LEVÉL...

Valakinek írtam, de azt gondolom, másoknak is tanulságos...

"Kedves ... Barátom!

(kérem ne vegye se tolakodásnak, se ítélkezésnek, se kinyilatkoztatásnak, csupán a gondolataimat, érzéseimet, tapasztalataimat próbálom megosztani Önnel, és teljes szeretettel teszem)

Amit tapasztaltam: a test egy időre szóló „kabát”, véges. Aki belakja, az  a Lélek, aki a szellemiséget adja bele, az Isteni Szikra. Az ember tudat, nem test csupán, de a test egy hordozója ennek a tudatnak, itt és most.  Vigyázni kell rá, ugyanis elhasználódik, ezt tudjuk. Azt érzékeltem, hogy rendkívül fáradt. Bármennyire is szeretné, és mondja, is, pont az ellenkezőjét teszi-égeti a testet-elégeti. (merem ezt azért is mondani, mert belelátok a sejtekbe is)

Nem vigyáz rá. Pedig, ez a legnagyobb kincs itt. XX éves- nem 26.

Amit megalkotott, az egész életével élt, annak a gyümölcse beérett: kinevelte az „utódokat”, viszik tovább. Lehet, most már meg kéne bízni azokban a Lelkekben, aki ezt tovább tudják vinni? Bízni-bizalom, e nélkül nem megy.

Bejött a képbe  a film, aminek üzenete van mindenkihez, aki képes "meghallani". Alkotás ez is.

Megharcolta a maga harcát….megharcolhatja mindenki a sajátját , ha akarja és képes rá. 7 lépcső, ez a belső út, az egyéné….de van ezután még 3, ez már közös. És akkor meg van a KÖZ-(ös)-ŐS.

Az én meglátásom szerint Magának a belső út kb 80%-os…addig nem lehet a közös útra lépni, míg ez nem 100%. 

Próbálni lehet, de nem lesz maradandó, mert alkotás, nem teremtés. Teremteni közösen lehet, méghozzá maradandót, ÉRTÉKET.  Közösen teremt a nő és a férfi, a közösen teremtő nők és férfiak aztán alkotnak egy közösséget, társaságot-TÁRSASSÁGOT (TÁRS-(a)ÉS-(á)ÉG), ez lesz a KÖZ(ös)TÁRSASÁG, ami nem más mint KÖZ-ŐS-S -ÉG- a többi kiszóródik, még más utat jár. Ez a köz-társasság aztán KÖZÖSEN TÁRSALOG (a közös ősben) egymással, azaz, információt cserél. Mindenkinek van egy egyéni VÁLLALÁSA, amit ma vallásnak hívnak, mert el kellett torzítani. VÁLL-ALÁ-ÁS- a váll alatt a SZÍV van, ami VISZ, VISSZAVISZ -VISSZASZÍV magához a TEREMTŐHÖZ vagy MINDENHATÓHOZ, az EREDETHEZ. Ez az egyetlen dolgunk:  a VISSZATÉRÉS.

Isten teremtménye a Lélek. A Lélek teremtménye az Ember. Akkor miért akarok én itt teremteni? Miért nem egyszerűen csak visszatérni akarok abba a világba, ahol még jelen van közvetlenül a Teremtő?

VISSZA-a-TÉRBŐL, amit azért hoztunk létre, hogy a láthatatlan világ láthatóvá váljon. De, nem ez a mi igazi, valós otthonunk. Alkotunk, „teremtünk”, de nem tudjuk megtartani, a testi Én-ünkkel együtt széthullik.

