Energia-áttűnés, az Idő-Térbeni pulzálása...

Lehet, ennek az olvasmánynak többször is neki kell veselkedni, de biztosan megéri!

 

 

   Hadd tegyem értetté számotokra az energia-áttűnés,

 

s az Idő Térbeni pulzálásának kérdését, hogy értsétek mind.

 

 

Az IDŐ, s a TÉR, mint valótlan Valóság-elemek, a Fent Világaiban nem léteznek, amiként nem létezik lényegében már a ti hét szférikus szintetek legmagasabb energia-köreiben sem.

 

Tehát a hatodik szféra azon szintjétől, amelyeken már a Szellemi ÉN-kép nem fogalmaz meg magának semminő anyagi, vagy félanyagi testet.

 

Az Idő, és a Tér ugyanis magához a testhez van kötve.

 

A ti történelmetek kezdetén álló lény számára az Idő hozta meg a Tér kitágulását: minél közelebb kerültek a ti Jelennek megélt Idő-egységetekhez, annál tágabbá vált számukra a már megismerhető Tér is.

  A lefelé indult Szellem számára a Végtelen szűkült be mindinkább, vagyis a Végtelen Tér lett mind körülhatárolhatóbbá, míg az egyetlen anyag-elemre zsugorodott számára.

A visszafelé vezető Út során azonban az adott Térben való létezés IDŐ-egysége, tehát időtartama is megszabottá lett, s mindenkor csak abban a mértékben tágult ki az Én-rész számára, amilyen mértékben a Térben képes volt visszafelé haladni, mindinkább visszanyerve az Örökkönvaló-ságban még magáénak tudhatott, s a lefelé vezető ÚT azon szakaszán még bírhatott LÉT-energiát, annak mindenkor egy megszabott mennyiségét.

  A Tér maga is mindinkább kitágult számára: az egyetlen anyag-elem anyag-halmazzá, majd testté lett, s mert a Szellem igazából csak akkor kezdte meg a tényleges értelemben vett Utak sorát, az Idő is akkor vált számára s fölötte kiemelt fontosságúvá.

 

  A Tér, és az Idő tehát a fizikai testhez kötött,

s a testekben lévők Ébredtségi fokának megfelelő mértékben köti meg,

vagy teszi mind szabadabbá  a szellemi Én-részt, vagy ÉN-felet.

 

  Ekként azok a történések is a Térhez és az Időhöz köthetőek, amelyeket fizikai, vagy fél-fizikai testben kell megéljen valamely Megtapasztalás megszerzése, vagy bizonyos Bölcsességi elemek ismételten való kibontása és megélése végett az, aki a történés részese, vagy annak szemlélője.

 

  Mivel azonban a Tér és az Idő csak a fizikai világok része, azok egyenes pályán,

s csak egy meglehetősen szűk síkon vannak jelen a Végtelenhez és az Örökkévalósághoz viszonyítottan.

 

Ekként a sík bármely pontján lévő IDŐ-egység kiemelhető, s egy másik,

 

tetszőleges IDŐ-egységgel behelyettesíthető magában a Térben.

 

 

  És éppen azért, mert az IDŐ a ti TÉR-képzetetek síkján mozgatható, (ha érthetőbb úgy: manipulálható)

az egyes történések nem csakis és kizárólag egyetlen pontján létezhetnek a Tér-Időnek.

 

Mozgatható, megköthető, lerövidíthető avagy szükség esetén nyújtható a Térben az Idő, s ezáltal tágítható, vagy nyújtható az adott Tér-Idő ponton jelenlévő Energia is,

 

éppen az által, hogy az IDŐ-egység megnyújtásával az adott Idő-egységben megjelenülő energia már a hosszabb Idő-távon oszlik el, így ,

így a történés ereje és hatása megváltoztatható.

 

Ahogy az egyes, frontális ütközéssel járó baleseteknél is valóvá lesz.

Az adott Térben az Idő-egységet megemelve csökkentjük az ütközés tényleges, valós erejét, tehát energiáját,

 

így az a baleset, amely egyébként halálos kimenetű, de a balesetet szenvedő, vagy az azt okozó Testvér Élet-

 

filmjével,programjával ellenkező, abba nem beilleszthető lett volna, egy számotokra „csodának” tűnő végeredménnyel zárul.

