"Míg idea valami, addig csak hordozóját boldogítja. A megvalósult idea kell hogy hordozza Alkotóját. Erre és ezért teremtettelek!"

 

 

 

 

 

Egyáltalán nem papnak készültem, hanem tornatanárnak. Harmadik helyezést értem el az országos középiskolai bokszbajnokságon, és a párt is vitt mindenfelé.

 

 Bevallom, nem bántam, mert ezeken a rendezvényeken elszavaltam a magamét, azután el is tűnhettem. A többieknek viszont végig kellett állniuk az egészet.

 

1948-ban történt. Egyedül mentem haza egy ligeten keresztül, megjelent Jézus, és azt mondta: - Papnak kell lenned! 

Nem tudom másképpen elmondani.Nem is lehet mihez hasonlítani, mert valóságosabb volt bármilyen földi dolognál. Jó negyedórát vitáztam is Vele, hogy nem lehet, ebből botrány lesz.

 

 Éppen akkortájt jelent meg a helyi újságban nagy betűkkel, hogy Dombi Ferencet továbbtanulásban támogatni fogja a párt. De Ő nem tágított, s én elfogadtam, nincs mese, ha Jézus hív, pap leszek.

 

Beszélték utóbb is városszerte: képzeljétek, a Dombi Feri, a nagy kommunista elment papnak! Én azóta, hogy beléptem a papi szeminárium ajtaján, boldog ember vagyok.

 

 

 

Mivel sokan jöttek hozzám, a régi állami vezetés nyomást gyakorolt, hogy állítsanak le. 

Persze akárhová, küldtek, a fiatalok hamar körém kezdtek gyűlni. 

Dobáltak is egyik helyről a másikra, hogy sehol ne tudjak gyökeret verni.

 Aztán idő előtt nyugdíjaztak, 1987-ben.

 Sem az államnak nem kellettem, sem az egyháznak. 

És akkor még csak 58 éves voltam! Tele gőzzel, energiával. 

 

Hát, mondom, mi a csuda ez, hogy senkinek nem kellek?

 

Egy darabig lépcsőházakat takarítottam, majd rendszerváltás előtt két évig remetéskedtem. Remeteségemben nagyon sok kötött imát mondtam.Sokkal többet, mint amennyi egy papnak elő van írva.

 

 Egyszer csak újra megszólalt bennem a Hang: 'Ne ezeket mond, hanem beszélgessünk!'

 

Még körül is néztem, vajon ki az. Attól kezdve akármilyen kérdést tettem fel, Ő válaszolt.

 

 Később, miután Inárcsra kerültem, azt is kérte a Hang, hogy írjam le a vele való beszélgetéseket, a mások kérdésére jött válaszokat. Hát így születtek a Hang kötetek.

 

 

Én katolikus papként sem tudok attól szabadulni, hogy a reinkarnáció gondolatát egyszerűen képtelenség kikerülni. Nem ezt tanultam, mégis minden erre vonatkozó kérdésre azt válaszolta a Hang, hogy igenis van reinkarnáció.

 

Tulajdonképpen, amikor valaki meghal, a tapasztalatát átviszi a másvilágra. Amikor pedig megszületik, előző életének a tapasztalatát és adósságait hozza magával, cipeli tovább. 

 

Aki tisztában van ezzel, az könnyebben felülemelkedik a problémákon, és megérti: nem baj, ha a földön a szeretet elsősorban nem élvezet, hanem áldozat, mert ez a boldogság ára.

 Egy kupica pálinkáért is adni kell valamit.

 

Ha az ember ezeket komolyan átgondolja, abban az esetben ráérez arra is, hogy a Föld lényegében egy kifutópálya.

 Megette a csuda azt a repülőt, amelyik a kifutópályán csak furikázik körbe-körbe! 

Az azért van, hogy felszálljon az égbe!

 

 

Jézus első bejelentése a világtörténelemben így hangzott: "Betelt az idő, elérkezett hozzátok Isten országa, alakítsátok át a gondolkodásotokat!" 

Nem azt mondta, hogy a körülményeiteket, hanem a gondolkodásotokat!

 

 

Tulajdonképpen itt a probléma. Mi mindig a körülményeinket akarjuk megváltoztatni, gondolván, hogy attól jó lesz az életünk.

 Ez pedig nem igaz. Ez a bódultság iránya.

 Menekülés, felelősségáthárítás. Nem én felelek azért, mert boldogtalan vagyok, hanem valaki más.

 Ez képtelenség!

 

 A Jóisten mindenkit boldogságra teremtett.

 

 

Azt szoktuk mondani, hogy az ember elsősorban nyakától felfelé ember. Amíg a fejünkben nincs rend, addig szívünkben sem lesz.

 

 Vagyis egyszer meg kell, hogy világosodjunk: a boldogság rajtam múlik, nem a másik emberen.

 Rajtam. 

 

Én pedig a gondolkodásom szerint fogok boldog, vagy boldogtalan lenni.

 

Én például nagyon jól tudom, hogy az én boldogságom nem függ mástól.

 

 Nem felelek másért, én magamért felelek. Ez annyit jelent, hogy mindazt, amit mondok, nem azért mondom, hogy elfogadják.

 Mindenki azt gondol róla, amit akar. Így van bennem béke. Mindannyiunknak arra kéne ráhajtani, hogy ez a belső béke ne csupán szólam legyen.

 Ezért itt a földön igenis meg kell küzdenünk.

 

Az evangélium görög eredetű szó (euangelion), a jelentése jó hír, örömhír.

