk arra, hogy megértsük, akkor a Lélek egy pici darabkája, amit ebbe a mi képmásunkba helyezett, elkezd súgni nekünk. Súg már előtte is, megérzések, álmok, álmodozások...formájában, de kutyába se vesszük, mert azt gondoljuk, az hülyeség. Voltatok már ti is sokszor így, ugye?

No, ha nem hallgatunk a belső hangra, akkor bizony nagyon is eltérünk attól az eredeti forgatókönyvtől, amit megterveztünk.

  Mit tesz ilyenkor az entitás?

Életbe lépteti a következő forgatókönyvet, amit arra az estre terveztünk, amikor az istennek se akarunk az elsőn haladni! -  nem halljuk a súgásokat belülről.

Hogyan? 

Úgy, hogy valamilyen nagyobb nehézség, betegség, baleset vagy durva esetben haláleset  megélése által felfedezzük magunkban, hogy nem jó felé megyünk! 

Mondok egy példát-nem a magamét, azt már ismeritek-, hanem egy nagyon szomorú-csodálatosat. Volt egy ember, aki lett ami, de nem ez volt az útja. Született egy csodás gyermeke, aki szemefénye volt. Huszonévesen, teljesen érthetetlen  módon, egészségesen meghalt. Hős lett szó szerint, mert memegmentett egy embert, de ő nem  élte túl. Ez, ugye tragédia, nem is akármekkora. 

De, miért történt mindez? 

Azért, hogy az az ember, aki itt maradt-a szülő- a továbbiakban a saját útját járhassa. Ez a történés kellett ahhoz, hogy szeretetre méltó, alázatos, szerény, belátó, elfogadó, termő és teremtő lehessen. 

Meg kellett tanulnia azt is, hogy az élet illúzió, csak kivetítjük ide magunk egy részét, aki lejátssza a színdarabot. Ezáltal kellett megértenie, hogy nincs halál, csak átkelés van. 

Ez az ember ma sikeres iró, költő, aki a gyermeke tragédiáján át értette meg az igazságot. De, a forgatókönyvet EGYÜTT ÍRTÁK!

Talán még az elengedés folyamatának nem ért a végére, de mindennek rendelt ideje van.

Nincs rossz ,  csak mi teremtjük azzá, ha akarjuk magunknak. Ezt kell tudni átalakítani szeretetté. Jó nagy lecke.

Beszéljünk akkor a (re)inkarnációról,met fontos része a megértésnek. 

Ha azt választjuk, hogy földi létezést tapasztalunk, akkor azt tudni kell, hogy nem fogjuk 2 élet alatt megtapasztalni, amit elhatároztunk. De, entitásként még gondolhatjuk úgy is,hogy igen.

Miért? 

Azért, mert nem növünk fel gyermekből felnőtté 2 élet alatt. Nem fogjuk megérteni a fent említett forgatókönyvet, mert nem hallgatunk a belső Én-ünkre. Ha pedig így van, akkor bizony nem oldjuk meg a saját magunk elé kitűzött és önként vállalt feladatainkat. A  Játékszabály pedig az, hogy nem léphetünk magasabb fejlettségi fokra addig, míg egyetlen megoldatlan lecke is van.

Végig kell játszani, de ezt az entitás pontosan tudja, ezért aztán azt csinálja, hogy sok Én-t enged a tapasztalásba, különböző korokban. Ezeket mondjuk mi előző életeknek. Mindegyik az entitásunk része, de mindegyik más körülmények között van, és mindegyik mégis külön személyiség lesz. Ez a sok Én viszont, nem tartja meg magának a saját tapasztalatait, hanem úgymond gazdagítja vele az entitást, amikor földi életével végez. Ezek a tapasztalatok beépülnek minden korban, minden Én-ünkbe. 