 

 De ahogy megváltoztatható, akként át is helyezhető egy-egy történés, amiként átemelhető a Térben, vagy az Időben maga az Úton járó Szellemi Én-rész is.

 

  Ahhoz, hogy az alábbi Tanítást megértsétek, és Valóság-szintre emelhessétek, néhány dolgot tudnotok kell.

 

   Az IDŐ, mint valótlan - valóságelem, nem egybefüggő, tehát nem folyamatos:   pulzál,   s akként van jelen a Térben, miként sivatagban a homokszemek, amelyek látszólag, egy bizonyos távolságból tömörnek ható egységet képviselnek, a valóságban azonban minden egyes parányi homokszem különállóan létezik, s a homokszemek közt a légtér elemei, tehát energia van. 

 

Ekként létezik, ekként áll össze folyamatosnak ható egységgé az Idő is, amely azonban, amiként a sivatag homokja,

végtelen sokaságú Gondolati energia-elemből áll.

 

Magában a Térben pulzál és repulzál, mert a Tér foglalja magába az Időt, s nem megfordítva.

 

Ebből azt már kikövetkeztethettétek, hogy az Idő, de a Tér is magasabb szintű értelmezésben :  energia, 

 

az Idő a lefelé haladó Szellemi követ által megfogalmazott gondolat energiáiból áll,

 

amely Gondolati elemek

 

az Akarati elemben nyilvánulnak meg.

 

  Az adott Tér tehát maga az Akarati elem, és mindenkor ez, tehát a Kozmikus tér egy bizonyos síkja határozza meg az Idő-elemek egy mikro-kvantumon belüli pulziv-repulziv váltakozását. 

 

  Az a sík amelybe a mélység-tartományok legfelső energia-köre felé tartók aláereszkedtek, egy, a tiéteknél lényegesen sűrűbb, tehát zártabb Idő-egység, amelyben e pulziv-repulziv áttűnés, tehát váltakozás lényegesen felgyorsult a ti Tér-Időtök természetéhez viszonyítva.

  Ha egy magasabb szférikus körből egy alsóbbrendű szférikus körbe léptek át, az a sík, amelybe aláereszkedtek, mindenkor a

sűrűbb Idő-egység, amelynek az a pontja, amelyet ti magatok töltötök be egy rövid, átmeneti időre, megváltozik, eltér korábbi

természetétől: a testeitekben lévő energia rezgésszintjének megfelelő fokon pulzál, míg a közeg más pontjai megmaradnak a saját,

a szintre jellemző rezgésfokon.

 

A mélyebb sík gyorsabban váltakozó, vonzó-taszító energia-áramlatai, tehát egy bizonyos, nem folyamatos,

 

tehát kvantum-mozgásban lévő rezgése lelassul, kitágul, s időlegesen a ti szintetekbe igazodik.

 

S mert ti a magatokétól eltérő rezgéselemekből álló Idő-egységben vagytok,

számotokra a pulzív-repulzív energiaáramlás periodikus rendszere jól érzékelhetővé lesz.

 

Majdnem azt mondhatnám, láthatóvá, szinte megfoghatóvá lesz az Idő váltakozó energia-egységei közti különbség.

 

  A két „Idő-szemcsét”  az Idő elemeket összekötő Tér-energia tölti ki, vagyis az Idő (a Gondolat)

 

magában a Kozmikus Térben (az Akaratban) lüktet,

 

miáltal a két-két pulzív Idő-egység közti repulzív egységet a Kozmikus térben áramló,

s mindenkor az adott szférikus és dimenzionális szintnek megfelelő rezgésmagasságú energia tölti be.

 

Ezekre a köztes szakokra közvetíthetitek rá a saját szintetek pulzív Idő-szemcséjét,

miáltal az adott szint két Tér-Idő-Tér egységének Tér-elemébe léptek át.

 

A pulzív - repulzív szakok szellemi, tehát akarati energiáitok révén történő kiegyenlítése révén

a repulzív egységből a pulzív egységbe léptek át.

 

A pulzív szakban az Idő-egység vonzó, míg a repulzív periódusban a Tér akarati energia-elemének a

saját Tér-energia elemét bevonzó Idő-egységre gyakorolt taszító hatása nyilvánul meg.

