Folytatom...8.

 

Ezt viszont, s a Zsidó nép Egyiptomi kivonulásának történetét szintén ismeritek az Ószövetségből, bár annak egy-egy mozzanata talán nem egészen világos. Gondolok itt például az égő csipkebokorra, s a bokor felől hallható intelmekre és utasításokra, vagy azokra a “csodákra”, amelyek Mózes szavait, s a fáraó elé tárt kérését, s később követelését kísérték s követték.

De még előttetek is ismeretlen a gondolat teremtő erejének olyan szintű használata, amellyel az ígért történések bekövetkezését alakították azok az első Emberiség leszármazottai, akik Mózessel a kezdeti időktől fogva a “közvetlen” kapcsolatot tartották.

Ezen „csapások” mindegyikét (a vizek vérré változtatását, a  békák, a tetvek, majd a böglyök tömegét, a dögvészt, a jégesőt, sáska járást) a Föld asztrál síkjában felgyülemlett negatív gondolatenergiák felhasználásával idézték elő.

Ezek ellen még csak –csak elég volt a papok tudása,de az Egyiptom fölé boruló s napokig tartó sötétség ellen már semmit sem tehettek.

 

Az elsőszülöttek halálát a legerősebben az anyához, azok lelkéhez kötődő lélek-szálak “elvágása”, vagyis szellemi erő által való felbontása okozta. Az energiaszál rendkívüi erőssége biztosította, hogy valóban csak az elsőszülött fiúgyermekek szellemi Én-része emelkedjen ki a tudatból (a többi gyermek lelkével ugyanis már jóval gyengébb szálak kötötték össze az anyák lelkeit). Ezek a történések már messze meghaladták az Egyiptomi írás-tudók és papok minden szellemi és mágikus erejét; így saját népük fennmaradhatása érdekében el kellett bocsássák a Zsidókat.

Egyiptom mélységesen  nyomorult állapotban volt,hatalmas volt a szegénység a csapások következtében.

Miért?

 Nem véletlenek voltak ezek a történések, hiszen a fáraó szellemi mélységben volt, nem volt ura már semminek, nem volt beavatott. Szíve  keménysége és a durvaság lehetetlenné tette számára meglátni, mekkora vétek terheli, s hogy micsoda alázatra és bűnbánatra volna szüksége. E “keménységre” utal a Biblia, ami azt jelenti: Isten engedte, hogy a fáraó valós szellemi milyensége, és test-tudati(elme szerinti) késztetései szerint cselekedjék a Zsidó néppel, de egyszersmind a maga népével is, amelynek tagjai e történések révén újabb hatalmas karmáktól szabadultak meg.

 E szellemi következményeket azonban akkor még (és már) hiába is magyarázták volna: sem az egyiptomi, sem pedig a zsidó nép tagjai nem értették volna, még maga Mózes sem, aki a zsidó nép vezetőjévé lett.

 

 Pedig ha semmi más: ezek a történések fel kellett volna nyissák legalább a zsidó nép szemét, hogy meglássák Isten végtelen hatalmát és gondoskodó Szeretetét.

 Ha így történik, eszükbe nem jut lázadni az Úr ellen a negyven esztendeig tartó vándorlás során, amiért nincs víz, és nincs elegendő élelem, hisz tudták volna: csak kérniük kell, illő alázattal, s az Úr elébük ad mindent, amire valóban szükségük van.

 S lényegében e kérés hiánya miatt kellett szomjazva, s éhesen vándorolniuk: ti sem adtok annak az embernek, aki nem kér, pedig  tud beszélni.

 Ezt várta volna tőlük az Úr is: de ők még mindig nem voltak képesek igazán hinni mindabban, amit pedig sorozatosan megtapasztaltak.

 

 S nem volt véletlen az sem, hogy az Útnak, amelyre valójában  ha két-három év elég lett volna: negyven esztendeig kellett tartania!

 Annyi idő alatt ugyanis eltávoztak az élők sorából mindazok a vének, akik még konkrét emlékképekkel bírtak az Egyiptomban töltött esztendők történéseiről, hogy helyüket egy minden tekintetben új nemzedék vehesse át.