Mondok példát, hogy megértsd: leszületsz az őskorban, meg aztán folyamatosan (max. 300 év pihenő van a leszültések között, több nem lenne célszerű) még sokszor. Van 50 leélt  életed, most tartasz 2014-ben  az 51.-ben. (ez csak a példa kedvééért, nem számoltam ki ). Az előző 50 életedben is az entitás része vagy, meg most is, de minden korban más személyiséged lesz, mert az kell oda. Más a személyiség az őskorban, és más ma, mert más a körülmény, a környezet, de te a mai fejeddel élvezed az őskori és az összes többi  önmagad által megszerzett minden tapasztalat gyümölcsét. Ez a sejtekbe kódolt őstudásod. Sokra nincs ma szükséged, mert a mai feladataidhoz nem kellenek, de tudod, hogy a tigris elől futni kell!

Eddig érthető, ugye?

Továbbá: az entitás számára nem létezik idő, az csak nekünk van, mert úgy gondoljuk, hogy van.

Ezért aztán összes Én-ünk megtapasztalása (minden korszak) egyszerre megy végbe, hogy úgy mondjam, szimultán a játék. 

Nem is lehetne másképp, ha jól belegondolsz, mert egyetlen állandó dolog létezik, az pedig maga a változás. 

Amikor nem sikerül a leckét megtanulni valamelyik "életben", akkor mi van? 

Az, hogy  ha pl. az ősember nem tanulja meg a saját forgatókönyvében leírtakat,  hiányos lesz a tapasztalása.

 Mi lesz ezzel a nem megtanulttal? 

Az, hogy az entitás fog erről tudni, így elosztja azt a feladatot pl. az ókori Én-nek. 

 

Hogy képzeld ezt el?

Úgy, hogy az ókori Én azt vállalja, hogy gladiátor lesz, és harcolni fog a tigrissel-vagy legyőzi, vagy nem.

 Ha nem, akkor hogyan tovább?

Úgy, hogy a XX. századi Én pl. szerzetes lesz, aki "megszelíditi a tigrist-ezzel legyőzve önmaga félelmét.

 

 

A XXII. századi Én pedig már azt kapja csak, hogy a tigris mellette sétál, mint jóbarátja. A feladat több szinten is megoldva!

A félem átalakult szeretetté.

A folyamatban lévő dolog a lényeges, nem a futás, vagy a harc. Ebben az esetben az, hogy a tudatfejlődés különböző fokait kell megélni ahhoz, hogy legyőzzük az önmagunk által állított akadályokat. 

Ez mindenre vonatkozik.

Ezeket tehát így képzeld el, de ez is csak közelít a teljes igazsághoz, mert jóval összetettebb, mint azt mi még megérthetnénk.

Álmunkban találkozhatunk az összes Én-ünkkel, megbeszélhetjük, hogy ki-hol tart, vagy hol akadt el. Segít minden Én-ünk a másiknak. Ezekre a megbeszélésekre aztán nem emlékezünk- vagy csak részben, mert annyi éppen elég a feladatunk megoldásához- mert még is csak a jelenlegi Én kirakósait rakjuk össze, ehhez kaptunk jó nagy agyat! 

Mit gondolsz, minek ekkora, ha az összes eddigit feltérképezve ennyi mindenhez elegendő 5-10 %-nyi, ahogy a tudósok ma gondolják?

Nyilván azért, mert tárol! De, nem mindenhez férhetünk hozzá, csak akkor, ha nyitottak vagyunk és rengeteget kutatunk. Akkor, sok olyan terület aktivizálódik, képességek, amiket ma kevesen értenek, még kevesebben fogadnak el, ami ma még rejtett.

Van még egy érdekesség ám!

 Ezt úgy hívják , hogy áthallás vagy spirituális áthúzás. Amikor a másik, valamelyik korban lévő Én "életét" éljük vagy érezzük. 

Miért?

Mert véletlenül sem véletlen.