 

Ez a hatás - ellenhatás, vonzás-taszítás teszi lehetővé az átlépést, amennyiben az

Idő Gondolatenergia-egységére csatlakoztok rá a saját,

magasabb szintű Gondolati energiátokkal, felül írva, és a saját Gondolatenergiátokkal

behelyettesítve az adott Tér-Idő szektor Idő-elemét a saját Tér-Idő szektorotok azon Idő-elemével,

amely a saját pillanatnyi energia-pontotoknak felel meg.

 

Vagyis az alsóbbrendű Gondolati egységre a magatokról megfogalmazott magasabb szintű Gondolati képet vetítitek rá,

miáltal a magasabb rezgésszintű Gondolati energia-elem elfoglalja az alsóbbrendű Gondolatenergia helyét,

s ekként a ti Gondolat-energia képetek jelenül meg az adott Tér-idő elemben.

 

A pulzív - repulzív szak Szellemi-gondolati energiával való kiegyenlítése révén bekövetkezik az energia-áttűnés:

 

a magatok Gondolati energiáját egy másik Tér-Idő egység Gondolati elemébe helyeztétek át,

belelényegülve ekként az adott szint TÉR-IDŐ síkjába, 

 

amelynek akkortól ama Gondolati energia-kép révén időlegesen részévé lesz a saját Tér-Időtök egy pulzív,

tehát megjelenő, aktív szakban lévő eleme.

 

 

Amiként e kis magyarázat elején mondtam,

 

az Idő minden rezgésszinten más és más időmérték szerint pulzál.

 

És ez lényegében az Időben való mozgás alapja is!

 

Ez az elmélet az alapja a bilokációnak, az adott Tér adott Idő-elemében, de a Tér több pontján való megjelenésnek is,

amiként a Kozmikus Tér vándorai is ezen elmélet szerint lehetnek képesek az egymástól eltérő rezgésszinten, vagyis a más  elhelyezkedő Térben való mozgásra.

  S itt most nem a fizikai testek egy másik Tér-időre való áthelyezésére,

s nem azoknak a maguk Tér-Idő rendszeréből való kiemelésére akarok utalni.

 

Az is a Törvény-adta lehetőségek közé tartozik, jobbára azonban csak a veszélyeztetett Lélek-lények,

bizonyos, általatok, emberi milyenségtek révén kipusztulásra ítélt fajok meghatározott, mindenkor optimális

számú egyedeinek kiemelését teszi lehetővé.

 

Kisebb idő-egységekre ugyan a mélyebb szellemi - ébredtségi szinten, de már magasabb Tudományos-technikai fejlettséget magukénak tudható Úton járók is képesek lehetnek akár a ti fizikai testeiteket is  kiemelni az adott Tér-időpontról,

de mert ez nem a Törvény szerint való, most nem térek ki rá.

 

  Amiért szükségesnek éreztem a kérdést kibontani, éppen-hogy a várt - várható Szférikus ugrás egyik velejárója: a Föld-testnek az Orion csillagkép felé megteendő útja.

Amiként mondtam, a Kegyelem átemeli a Bolygó teljességét az Út egy bizonyos pontján,

akkor, amikor az Ember már visszalépett egy olyan Tudati fejlettségi szintre,

amelyen szinte már nem is nevezhetnénk Embernek.

 

De csak a Tudat:

s nem annak szellemi Én-része kell visszább lépjen a tudatosodás egy korábbi pontjáig.

 

Amikor ez bekövetkezett, tehát valósággá lett a Föld-test felszíne alatt élőkben,

a Kegyelem a mindenkori TÉR-IDŐ sík egy pontján csökkenti, majd teljességgel meg is szünteti azokat

a Szellemi Gondolati - Akarati energiákat,

 

amelyek révén maga a Tér s az Idő, mint Gondolati energiából lett fogalmak megszűnnek:

vagyis azok a Gondolati és Akarati energiák íratnak felül a Kegyelem Ereje révén az ÚR által,

amelyek a Föld akkori, pillanatnyi pontja, és az Orionban lévő Cél közt rezegnek:

 

s az ekként megszakított energia-szál két pontját illeszti egymás mellé,

s olvasztja egymásba az Úr, megszűntetve ekként  a két pont közt korábban létezett Teret és Időt.

 

 Ekként emeltetik ki a mélységbe süllyedt, s onnan már a Kegyelem erejének kicsiny Szikráját el,

 

és befogadni képes szellemi Én-rész is.

