Az emberi élet célja

Mi az emberi élet célja?

Ha azt akarjátok hogy földi tartózkodástok eredményes legyen, ha azt akarjátok hogy célhoz érjetek, ha újra azok akartok lenni akik kezdetben voltatok - akkor tudnotok kell a földi élet céljáról.

 

A Teremtő egykor, mint magas tökéletességű lényt a képmására teremtett, és felruházott minden isteni tulajdonsággal bennünket.

 

Erővel és világossággal teljesek voltunk.

 

Ezt Istenünktől és Teremtőnktől folyamatosan kaptuk, és általa kimondhatatlan boldogok voltunk.

 

De a lény tökéletességéhez hozzá tartozik, hogy szabadon rendelkezzen akaratával - mert e nélkül nem isteni teremtmény.

 

A szabad akarat két lehetőséget zárt magába: vagy megmaradunk abban a tökéletességben, amelyben teremtve lettünk - vagy lemondunk a tökéletességről, és lényünket az ellenkezőjére fordítjuk.

 

Mivel ez utóbbi történt, ISTENSÉGÜNKET bizonyítani kellett.

 

Akaratunk teljesen olyan mint Istené, ezért teljesen beleolvad az övébe - akkor is, ha tökéletesen szabad.

 

De mert szabad, képes az ellentétes viselkedésre is.

 

Tehát, a szabad akarat jeleként el is távolodhat tőle - ha akarata az övével ellentétes irányú.

 

Ezt az akarati döntést kívánta meg az elsőként teremtett lénytől, a Fény-szellemétől.

 

Őt túlságosan nagy szeretete teremtette, és mint képmásának kellett volna mellette és vele teremteni, és munkálkodnia a Szellemi Birodalomban.

 

A legnagyobb tökéletességben helyezte ki magából, a képmása volt.

/erőben, bölcsességben, szeretetben...nem alakról beszélünk, ha képmást említünk!!! Isten szellem, nincs szüksége alakra, az első teremtményei is ezek voltak!/

 

Egy különbség mégis volt közttük: ő az erejét tőle kapta - Isten viszont maga az erőforrás .

 

 

Ezt ő- a Fényhozó- is tudta, mert a legmagasabb ismeretek birtokában volt.

 

Ezért akarati próbát kellett tennie.

 

Ez abból állt, hogy elismerje Istent, mint az erő forrását, amelyből ő is folytonosan táplálkozott.

 

Időközben az ő akarata és Isten ereje következtében megszámlálhatatlan sok lény keletkezett, amelyek mind magasan tökéletesek voltak, szabad akarattal és minden képességgel felruházva, ami mind istenségüket igazolta.

 

Ám az elsőnek teremtett lényt - a Fényhordozót - gőgössé tette az a tudat, hogy ennek a sok lénynek ő a létrehozója, és gőgjében  Isten ellen támadt.

 

Igy  a próbát nem állta meg.

 

Akarata az volt, hogy elválik tőle. 

 

Ez valóságosan soha nem mehetett végbe, mert akkor elpusztult volna minden teremtett lényszerű.

 

Hiszen nélküle - az erő nélkül - nem maradhatott fönn semmi.

 

A Fényhordozó - Lucifer - ezt az elszakadást akaratával megtette, és azért a mélységbe zuhant.

 

A teremtett lények nagy számát vitte magával, akik úgy döntöttek mint ő, és így elváltak ők is.

 

Ez az esemény, ami a Szellemi Birodalomban ment végbe, lett az oka az anyagi VILÁG TEREMTÉSÉNEK.

 

Az anyagi világot azért teremtette, hogy legyen szellemi visszaútja a legkülönlegesebb fajtájú lényeknek.

 

Mindez azért történt,hogy visszavezethesse őket magához, mert csak akkor lehet boldog, ha megint kapcsolatban van vele, míg a tőle való távolság a legnagyobb boldogtalanság állapota.

 

Ez hát az ÚT!

 

 

 

Isten mindig megpróbálja, hogy ezt az emberek megtudják,

 

hiszen , mi vagyunk azok a bukott szellemek, akik visszaúton vagyunk felé,

 

és már röviddel a cél elérése előtt állhatunk.

 

Az egykori tökéletes lényünket az ellentétesre fordítottuk, és így  tökéletlenné váltunk.

 

Még mint ember is ,tökéletlenek vagyunk - de a földi lét alatt tökéletessé válhatunk.

/teremtő erő, bölcsesség, szeretet/

 

Csak akaratát kell teljesíteni, és alkalmazkodni kell isteni törvényhez.

Mindehhez annyi szükséges, hogy:

 

"Csak éljetek szeretetben, lényeteket változtassátok vissza újból szeretetté - ahogyan az a kezdetben volt."

 

 

A szeretet újból egyesít vele.

 

De: MAGUNKTÓL KELL MEGNYÍLNUNK!

 

Nem külső hatásra, benyomásra, kényszerre vagy erőszakra

történhet mindez! S minden egyes embernek egyedül,

magában kell megtennie ezt az Utat.

 

Ne tiltakozzunk ,amikor ránk sugárzza szeretetét!

 

Mindent meg kell tennünk, hogy a földi feladatot teljesítsük.   

 

Ez csak annyi, hogy akaratunk felé fordul, hogy átadjuk magunkat, és

 

szeretetből törekszünk felé.

 

Akkor a mélyebb tudás is megnyílik, és eltávozik a sötétség.

 

Világos ismereteket nyerünk, megértjük az összefüggéseket, és kiléphetünk a boldogtalanság állapotából.

 

Összekapcsolódunk vele, és ebben a kapcsolatban ráismerünk egykori boldogságunkra, amit szabadon odaadtunk.

 

A boldogság minden lény része, aki egykor mint sugárzó képmás

 

indult ki belőle.

 

És visszavonhatatlanul ismét azzá kell válnia, mert teremtésekor ez volt vele a célja: hogy gyermekeket képezzen magának, akik a legnagyobb boldogságban teremtenek és munkálkodnak Istennel együtt.

Ámen