 Megint példát mondok:

a török hódoltság idején elfogtak egy lánygyermeket, elcipelték és háremhölgynek nevelték, de ő tiltakozott. Addig-addig, míg tömlöcbe vetették engedetlenségéért, és az őr megerőszakolta. Azért, hogy ez ne történjen meg, a lány többé nem evett, gondolván, hogy akkor majd békén hagyja, ha lefogy és csúnya lesz, mert ugye, nagyon szép volt. De, az örző rájött, hogy mit is akar, ezért erőszakkal kényszerítette evésre. Kinszenvedés volt minden falat étel, azt gondolta, megfullad, mert nem bírja lenyelni. Az ör pedig továbbra is erőszakoskodott testileg, lelkileg. A lány elhatározta, hogy elmondja ezt a dolgot a felettesnek, de a katona rájött, és megfojtotta.

XXI. századi szereposztásban: az őr a férj, a lány a feleség. Addig nem volt gond, amig össze nem házasodtak, amikor ez megtörtént, onnan a férj rettenetesen uralkodni kezdett a feleségen, aki azzal válaszolt, hogy nem volt étvágya, minden falat kínszenvedés volt, majd' megfulladt. 

Mivel nem oldották meg a megbocsátást a hódoltság idejében, így a XXI. századi Én vállalta ezt magára, de úgy, hogy nem kell meghalnia, mert rájöhet a megoldásra anélkül is.

 (Az ezt megelőző "életeiben"  azt most nem tudjuk, hogy mit tett az őrnek, amiért ebben a korban  ezt a feledatot szabta magára. De, ne feledjük: kiegyenlítődés vagy egyensúly: mindig ez működik. A játszmákat pedig közösen játsszuk. De, ismétlem: semmit nem viszünk "át" sehova, minden most történik. A lapok ki vannak oszztva, nem egymás után kapjuk 100 évente!)

A "megmagyarázhatatlan" betegségek eredete nagyrész ilyen és hasonló szituációból származik.

Spirituális áthallás útján akár meg is érthetjük a miért?-et.

 

 Mi történt itt?

Az, hogy a már jóval fejlettebb  tudattal rendelkező, XXI. századi Én-nek volt energiája felvállalni a XVI. századi meg nem oldott leckét. Ezt a megértést megkaphatja álomban, a belső Én-től, de ez a ritkább még. 

Viszont, ha valaki felhívja arra a figyelmét, hogy ez valószínűleg nem a mostani életének a hozadéka,akkor akár szoros kapcsolatot is tud kialakítani a belső Én-nel, aki a Lélek egy darabja, az entitásé, aki mindent tud.

Ha még gyenge vagy bátortalan ehhez, akkor is van megoldás, mert olyan tisztánlátó médium segíthet, aki valóban felsőbb részből nyeri az információt. (Nálunk  csupán egy tucat van, ezt nem lehet tanulni, tanítani.)

Mit jelent az, hogy többdimenziós tudat? 

 

Nem csak földi életformák vannak, hanem egészen másfélék is. Az entitás nem csak a földi létbe küldi részeit megtapasztalni, gyakorolni, hanem más létezési formákba is.

 (Ne gondoljuk, hogy a láthatár szélével lezárul az Univerzum! Vannak más Univerzumok is, ahol más az "elfogadott" létezési elv, mechanizmus. Akad pl. olyan, ahol nincs Nap, az érzékelés még is tökéletes, a fejlődés is megy, csupán azzal,  hogy ott a hőmérsékletváltozás a fő  érzékleti tényező. A mi Napunk belsejében    is vannak "lakók", nekik az a létforma  optimális.)

A többdimenziós tudatunk mindenhol részt tud venni a teremtésben, nem csak itt!

Ezért többdimenziós.

Azok az életformák, amiket mi "földönkívüliek"-nek nevezünk vajon honnan erednek? Gondolkodtál már ezen? 

Ha egy entitás létre tud hozni önmagábol fizikai lényeket, akkor hogyne tudna ugyanaz az entitás "földönkívülieket" is létrehozni?! Bármilyen létforma megalkotására képes kérem szépen a saját, igen magas entitásunk!

 Azaz, leegyszerűsítve mi magunk.

Nem kell messzire menni, mert igaz a mondás: amint fenn, úgy lenn....

Mi is képesek vagyunk létrehozni ilyeneket: gondolj csak a rémálmokra.