 Így már azok telepedtek meg az Új Hazában, új eszmékkel, új tervekkel, és új ismeretekkel tudatukban.

 A zsidó nép távozása után lényegében be is fejeződött egy időre az egykor oly hatalmas, s oly magas szintű szellemi fejlettséget magáénak tudható Egyiptom története.

A piramisok hosszú évezredekre bezárultak, majd miután az Elsődök az ott felhalmozott Erő jórészét átmenekítették a tibeti kolostorokba, s a Tibet rejtett barlangjaiba rejtőző, szent életű lámák gondjaira és őrizetére bízták; a piramisok szép lassan pusztulni kezdtek.

(ill a Bermudákra, és még egy helyre...) https://fenysziv.webnode.hu/news/kristalypiramist-talaltak-a-bermuda-haromszogben/?fb_action_ids=10201389142641681&fb_action_types=og.likes

 

Már nem védte őket az Erő, így gyakran fosztogatták kincsek után kutakodó sírrablók, akik azonban még az Erő eltávolítása után is az életükkel fizettek. Mert még bőséggel elegendő volt az Erő az élet kioltásához.  A magas rezgésenergia kövek közt maradt emlék-lenyomata hatott így a nemkívánt betolakodókra. Ez a későbbi korokban is így volt, ha emlékeztek még a rejtélyes halálokra az ásatások során. https://hu.wikipedia.org/wiki/Howard_Carter

Nem minden piramisból vonták ki  az energiát: néhány rejtve maradt, jobbára az őserdők mélyén épült piramis még ma is őrzi annak egy részét. Azért, hogy a piramisok csúcsába rejtett titokzatos kristályok, és az Orion csillagkép közti energia-kapcsolat fennmaradhasson. Ez az energia-szál fontos szerepet fog játszani a Föld egykor-volt pontjára való visszatéréskor.

Ha úgy tetszik: olyan szerepet kell betöltsön a piramisokból az Orion felé haladó, s onnan visszaverődő energia-sugár, mint valami mágnes.

E “mágnes” segítségével fogja a Bolygó teleportációs folyamatát irányítani az Orion csillagképben, vagyis a Nanivién tartózkodó Szellem-lények csoportja is, hogy az némi “bolyongás”, s meg- meg állás után végül mégis visszatérjen az egykor elhagyott, s már jó előre “megtisztított” pontra. Oda, ahonnan jött.

 

Ez után hosszú időn át nem volt olyan nép, s nem volt olyan nemzet, amely a magasabb rendű Tudás teljes egészének birtokosa lett volna.

Az egyiptomiak közül sok olyan pap akadt, akik kimenekültek a szellemi mélységben lévő fáraó fennhatósága alól, s más a föld spirituálisabban fejlettebb régióiban telepedtek meg, a megmaradt tudást is elvitték magukkal. Az Inkák, a Maják, Kelták, Aztékok egyre hatalmasabbá váló, majd szinte a végletekig azonos módon el, és letűnő kultúráinak jelentős személyiségeivé váltak.

 

Térjünk vissza Mózesre:

40 esztendőn át vándorolt népével a sivatagban az egyiptomból való távozás után, de miért? Miért nem volt elég 2-3 év, hiszen olvastak a csillagokból…miért nem látták, hogy merre kell menni?

Mózes földi Útjának- azon kívül, hogy kimenekítette népét-, még egy nagy szerepe volt, még pedig az, hogy Az Egy-Isten hitet továbbterjessze, s megismertesse olyan népekkel is, amelyek még a bálványok imádásának korszakát élték. Vagyis Föld akkori Emberiségének szellemi oktatása azáltal, hogy találkoztak vándorló kereskedőkkel,karavánokkal, akik a nekik átadott ismereteket útjuk során továbbvitték s eljuttatták a föld sok népéhez, és a saját hazájukba is. néhány száz év alatt az egész földön tudott volt ezáltal a tan. Persze, nem csak Mózes feladata volt ez, de az Egyiptomból elmenekülteké is. Aztán ez keveredett, összeért s mint „ősi igazságok” jelentek meg a később születettek tudatában.

Ezek lettek a Hit alapjai.