 

Az általa megfogalmazott, lefelé vezető út általa betöltött, és a mélységbe való aláereszkedés pillanatában

ugyanazon Én-rész által betöltött Tér-Idő pont közti úton az Én-rész által kiáramoltatott Gondolati - Akarati

energiát írja felül a Kegyelem, megemelve egy pillanatra az Én-rész által kiáramoltatott Gondolati - Akarati erőszálat,

megszüntetve ekként a két pont közti rezgésszint-különbséget,

de már akként, hogy a kiemeltetett Én-rész mögé áramoltatja vissza az adott, tehát az Én-rész által megfogalmazott energiát,

amelynek ekként a korábbi pontjára kerül az Én-rész,

akként, mintha az nem haladt volna végig a gondolatban megfogalmazott, s a mélység világába vezető Úton.

 

Az Idő-szál tehát egy pillanatra megszakad, mint amikor a lemezen ugrik a tű:

s az Én-rész egy korábbi Gondolatába ugrik vissza, amely azonban már akként fogalmazódik meg szellemi Tudatában,

mintha a mélység felé megteendő utat álomban már végig járta volna.

 

Minden, a mélység által szellemi Tudatába vésődött, keserves Emlékkép a birtokában marad,

 

s ez megadja számára a lehetőséget, hogy az elébe táruló, s „álmában” már végigjárt és megismert,

tehát már tudottan hibás irányba vezető úttól elfordulva, megkezdje Felfelé vezető Útját, annak első lépését. 

 

Amiért mindezt elmondtam,

az az, hogy ti magatok is segítséget nyújthattok,

s kell is, hogy segítséget nyújtsatok ekként a mélységből kiemelkedni szándékozó Testvéreiteknek!

 

Imáitokban kéritek a Kegyelem Istenét: legyen segítségetekre, hogy ti is segítségére lehessetek Testvéreiteknek.

 

Az ima végén igyekeztek teljesen ellazult, azaz relaxált állapotba jutni akként, hogy Tudatotokban megőrzitek a segítő szándék képét, mint gondolati képet.

 

Nem emelkedtek tehát meditációs magasságba, mert kell, hogy teljes Tudatosodottsági szinten maradjatok,

s mert a meditáció során a Tudat az Én-rész Tudata révén egy bizonyos szintig elfedődik,

s mert ti még nem, vagy csak kevesen tudjátok megteremteni az Én-rész, és a Test-tudat közti kapcsolatot,

nem tudjátok a Tudati szándékot az Én-rész Tudati energiáinak használata révén megvalósítási szintre emelni.

 

Ekként tehát csak a relaxáció elérésére kell törekedjetek...

Lényegében abba helyezkedtek bele, mintha az ti magatok volnátok.

 

Megélitek a szándékot, mint ideiglenesen magatokra vett Akarati testet:

majd elindultok arra, amerről a mélységből kiemelkedők hívó energia-hulláma vezet.

 

Testetek teljesen ellazul: csak a Tudati elem mozdul, s ti tudatotok másik, testetekhez kötődő részével figyelemmel kíséritek annak útját.

 

Mind mélyebb és sötétebb energia-tartományok felé haladtok, de a bennetek lévő

Kegyelmi Erő akként világítja meg az utat számotokra, mint valami lámpás.

 

A fizikai szint legalsó rezgéspontja felé haladva mind erősebben fogjátok érzékelni:

mely pontról lépett a mélység világába az a Testvéretek, akinek elhívó hangja

mozdulásra késztette Gondolati - Akarati energiából megfogalmazott testeiteket.

 

Akkor azon a ponton megálltok, s az imában kért, s a Kegyelem Istene, tehát Krisztus által

közvetítőkön keresztül alááramoltatott, s magatokba zárt Kegyelmi Erő egy részét kiáramoltatva

akként oldjátok fel az adott pont, és a mélységből kiáltó Testvér közti TÉR-IDŐ energia-ívét,

mintha tűzzel olvasztanátok meg az útra ömlött viaszt,

 

vagy inkább akként, mint amikor egy fonalat a víz alá merítenétek, hogy annak csak két vége maradjon a víz felszíne fölött.

 

Az akként is tűnik el előletek, mintha megolvadva a földbe szivárgott volna, vagy mintha a víz mélyére merült volna alá.

Semmivé lesz, eltűnik, mintha nem is létezett volna.