 

 Az újszövetség 4 evangéliumot ismer, amelyet Márk, Máté, Lukács és János írt. 

 

Közülük Márk, Máté és Lukács szinoptikusok, azaz együttlátóak voltak. Evangéliumaikat ezért szinoptikus evangéliumoknak is nevezzük.

 Ezekben az evangéliumokban Jézus emberi mivolta hangsúlyosabb ("Ember Fia"), nyelvezetük egyszerűbb és sok példabeszédet tartalmaznak.

 Az ő evangéliumaik galileai történeteket írnak le.

 

 János evangéliuma egyedi. Ez az evangélium filozofikusabb, Jézus isteni mivoltát emeli ki, júdeai és jeruzsálemi történeteket mond el és nincs benne példabeszéd.

 

A fenti evangéliumok elégségesek ahhoz, hogy jézusi emberré váljunk.

 A Hang kötetek ezeket az evangéliumokat, Jézus tanításait fejtik ki a mai kor emberének nyelvezetén, Márk, Máté, Lukács és János evangéliumával teljes összhangban.

 

A különböző szellemi áramlatok  a felszínen különbözőek.

 Minél jobban mélyülnek, ahogy a mélyre hatnak (buddhizmus, Krisna tudat stb.) annál inkább egy vagyok velük, vagy ők velem.

 A mélységben egyek vagyunk.

 

De, ahogy jövünk a felszínre, ott nagyon tagozódik, és azt hiszem, hogy a kereső emberek egy darabig keresnek, de mintha lenne valami szellemi restség arra, hogy elmélyüljenek, hogy a mélyre merjenek evezni, mert ott meggyőződésem, hogy bármelyik szellemi áramlathoz is tartozik az illető, a lényeget meg fogja tudni érezni, mert a lényeg micsoda?

 

Kivétel nélkül mindenkinek egyetlen hivatás van.

 

 Nem igaz, hogy van papi hivatás, meg orvosi, csak mi találtuk ki.

 

 Mert martinászi hivatásról, vagy utcaseprői hivatásról nem beszélünk, csak ami olyan szép, ami olyan intelligensnek tűnik, arra mondjuk, hogy ez hivatás.

 

A valóság az, hogy egy az a dolog, amire hívott bennünket az Úr: „A legnagyobb jót a másik embernek megtenni”. 

 

S ez mi?

 

Nem az hogy szeressem, hanem, hogy tanítsam meg szeretni.

 

Ennek feltétlen feltétele, hogy szeressem, de ő attól nem lesz boldog.

 

Ő attól lesz boldog, ha őbenne is az a belső meleg kigyullad, az a fény, az a tűz, ami nem kormoz, nem éget, hanem világít, melegít.

 

Tehát nekünk  - én azt hiszem – kivétel nélkül mindenkinek, az volna a hivatása, hogy tanítsuk meg azokat szeretni, akikkel kapcsolatba kerülünk.

 

Ha ők azt nem fogadják el, az az ő ügyük. De a mi szívünk békéje az csúcsérték kell hogy legyen számunkra.

 

Ezt Jézus úgy fejezte ki, s ezért főparancs, hogy: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.

 

 

Ezek a szellemi áramlatok, meg politikai, gazdasági áramlatok kívülről befelé akarják megtalálni az emberek szívében a békét, meg a nyugalmat, holott én ennek a fordítottját tudom elképzelni.

 

Ha a szívünkben rend van, akkor annak kell kifelé áradni.

 

Vagy boldog akarsz lenni, vagy bódult akarsz lenni.

 

Egy olyan belső szabadságom van, amit nem tudok senkivel és semmivel helyettesíteni.

 

 

Pál mondja: Ahol a Lélek, ott a szabadság. Egy ilyen szabadságot csak az Isten lelke adhat.

 

Nem kívülről befelé van a megoldás, hanem belülről kifelé.

 

És ezt a szívbékét, ezt feltétlenül mindenki megkapja attól a Jézustól, akit én megismertem az evangéliumokon keresztül.

 

 

Előadásaim címe: Égi béke a Földön.

 

Mert aki belőlem szól, az mindig azt mondja, ami épít, buzdít, vigasztal. És soha, egyetlen egy esetben sem mondja, azt, ami rombol, kétségbe ejt és elkeserít.

 

 

 

A reinkarnációval tudnám magyarázni ezt az egészet, hogy boldog csak úgy tud lenni az ember, ahogy az Isten gondolta el, s miután nem úgy akartunk, s akartam boldog lenni, ezért kellett lejönni a Földre.

 

 

 

Jézus tanításai kianalizálásának az lesz a következménye, hogy ha valaki ezt komolyan átéli és átgondolja, akkor rend lesz a fejében. Akkor tud olyan választ adni a felmerülő kérdésekre, amik megnyugtatják, s nem tekintélyekre kell hivatkozni, hanem a józan eszére hivatkozhat bárki.

 

A hang mindig olyasmit mond, ami épít, buzdít, vigasztal. És soha nem ellentétes azzal, ami az evangéliumokban is –ha nem is kifejtve – de magjában jelen van.

 

 

Az emberek kiábrándultak az intézményes vonalakból, ezekből a jogi megkötözöttségekből.

 

Biztos, hogy rendnek lenni kell, tehát kellenek olyan felekezetek, egyházak, amelyekben az emberek megtalálják az utat a megfelelő irányba, de csak akkor, ha közvetlenül is kapcsolatot tudnak teremteni Jézussal.

 

Tehát nem úgy van, hogy az egyházakon keresztül Jézushoz, hanem fordítva, Jézuson keresztül az egyházakhoz.