 

No, de dolgozott azért az ellentét is s igyekezett a babonákat s at eredeti Tan morzsákat jól összekeverni…sikeresen. Hiedelmek, babonák tucatjait formálta ki az erre alkalmas egyének tudatának mélyén, akik aztán ezt a másféle, már hamissá lett tudást terjesztették tovább; gyakran úgy, hogy ők maguk sem voltak tisztában az általuk terjesztett “tanok” hamis, s ezért tisztátalan voltával.

Mózes igyekezett ugyan  megőrizni mindama Tanításokat, amelyeket még a fáraó lányának udvarában élve szívott magába, de már ő is úgy, hogy az egykor megismert Tanítások keveredtek a Zsidó nép hitvilágának egyes elemeivel, de keveredtek az adott kor szellemiségének legfőbb vonásaival is.

 Ezért is van, hogy az általa médiumi úton átvett és megfogalmazott Ószövetség oly “riasztóra” sikeredett, hogy a mi korunk számára már csaknem egészében Lét- és “Isten-idegenné” lett.

 

 Ám az akkori korban még tökéletesen érvényesülő Igazság Törvénye azokat a  történéseket érthetővé és reálissá tette, amelyek bekövetkeztéről mint valós történésről, vagy mint az Égi Szó ígéreteiről az írásmű beszámol.

Az akkori emberek tudata még erősen őrizte az állatvilág jegyeinek lenyomatát, s azok jellemzőit, de már a tudatosodás alap-elemeivel .

 Így fogalmazhatódott meg például a “szemet-szemért” durva, s még az állatok világában sem ismert törvénye, hisz a bosszú, s annak “jogra emelése” volt az egyik legjobb nevelési eszköz, amely egyes nemkívánatos cselekedetektől képes volt eltéríteni az embereket.

 

Szinte mindenre volt Törvény, amely már konkrétan határozta meg az együttélés szabályait.

E szabályok még durvák, és maguk is erőszakosak voltak, ám az akkori szellemi, és persze test-tudati fejlettség szintjén nem fogalmazódhattak meg magasabb szintű, tisztultabb Tanítások. Nem értették volna, el pedig végkép nem fogadták volna e tanításokat. Egyszerűen nem álltak azon a szellemi szinten még.

 

  (Ha mindjárt a Kegyelmi Törvényt adta volna Mózes kezébe az Úr, hogy attól kezdve aszerint vezesse a Népet: a nagy „Népvezér” nem sokkal élte volna túl a kőtáblák átvételét…)

Hogy hol, milyen mélységben állt akkor még a többi népek közt fejlettnek mondható zsidó nép is, azt épp az Ószövetség soraiból ismerheti meg, aki igazán értő szemmel és szellemmel olvassa azt.

 

   Mózes II. könyvének sorai ezek:

^32/9: “És lőn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhőoszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel”…

Még a zsidó nép legfejlettebb szellemiséggel bíró tagja előtt is erős, ködszerű energiaburokban, védőburokban jelenhetett csak meg az a szellemlény, aki Mózesnek az Ég szellemi hatalmasságainak egyes “utasításait”- vagyis instrukcióit-  továbbította.

Ezzel a magas rezgéssel szemben védtelenek voltak, azaz az ő érdekükben kellett ez a burok, különben fizikailag megsemmisültek volna.

S még így sem lettek volna teljes és tökéletes biztonságban a zsidók, ha követni akarják Mózest, amikor azt a Sinai hegyre hívta az Égi Hang.

A Földre érkező űrjármű meghajtására szolgáló energia végett nem.

 Megóvni kívánták a népet attól az energiától,  amely  hasonlatos a már általunk is ismert atomenergiához, ami ugyan nem  az, hanem egy  annál is erősebb kozmikus energia.

Több tízezer főt számláló, negatív energiákkal telítődött tömeget leárnyékolni kevés lett volna az egyetlen járműben érkezők együttes szellemi energiája is, még akkor is, ha maguk az Elsődök is igyekeztek azokat az imént említett “ködpárába” burkolni.

De egy ember leárnyékolására és védelmére elegendő volt.