 

De, nagy a különbség, mert az  entitás/lélek  eredendő hajtóereje a szeretet, nem az ellenségeskedés.

 

A mi korlátozott agyunk ezt nem képes felfogni.

 

A föld viszont, hogy úgy mondjam, gyakorlópálya- tanulóbolygó- minden életforma számára, legfeljeb csak mi nem látjuk őket. Vannak átutazók, vannak megfigyelők, vannak itt élők...és még mások is.  Sok dimenzió  vagy sík van, de tulajdonképpen még ez sem igaz így, mert nem egymás fölött vagy alatt helyezkednek el, hanem számunkra felfoghatatlanul, de egymásba!

(Ezért az az elnevezés sem állja meg a helyét, hogy "párhuzamos univerzumok".)

 Ezeknek vannak olyan energiapontjai, amelyeken "egymásba át lehet menni". Csak hogy ez  nem annyira egyszerű, mert mások a követelmények. Azaz: más rezgésszámuk van. Mi még úgy gondolkodunk, hogy beülünk egy űrhajóba, és elmegyünk másik univerzumba. Ekkora badarságot is csak mi találhattunk ki!

Az emberi tudat fejlődése- a felfedzés, megértés- odáig fog jutni (tudatevolúció és nem fizikai!), hogy képesek leszunk a tudatunkkal utazni- mint ahogy  ezt meg tudták tenni anno eleink is.

Amikor elérkezünk a tudatosodás azon fokára, hogy nem bántjuk, hanem segítjük egymást, feltételek nélkül-és minden élőlényt, beleértve magát a Földet is-, akkor olyan képességeink aktivizálódnak - amelyeket hatalmas agyunk rejt - amikről nem is álmodunk-vagy csak még álmodunk.

Hogy ez hogyan is mehet végbe, már azt is tudjuk: ezeket rejtik az úgynevezett okkult tudástárak. Az okkult szót magát jól lejáratták, de eredetileg azt jelenti: rejtett tudás.

 

  Ezeket bizony őrzik a mai napig, csak azok férhetnek hozzá, aki eljutnak a keresésben arra a szintre, amikor már képesek elviselni ennek a tudásnak, és az ezzel járó  FELELŐSSÉGNEK a súlyát. 

 

Ami bizony nem kicsi. Azért rejtett, mert a földön is különböző tudatfejlettségi lépcsőfokon álló ember van.

 Ha olyan kezébe kerül, aki még nem tud magáért -a gondolataiért és  a tetteiért-  és másokért felelősséget vállalni-azaz: nem árt senkinek!- akkor bizony láthattuk/látjuk, hogy mekkora gondot okoz mindenkinek. 

A fejlődésünk menetét is mi szabtuk meg, a tudást akkor kapjuk meg, amikor éppen itt az ideje, mert segít és nem pedig megrokkant. 

Vannak Őrzői ennek a tudásnak, akik minden korban itt voltak, itt vannak. Amikor az ember elér egy bizonyos szintet, akkor ezek az Őrzők egyszerűen megjelennek az életében, úgymond: besétálnak az ajtón- pl. egy egyszerű ember formájában. (Vagy te mész olyan helyre, ahol a madár sem jár, mert nem tudod miért, de menned kell.)

Ezeket nem iskolában tanítják, ezek Bennünk vannak. A kérdés csupán annyi, hogy felfedezzük vagy még elfátyolozzuk magunk elől.

 Amikor haladunk, akkor megváltozik a rezgésszámunk , amely épp annyira egyedi, mint az ujjlenyomatunk.  Ezt érzekelhetjük mi magunk is, mert visszajelez a környetünk.Szeretnek a közelünkben lenni. Ezt érzékelik kisugárzásnak is, vagy aurának.

Érzékelik ezt persze az Őrzők is. Eleinte tudat alatt kapunk információt, no, meg elég változatos, egyedi módokon. Pl. egyik napról a másikra elkezd valaki idegen nyelvet tanulni, holott,nem is lenne rá szüksége. 