Kezeteket kinyújtva megfogjátok az energia-ív hozzátok közel került, másik pontját, mintha ténylegesen is a fonál

másik végét fognátok meg, s magatok mellé húzva az ív másik végét ott az    lévő Testvérrel,

azonnal megfogalmazzátok, tehát ismét a létező tartományba emelitek az imént megolvasztott és/vagy

  „elsüllyesztett” energia-ívet,

de már a kiemelt Testvér mögött, ekként magatok és a mélység-tartományok legfelső energia-íve közt is

megfogalmazva  a korábban létezett Tér-Idő egységet, megfogalmazva ismét az adott pont és a mélység

közti Időbeni és Térbeni távolságot.

 

Mert a Szeretet szavát követve, s a Kegyelem Erejével hattok,

az Erő-szál maga oltalmaz meg benneteket attól,

hogy az ellentét ártalmatokra lehessen,

ekként nincs mitől tartanotok.

  

Az ekként kiemeltetett Testvér többnyire nincs abban az állapotban, s a számára magas rezgésszintű energia végett nem is lehetne, hogy azonnal képessé válna megérteni a történteket.

De, mert egy időre lefedett állapotba kell kerüljön, mielőtt saját felsőbbrendű ÉN-je visszaemelhetné,

hisz még az ÉN is csak akkor eszmélhet lefedett állapotából, s éppen a Lélek-szálon át feláramló,

egy szinttel magasabb energia jelzésének észlelése után, nem is számíthattok rá,

hogy az ekként kimenekített Testvérrel szólhatnátok.

 

Így a feladat elvégzését követően rá kell őt bízzátok a Kegyelem Erejére,

 

s magatok vissza kell térjetek a magatok szintjére, a magatok testébe,

hogy mint Gondolati Energia-kép, ismét beolvadhassatok a magatok Tudati Energia-áramába.

 

Ezt követően a Tudat egy időre a relaxált, tehát teljes nyugalmi állapotban lévő test példáját követi:

maga is ellazul, s már a történés képét is mélyére áramoltatva megpihen,

hogy csak a köszönet és a hála emléke, annak ereje rezegjen benne, amelyet Isten Krisztusa felé áramoltat.

 

  S most még arra a kérdésre felelnék, amely bennetek is fel fog tán bukkanni, amiként felbukkant az én örök-kételkedő kis munkatársam elméjében:

 

 Hol vagyok én arra méltó, vagy alkalmas, hogy ekként segítsem Testvéreimet,

hisz magam is a mélységben állok! Ki vagyok én, hogy a Kegyelem erejével hatni tudhatnék?

 

 

Amit néki feleltem, azt felelem néktek is már most, mielőtt még a kérdést feltennétek:

 

 Isten gyermekei vagytok, akik már nem csak hogy tudhattok, de kell, hogy akarjatok

 

is a nálatok mélyebb mélységbe hullott Testvéreknek a Visszatérés kezdeti lépésében segíteni, 

 

s ha a Kegyelem Istene megengedte: már a segítség e formáját is elétek tárnom,

hát e módszert is kell, hogy használjátok.

 

S kell annál is inkább, hogy a Felfelé vezető Úton is segítségére legyetek egymásnak,

 

már függetlenül attól: mely Testvéretek milyen szintre merült alá,

 

mert hisz a mélység  egyes  szintjeire  is  segítettétek egymást lejutni!

 

Amiként viszont a lefelé vezető Úton, akként a Visszafelé vezető Úton is egymást segítve kell haladnotok,

 

mert míg az utolsó egy is vissza nem tért, a Mélység-történet sem lesz teljességgel befejezetté és lezárttá.

 

S amig egy is távol van a Teremtő Szívétől Testvéreink közül:

 

nevezheti-e magát igazán Boldognak bárki is,

 

látván a mélyben lévők szenvedését, könnyeit,

 

s érezvén Haza-vágyódását?

 

  S ha már e kérdést is feltettétek magatoknak, és meg is válaszoltátok akként,

 

hogy Szívetek szavát fogadjátok el válaszul,

 

már kérdés és kételkedés nélkül éltek,

 

vagy igyekeztek élni a Kegyelem által elétek tárt,

 

sokak számára segítségé váló  eszközzel.

..........

Jó Utazást!

..........

Részlet...T. É. irásaiból