Erre akart figyelmeztetni ez az intelem: “sokan elhullanak azok közül”. Ez azt jelentette, hogy sokak fizikai teste elemi részeire bomlott volna, míg mások maradandó sérüléseket szenvednek, amelyeket akkoriban képtelenek lettek volna gyógyítani.

Nem voltak higiénés szabályok, ha elszaporodnak az égések miatt a kórokozók az egész nép a fertőzés miatt kipusztult volna. 

Ezért tette hozzá a Hang:

 “…a mi a hegyet érinti, halállal lakoljon az. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyíllal nyilaztassék le: akár barom, akár ember, ne éljen. ”…

Nem atomsugárzás volt tehát, hanem kozmikus energia sugárzás. Az atom ellen nem lehetett volna védekezni, hiszen maga Mózes is fetőződött volna s sugárzott volna, ami megint ugyan oda vezet: a pusztuláshoz.

 

A kozmikus energia ellen viszont Mózest  és a kőtáblákat levédték. A parancsolatok is mutatják az akkori emberiség szellemi szintjét. Ha figyelmesen olvasod az Ószövetséget, akkor már eszedbe sem jut megütközni azok látszólagos és viszonylagos “durvaságain”, sem az abban felfedezni vélt ellentmondásokon. Akkor és ott: ezek a törvények, s ez a szint volt az uralkodó, s ehhez mérten, és ehhez viszonyítva kellett megkezdeni az Ember nevű lény emelését. Nem lehet bölcsödést egyetemi szinten oktatni.

Le kellett transzformálni a Tudást arra a szintre a  végtelenül leegyszerűsített Törvények betartásának (és betarttattásának) megkövetelése révén.

Az adott korban testet öltő szellemi Én-részek fejlettségi szintjéhez volt tehát szabva és méretezve Ó-szövetség, amelyet az egyre fejlettebbé váló, s egyre magasabb szellemi és test-tudattal bíró Ember természetesen már túlhaladott. Bár  néha úgy tűnik: még az Ó-szövetségben leadott Parancsolatokat sem vagyunk készek és képesek maradéktalanul teljesíteni mai napig.

 

Egy kis kitérő:

 Sokan vannak még a földön a második szféra magasabb dimenziójából, akik egy mély történés megélése miatt kerültek ide. Ezektől nem várható el a magas szellemi szint. Ma sem. De az ő sorsuk is volt egyszer a miénk is, mindenki tartott azon a szinten is, ezért aztán egyáltalán nincs jogunk ítélkezni felettük. A maguk szellemi fejlődéséért jöttek. Természetesen szembesíteni kell őket a tetteik helytelenségéről, de ennél többet nem tehetünk, nekik maguknak kell ráébredniük erre. Ha nem jut el idáig, akkor megteremti a karmát, ami a az „Igazság Törvény-világának” alkotóeleme. Ez még  az Erő (és az erőszak) törvénytelen törvényének mélységében nem érvényesülhetett volna.

 

Ezek az „emberek” egy másik bolygón - egy sokkal alacsonyabb rezgésszintűn- igen magas technikai fejlettséget értek el. Akár százezer vagy millió évvel előrébb tartanak nálunk ebben a tekintetben.

Azokra az első szféra hetedik, s a második szféra első három dimenzióiban testet öltött lényekre gondolok, akik a maguk szintjeinek tudósai, feltalálói, esetleg űrutazói, vagy éppen hadvezérei voltak, akik a későbbiek során természetesen az űrhadjáratokban is “jeleskedtek”.

 Ezek fizikai szintű tudata még akkor is rendkívüli eredmények elérésére volt képes, ha ezen eredmények kizárólag  fizikai szintű eredmények. A szellemi irány teljességgel lefedődött tudatukban.  Ezek kivétel nélkül a mélység szolgálatában (vagy fogságában) voltak (s vannak is), hisz kutatásaik eredménye, az általuk feltalált eszközök minden esetben a mély ség céljait szolgálták.(ismerős, nem?)

 

E tudósok és társaik természetesen épp úgy komoly eredményeket értek el a maguk módszereivel, mint bármely más, már magasabb rezgésszintű Bolygón testet öltött, s a Tudományt mint az Ég által segítségükül adott eszközt használó tudósok: s ez is természetes.

