A VARÁZSLÓ ÉS A VARÁZSLÁS

A varázslónak a valóság, a mindnyájunk ismerte világ csupán leírás, ami az elménkben létezik, és gyermekkorunktól kezdve ezt veri belénk a világ, azért vesszük komolyan. A belépés a világba az, amikor a gyerek képes lesz valamennyi odavágó érzékelés értelmezésére, ami megfelel a leírásnak, és ezzel érvényesíti azt. (MA MÁR A GYERMEK KI SEM LÉP INNEN!)

 

A megértés ugyanakkor csak nagyon kis szelete a dolgoknak. 

A varázslók nem a megértés pontjából cselekszenek. 

Összesen nyolc pont adatott az embernek, de ebből hatot többnyire nem használnak az emberek. 

Az embernek sosem szabad felfednie mások előtt a varázslók nevét vagy hollétét, mert a varázslással kapcsolatban elkövetett bármiféle könnyelműség azonnali, értelmetlen halálhoz vezethet. 

A varázsló tettei nem vehetők tréfaszámba, mert a tudós ember minden lépésénél az életével játszik. 

Egyetlen módon lehet felülkerekedni a varázslók világának pusztító hatásán, ha NEVETÜNK rajta. 

A varázsló képes bármit elhagyni az életéből, ha úgy érzi, már nincs rá többé szüksége, még a múltját is. A múltadat állandóan meg kell újítanod azzal, hogy minden tettedet elmeséled a szüleidnek, rokonaidnak, barátaidnak. Ha viszont nincs múltad, nincs szükség magyarázatra. Senki sem haragszik a cselekedeteid miatt, senki sem csalódik benned, senki sem köt gúzsba a gondolataival.

 
Az ismeretlenség szabaddá tesz. 

Ha elködösíted magad, eltűnsz mások elöl, nem tudnak a gondolataikkal megszorítani, mert nem vagy a számukra valódi. Amint megismernek mások, a szokásos tulajdonságaidat várják el tőled. 

Ha valakinek nincs múltja, semmit sem lehet hazugságnak venni, amit mond. Ha kitálalod magad másoknak, nem marad semmi izgalmas a számukra benned, ezért kezdesz el később hazudni, hogy a cselekedeteid üdék és újak lehessenek. 

Éppen ezért csak annyit mutass az embereknek magadból, amennyit akarsz és sohase mondd el nekik, hogy jutottál oda.

Ha biztosnak és valóságosnak veszel mindent, halálra unod magad. 

Ha semmi sem biztos, mert nincs múltad, éber vagy és mindig ugrásra készen állsz. 

A mindent tudás tehát unalmas. 

Ha túlságosan elérhető vagy valaki számára (akit szeretsz), akkor el fog hagyni, mert rádún. Aki elérhetetlen, az finoman érinti a világot. 

Nem használja ki, nem facsarja ki a dolgokat, embereket, míg össze nem fonnyadnak, különösen nem azokat, akiket szeret. 

Szándékosan elkerüli önmaga és mások kimerítését. 

A varázsló uralt szeszélye az, hogy helyesen ragaszkodik, még ha tudja is, hogy amit tesz, reménytelen, mégis úgy csinál, mintha nem tudná. 
Amikor a világ titkait próbálod megmagyarázni, az ismerőséget keresed benne. 

Mi csak azért vagyunk most itt, ebben a világban, amit valóságnak nevezünk, mert mindketten ismerjük. 

A jólét olyan cél, amelyet szándékosan keresnünk kell. 

A dolog nyitja az, hogy mit hangsúlyozunk. Vagy nyomorulttá tesszük magunkat vagy erőssé. Ugyanannyi munkába kerül mindkettő. 

Mindannyian ostoba teremtmények vagyunk, amikor csatlakozunk a varázslat világához, és nincs semmilyen biztosíték rá, hogy meg fogunk változni. Van, aki a legutolsó pillanatig ostoba marad. A hétköznapi ember szemszögéből nézve akkor buksz el, ha nem sikerül megértened a benyomásaid (tudathasadásos leszel). 

A varázsló szemszögéből viszont akkor leszel nyakig pácban, ha megérted. 

A tudás útjára nem jókedvéből lép az ember, hanem valami rákényszeríti, s ezen az úton valamivel mindig harcban áll, valamit mindig kerül, valamire mindig készül. Ez a valami mindig megmagyarázhatatlan, hatalmasabb és erőteljesebb a harcosnál. Mert a világ telis-tele van rémületes dolgokkal. A varázsló felhasználja az erőket, bár a varázslás akadályozza, kényelmetlenné és veszélyessé teszi az életét. 

A varázsló épp ezért csak a harcoslét erejéből kovácsolhat magának jobb életet. 

Amikor a varázsló a naguállal foglalkozik, irányítást kell adnia, azaz felfedni a harcosnak a misztériumot, akinek a tudást hatalommá kell tennie azzal, hogy azt teszi, amit megmutattak neki. 