Vagy: elkezd olyan dolgok iránt érdeklődni, ami egyáltalán nem is érdekli. És még folytathatnám, de annyira egyedi, hogy mindenkinek más a tapasztalata.

 Amikor szükséges, akkor megkapja az információt. Van némi kis szünet, hogy összerakosgassa az ember a darabokat, morzsákat, de nem sok. 

Sokkal felelősségteljesebbé válik mindenki.

 

Ezzel párhuzamosan elindul a fizikai test megtisztulása, vagy inkább azt mondanám: megtisztíttatása.

 Mit is jelent ez?

 Ó, semmiség, csupán annyit, hogy mindenféle betegségek merülnek fel! De, olyanok, amik úgy jönnek, mint derült égből a villámcsapás. Amíg ezt meg nem értjük, hogy ez is része a folyamatnak,  szaladgálunk orvostól-orvosig, de legnagyobb csodálkozásunkra és rémületünkre, semmilyen gyógyszer nem segít. Sokaknál különféle karideg, arcideg vagy ülőideg zsábák szerepelnek, másoknál különleges, el nem mulasztható bőrbetegségek, aztán ott van a kolerára hasonlító hasmenés, no meg a mindig letaglózó mandula-vagy tüdőgyulladás.

Ezek mind kimerítenek, lefektetnek mindenkit, éppen azért, hogy pihenjen és a rezgésemeléssel járó állapot több nehézséget ne okozzon. 

De, az biztos, hogy minden ilyen "élmény" után erősebbek leszünk, bár fizikailag elég sokára  szedjük össze magunkat. 

Ahhoz viszont szükségesek, hogy használni kezdjük szunnyadó képességeinket, olyat mint belső látás, hallás, megérzés . De nem csak ez a cél, hanem az, hogy ezeket immár a tudattal is tudjuk irányítani. No, ez sem könnyű.

Mindeközben nincs szünet, mert nem elég, hogy rájövünk, szellemben tudjuk: napi szinten meg is  kell próbálnunk  magunkat a legkülönösebb helyzetekben. Van, amikor csip-csup-nak tűnő, de aztán van keményebb döntést igénylő is. Ahogy fejlődünk, úgy lesznek az elénk állított leckék is egyre nehezebbek, nagyobb súllyal rendelkezők.

Amikor az ember fia-lánya gyorsan felismeri, hogy mit tanít neki egy ilyen szituáció, akkor már elég jól halad a megkülönböztető-képessége használatában.

 Ekkor elérkeznek a még súlyosabb próbákhoz. Ezek már valóban a végsőkig feszítik a határokat: aki olvasta a Mese haladóknak írásomat, az tudja, hogy mire gondolok. 

Nagyon a topon kell lenni, koncentrálni , különben beleörülhetsz.

Voltál már valamivel biztos úgy, hogy nagyon-nagyon akartad, s amikor elérted, megkaptad, a pillanatnyi örömön túl, már nem is volt olyan fontos. Elengedted,  de rögtön ezután már új cél felé kacsintgattál. Megint akarsz valami mást. Az előző értékét veszítette.

 No, itt nem így van, hanem pont fordítva, ha elengeded, akkor megkapod: megkapod a tudást. Ha nem görcsösen akarod, akkor a tiéd lesz és nagy becsben tartod. 

Minden, apró morzsájának nagyon örülsz, ezt már tanulásnak hívják. Tanulod, milyen nehéz is az energiát jól használni. 

  Az ego meg állandóan ott susmutol, hogy ne így, hanem amúgy! De te már túl tudsz lépni rajta. 

Ekkor kezdesz egyre bölcsebbé válni. És ezt már tudod is.

 S várod a következő leckét. Már nem hátrálsz meg, nem érzed Isten csapásának, mert tudod, hogy ez az utad, amely kivezet az általad önként vállalt földi létből,méghozzá győztesen.

Győztesen önmagad felett, s azért, mert ezzel a hozzáállásoddal példaként szolgálod mások javát.

Ez már a sokdimenziós tudat bölcsessége. Ez már fáklyaként világít.