Elképzelhetetlen is volna, hogy épp az, aki az egyik legmagasabb rangú szellem-lény volt az elhagyott EGY-ség színén; csupa ostoba lénnyel, s azok szellemi Én-részével vette volna magát körül!

 

Ezeket a képzett test-tudattal bíró, de képzettségüket helytelen célra használó embereket ma épp úgy megtaláljuk, ahogyan megtalálhatók voltak a közeli, s a legtávolabbi múltban egyaránt. Gondolj  csak vissza a Beavatott, ám hamis útra tért, s a Hatalom érdekében mindent feláldozó tudós papokra, vagy az atommal, annak energiájával visszaélőkre.

Ezeknek a negatív irányoknak az energiái íródtak beléjük, ezért pozitívat nem tudtak hozni ! Ezért  a tényleges feladat szinte kivétel nélkül a hibás késztetések legyőzése, vagyis a tudatba ágyazódott, negatív késztetések (a tudat felsőbbrendűségi érzete, az önző hatalom-vágy, a törtetés, a zsarnoki késztetések stb.) elvetése volna.

 

 Ezt a feladatot nem a test-tudat, hanem a szellemi Én-rész kapja.

  Ez azonban az esetek túlnyomó többségében már eleve kudarcra ítélt feladat. Azért, mert a tudat annak a szintnek az irányát fogja követni, amelyet maga az Én-rész már  jól ismer, előző életeiből, s mert még az van benne túlsúlyban. (spirituális “áthúzás” réván állandóan erre emlékezik) Ezért aztán hihetetlenül hatalmas feladata van, ennek legyőzése a cél. Ismertek ilyen gyermekeket, fiatal felnőtteket, akik vezetésre születtek, ugye. Nem kell messzire menni, nézzük csak meg pl. Caesart, Napóleont, Hitlert, de mondhatnám azt is , hogy majd  minden nemzet vezetője beleillik a sorba. S ahelyett, hogy a saját feladata felé terelgetnénk, még kiválasztjuk vezérnek.

De nem csak a politikában ismertek ezek a személyiségek, hanem a művészetben, a tudományban, a sportban, az oktatásban, a gyógyításban stb… vagyis minden egyes szakma és hivatás területén.

 

És most mondok egy furcsát, olvasd át majd többször is:

 

Amikor mi már ráébredtünk ugyan, hogy ezek az emberek egy teljesen elhibázott úton járnak, ők bizony erre nem képesek! Nem véletlenül kell, hogy így legyen, s még csak nem is egyféle céllal van szükség minderre!

Régen is és most is nagyon - nagyon sokan öltenek testet a régebbi adósságok törlesztésére,(karma) ezáltal a szellemi én-rész letisztítására. erre esélyük sem lett volna, ha nem adottak a körülmények, azaz békében. Pl. a második szféra harmadik dimenziójából érkezett Hitler vagy Caesar rémtettei által sok ezer karmikus törlesztést tett lehetővé a megtestesült én-részeknek. Akik a hitleri korban éltek, azok az első Világháborúban ill még jóval azelőtti vallási háborúkban követtek el az általuk elszenvedetthez hasonló vagy még durvább kegyetlenséget, de itt kaptak helyet a törlesztés leróvására  a Krisztust megfeszíteni kívánók is! De itt lehettek azok is, akik csak úgymond „kedvtelésből” öltek anno, azaz semmiféle kényszer, politikai vagy vallási hovatartozás nem sarkallta őket.

Azok, akik Jézus halálában közvetlenül bűnrészesek, még nem testesültek meg újból, Hitler sem a kedvenceivel (ez azért nem annyira jó hír, mert ezekkel még akár találkozhatunk is!)

S lényegében éppen ezeknek a letöltésre váró karmáknak, ezek egyre inkább a Föld körül gyülekező, s kiegyenlítésre váró energiája volt a két Világégés szellemi szintű oka.

 Ezeket a negatív energiákat vonzották magukhoz azok a tévúton járó tudatok, amelyeknek lényegében épp annyira volt ez feladatuk, mint amennyire nem.(nem látták a fától az erdőt)

 Az Én-rész ebben az esetben is megkapta a helyes irány megvalósításához szükséges energiát, s olykor még annál is többet, ám még ez az emelt szintű energia is kevés volt.