A döntésednek, hogy összefogsz a varázslás világának erőivel, el kell égetnie minden kételyt és tétovaságot, s megadnia neked a merszet, hogy magadnak követeld mindezt, mint a saját világodat. A jó, erővel telített varázslót már nem tudja megérinteni a világ. 

 A varázslást megtanulni egyenlő az energia megőrzésével, amit születésünkkor kapunk, véges mennyiségben. 

Ezt az energiát használjuk a nem köznapi érzékeléshez. 

A köznapi emberek azért nem tudnak varázsolni, mert minden energiájukat leköti a köznapi világ érzékelése. 

NINCS SZÜKSÉGÜNK ARRA, HOGY BÁRKI VARÁZSLÁSRA TANÍTSON, MERT NINCS MIT TANULNUNK!

Viszont kell egy tanító, aki meggyőz bennünket arról, hogy felbecsülhetetlen erő rejlik pusztán karnyújtásnyira tőlünk.

(csupán ehhez kell a tanító, hogy tudatára ébresszen, minden benned van, csak emlékezz!)

 
Az erővel semmit nem kell kezdeni, az önmagától hasznosítani fogja a rendelkezésünkre álló, mégis elérhetetlen energiamezőket. 

EZ A VARÁZSLÁS!

(nem erre számítottál, ugye? )  

A világegyetemben létező minden egyes dolog kapcsolatban áll a szántszándékkal. 

A varázslók szerint az egyetlen módja annak, hogy véglegesítsd a tudást, amivel gyarapodtál az, ha megállod, hogy visszatekints és újra végiggondold a lépéseidet. A varázslók bármilyen sorozat első eseményét tervnek vagy térképnek veszik, ami megmutatja, mivé alakul a következőkben. 

A varázslás az embert a szántszándékkal összekötő kapocs megtisztításának folyamata a mindennapi élet megszokott dolgainak tompító hatásától. 

A varázslók vezetője a NAGUÁL, egy kivételes energiával rendelkező férfi vagy nő, egy józan, kitartó és rendíthetetlen tanító, akinek a fényteste négy részből állónak látszik. Ő a közvetítő, aki megadja a minimális esélyt a szántszándék eléréséhez. 

A varázslásnak 21 absztrakt magja van, olyan történetek a leszármazási ág naguáljairól, amik a szántszándék tanulmányozásához adnak viszonyítási pontokat a múltat vizsgáló varázsló számára. Mind a 21 magot számtalan történet fejti ki, példázatszerűen. 
Az absztrakt magok az események teljes láncának tervrajzát megadják. 

A varázsló számára az minősül absztraktnak, aminek nincsen megfelelője az emberi dolgok világában. 

Miután a szellem különböző jeleken keresztül kinyilvánítja hajlandóságát, a naguál mindent megtesz, hogy beteljesítse a szellem akaratát. 

A szellemmel való kapcsolat újraélesztéséhez a varázslónak hajthatatlan szántszándékra van szüksége, egy kérlelhetetlen és kemény célra, amit a naguál táplál. 

Ezért a varázslók világában nem látják szívesen az önkénteseket, mivel nekik már megvan a saját céljuk, és ez különösen megnehezíti számukra az egyéniségük feladását, a változásokat. (NEM AZ EGOT KELL FELADNI, HA NEM A KÜLÖNÁLLÁS TÉNYÉT)

A varázslók világában soha, semmiben nem lehetsz biztos. 

A rosszindulatú, gonosz dolgokat az emberek személyes előnyök érdekében cselekszik meg! 

 

A varázsló tetteinek ellenben van egy rejtett célja, aminek semmi köze sincs a személyes előnyökhöz, mert a szellemért teszik. Ezért a feddhetetlen varázsló nem haragszik a másikra és nem ábrándul ki belőle. 

A SZELLEM mindig titokban, lopva száll alá és KINYILATKOZTATJA MAGÁT  a varázslónak. 

Minden, amit gondolunk és mondunk, a gyűtőpontunk helyzetétől függ. Az öntükrözés láncai lebéklyózzák az embert, megóvnak az ismeretlen támadásaival szemben és egyben útjában állnak a szabadságnak. 

A varázslásban nincsenek eljárások, módszerek és lépések. Csakis a gyűjtőpont elmozdulása számít, ez egy ÖNMAGÁTÓL bekövetkező hatás. 

Az öntükrözésünk, az elménk világa roppant laza szövésű és pusztán a dolgok mélyén meghúzódó rendszert alkotó néhány alapvető elképzelés tartja össze azt. Amikor ezek az ideák megbuknak, a rendszer megszűnik működni. 

Ilyen alapvető elképzelés például a folytonosság. 

Ha egy varázsló hidat épít a köznapi emberekhez, hogy csatlakozzon hozzájuk, ebukik és akár bele is halhat ebbe. 

Az emberek viszont építhetnek hidat a varázslókhoz. 