 Túl sok volt a légtérben, -s persze a Föld asztrálburkában- felgyülemlett negatív energia, s nem tudta felülírni a tudat!

Miért éppen a Földön s nem pl.  a Marson kellett leróni ezt az adósságot? Mert itt teremtődött a megelőző emberiség által. Máshol nem lehetett. S mert Föld-Anya szellemi burkát is  így lehetett megtisztítani.

 

Tekintettel arra, hogy egyetlen vezető sem teljesítette a feladatát,s azok akik fejlettségi szintjük miatt már meg  kellett volna tudják tagadni a helytelen eszme követését, s a kegyetlen tettek (nemegyszer kedvvel és élvezettel való) végrehajtását, eszerint is kell majd elszámoljanak…hogy mikor és hol?

 

Bizony, nem nehéz kitalálni: az Idők távolában(ami nincs messze)-sejthető, hogy  S ha jól megnézzük, mi történt az elmúlt 80-100 évben? Nem hogy ráébredtünk volna a helyes útra, hanem még gyűjtöttünk is hozzá bőségesen negatív cselekedetekkel. Mind egyéni, mind nemzet szinten. Bizony, hiába kiabálunk mi sorban, hogy a magyar milyen elnyomott nép… “bűn büntetlen nem marad”. Ez is a Törvény része, s bár korunk már  2000 éve a Kegyelem Törvényvilágában él; az Igazság Törvénye, s annak szabályai nem múltak el fölöttünk!

(lesz még szó részletesen a magyarságról is)

 Azok épp úgy érvényesülnek, épp úgy hatnak, ha a történés maga  vissza is lép a már elhagyott (vagy elhagyni vélt) szintre… Ahhoz, hogy igazán megismerjük a Magasságot, hogy érteni s érezni tudjuk; meg kell ismernünk a mélységet is, mint ellenpólust.

 A fejletlenebb szellemi Én-rész épp úgy fel kell vállalja a maga “büntetését”, mint a nagyobb fejlettséget magáénak mondható, hisz ha gyengesége idején nem tanulja meg a leckét, később sokkal nehezebb lesz megtanulnia. A test-tudat betöltése után, amikor a test-tudat maga is eljut az Értelem s a szabad önrendelkezési jog megfogalmazásának szintjére, már a kezdet-kezdetén éreztetni kell vele: a mélységgel nem tanácsos szövetkezni, mert az mindig, minden körülmények közt megtermi a maga fekete gyümölcseit, s e gyümölcsök bizony: keserűnél is keserűbbek lesznek számára. Persze itt, ebben az esetben is a szellemi ÉN az, aki kiszabja önmagára a tettéért kijáró “büntetést”, méghozzá magával a cselekedettel. Vagyis: maga a cselekedet fogja büntetni, mert csak az köszön rá vissza, amit megfogalmaz önmaga számára. Ahány negatív cselekedetet végrehajt a fizikai test ,annyiszor kell megmerüljön a fájdalmak vizében, anélkül, hogy tehetne ellene bármit is. Nem tehet, hiszen önmaga készítette elő az utat önmaga számára, a “keserű poharat” fenékig kell ürítse, hogy kiegyenlítetté tegye a számlát önmagáért — önmagában.

 

Azért kap lehetőséget a karmikus utak felvállalására, hogy ott letisztíthassa magát. Ezek az Utak gyakran “embertelennek” s viselhetetlennek tűnnek a test, a test-tudat, de olykor még a környeztet számára is; de csak így van értékük. Így az ÉN (s persze az Én-rész is) szinte boldogan vállalja  „szenvedést”, mert csak ezáltal tud tovább-és feljebb lépni.

 

Egyszóval: Mózes korában a begyűjtött negatív elemek egészen másképp estek latba, mint ma…összehasonlíthatatlanul magasabb szellemi szinten vagyunk ahhoz, képest, ezért a felelősség is hatalmas. Mindenkié egyéni szinten is és nemzet szintjén is. Ismerjük a történéseket, ezért nem dughatjuk homokba a fejünket.

 

Folyt.köv.