A varázslók az "és mégis..." érzésének szürkületében élnek. 

A régi idők varázslói gyakorlatiasak voltak, de nem bölcsek, a modern varázslók józanok és megváltoztatják a varázslás irányát, ha szükségszerűnek tartják. A mai kor varázslói az absztraktot, a szabadságot keresik, nem érdeklődnek a konkrét eredmények iránt, számukra nincsenek társadalmi tisztségek, mint a múlt varázslói számára. 

A régi varázslók 4000 évig uralkodtak a földön, 3000 éve semmivé váltak, és ekkor újracsoportosultak a varázslók. (IRÁNYVÁLTÁS TÖRTÉNT.) 

A régi varázslók a szövetségeseiktől eltanulták, lemásolták a csodás tetteket, anélkül, hogy az alantas alaptermészetükön bármit is változtattak volna. 

A régi varázslók az összetartó képességükkel érzékelésileg és fizikailag azzá tudtak válni, amit a gyűjtőpontjuk adott helyzete diktált. Pl. átváltoztak jaguárrá, madárrá, rovarrá, stb. 

A régi varázslók máig léteznek a hagymaszerű univerzum egy másik rétegében, másik héjában. 

A varázslásban minden a gyűjtőpont manipulálásán múlik. 

A mai napig fennmaradt az a gondolat, hogy a lelkünket eladjuk az ördögnek cserébe a halhatatlanságért. 

Ez a régi varázslók és a szervetlen lények közti kapcsolatból származik. 

(PERSZE VALÓJÁBAN ŐK SEM HALHATATLANOK, EZÉRT NEM IS ADHATNAK HALHATATLANSÁGOT NEKÜNK, CSAK NAGYON HOSSZÚ ÉLETET, SOKKAL HOSSZABBAT, MINT AMIT A SZERVES TESTBEN TÖLTENI SZOKTUNK.) 

A modern kor varázslói az önfegyelem segítségével manővereznek a gyűjtőponttal, míg a régi varázslók számára a gyűjtőpont eltolása mások leigázásának következménye volt, sötét eljárások segítségével. (MA FEKETE MÁGIÁNAK HÍVNÁNK E MÓDSZEREKET.) 

 

A régi varázslók vizualizáltak maguknak egy teljesen valóságos birodalmat, ahol létezhettek. 

Egész populációk, népcsoportok tűntek már el régen a földről úgy, hogy vizualizálták, aztán újraalkották álmodásban ugyanazt a látványt és beléptek oda. 

(ERRE MONDJUK, HOGY ÁLOMVILÁGBAN ÉLSZ. A HALÁL UTÁN A LÉLEK EGY ILYEN VIZUALIZÁLT SZELLEMI VILÁGBA KERÜL, AMI MENNYORSZÁG NÉVEN KÖZISMERT.) 

A szervetlen lények az ősi varázslókat olyan erővel ruházták fel, amitől azok közvetítők lettek a mi világunk és az övék közt, melyet az emberek alvilágnak hívnak. 

(EZ A SÁMÁNOK FELADATA, DE HELYESEBB VOLNA ALVILÁG HELYETT INKÁBB MÁS VILÁGOKRÓL BESZÉLNI.) 

 

A halállal dacoló úgy tudott több ezer év után megszökni a szervetlen lényektől, hogy átváltoztatta magát nővé, mert rájött, hogy a női 

alaptermészet elpusztíthatatlan, alkalmazkodóképes, tagjai érzéketlenek a csapdákra, cselekre, nem tarthatók fogságban.

Minden varázslónak mindent a saját tapasztalatával kell bizonytania! 

Gyakran előfordult, hogy A VARÁZSLÓ nem tudott beszélni, csak összefüggően gondolkodni. A beszédre való készségünk rendkívül törékeny és a némasági rohamok megszokottak azoknál a varázslóknál, akik a normál érzékelés határain túlra merészkednek. 

Az "ÉN" az egyik legerősebb védelmi vonala a racionalitás és ez nemcsak a legkitartóbb védelmi vonal, amikor a varázslás cselekedeteiről és magyarázatairól van szó, hanem a legfenyegetőbb is. 

A varázslók virtuozitása, legnagyobb kihívása az, hogy tudják, mire van szükségük és csak azt veszik el a szervetlen lények birodalmából. 

A varázslás lépései: 

1. A bennünk létező energia felszabadítása a harcos út kikezdhetetlen követése által. 

2. Az energiatest felépítése ezzel az energiával az álmodás révén. (TESTENKÍVÜLI ÉLMÉNY GYAKORLÁSA.) 

3. A tudomás használata a környezet elemeként annak érdekében, hogy az energiatestünkkel és teljes fizikalitásunkkal más világokba lépjünk be. 

Ezt lehet spontán és szándékosan csinálni. (TELEPORTÁCIÓ, A SÁMÁN ÉGI VILÁGOKBA VALÓ UTAZÁSA.)

 

részlet: Don Juan