Visszatérni lehet a 1.karmikus körforgásba -KAR-MI-KUS, karban vagyunk, csillagkarban, mi, a kus vagy kos nép, és ez forog, de a központ, az eredet nem forog- -és kezdhetjük elölről, vagy 2.lehet közvetlenül a Tudatba, azaz tudatosan feloszlatjuk a testi energiáinkat halál nélkül! A mag-nyelv az ősnyelv, minden megérthető belőle és általa. Van erre is egy mondásunk: köddé válik. Ez pontosan ezt jelenti. Csupán annyi a „feladat”, arra kell rájönni, azt kell MEGÉRTENI-s akkor már meg is van a MEGTÉRÉS- hogy ezt tudatosan hogyan is lehet kivitelezni? Tudatosan, hiszen anélkül nem megy. Erre mondta azt Krisztus, hogy „változtassátok meg gondolkodásmódotokat”. Ha létre tudtuk hozni, akkor megfelelően és jól , helyén használt tudatossággal visszafelé-VISSZA-Ő-FELÉ- is menni fog.

Tudat-utas, aki addig satuban van-mégpedig az ego által.

Test:  a Fény maga köré gyűjti a testi, sűrű energiákat, és emberi alakot ölt. Belakja a Lélek és az az Isteni Szikra, a Szellemiség. 

A Teremtő Gondolat.

A Fény nem más, mint a Teremtő Gondolat láthatóvá tett megnyilvánulása. Mivel mindent tartalmaz a két Ősből, így nem volt képes a fejlődésre, hiszen mindent tudott róla. Le kellett kissé csökkenteni, és a lecsökkentett energiából kellett és kell , tudatosodás útján visszatérni. Ezt tesszük emberi testben. De, a testben eltöltött idő nem haszontalan, mert itt aztán lehet megpróbálni magunkat bőven. Ehhez kaptunk szabad akaratot- de a visszaút elrendelt.

Ezért hát valóban nagy kincs a test- nem elégetendő idő előtt. Tudni, kell, hogy határai vannak-míg a Léleknek nincs.

Program: (én így nevezem) a Lélek, amely tudatosan választja a földi szín-téren-szín-házban  -a saját életfeladatait, hoz egy programot.  Először megtapasztal sok mindent, aztán rájön, hogy nem azonos a földi személlyel, aztán arra is ráébred, hogy Lélek és Tudat…amely hozott egy megtapasztalásra való listát magával….ezeket megéli testben, majd testben és Lélekben egyaránt és egyszerre. Ekkor úgymond két világban létezik, a földi, fizikai és a szellemi, láthatatlan világban. Egyszerre. 

Ekkor már nem a földi megtapasztalások érdeklik, hanem az a szellemi erő , amivel ezt létrehozta! Magának-magából. 

Minden Lélek egyedi, és megismételetlen. Minden Léleknek meg van a „programja”, a szellemisége. Vannak Lélekcsaládok-nem a földiek- akik hasonlóan, de mégis kicsit másképp fejlődnek, egyik ezt viszi előbbre, másik azt. Ezek a Szellemcsaládi  ill. Lélekcsaládi egyedek bizonyos fejlettségi fokon találkoznak a földi létben is- nem feltétlenül kell személyesen, de a példa azt mutatja, hogy általában igen. 

Van , aki felismeri a családtagjait, van aki még nem. 

( Akkor találkoznak, amikor ideje van, ha előbb, akkor abból „se veled, se nélküled” lesz, ugyanis a Lélek tudja, hogy még nincs itt az ideje, mert nem végezte el a saját vállalását. Szét is kell válniuk hosszabb-rövidebb időre, hogy ne akadályozzák egymást. Később-lehet az élet végén-majd összetalálkoznak ismét. Most is ez van. Annyi különbséggel, hogy most sokan találkoznak össze már. Pontosan érzi minden Lélek, hogy kik a család tagjai. Mert amikor összetalálkoznak ebben az életben, akkor van egy olyan érzése mindnek, hogy:

 egy órája ismerlek, de olyan, mintha ezer éve lenne. )

Azok, akik a hátizsákjukba nagy és felelősség - teljes feladatot tettek-mert tehettek, hiszen a Lélek-fejlődésben már ott tartanak- úgymond a „kiválasztottak”.

Ők maguk választották ezt a feladatot. 

Nem különlegesek, nem mások, csupán tudják a vállalásukat. Ha meg csak még érzik, de nem tudják, akkor-és ha ideje van!- megjelenik a családból valaki. Egy olyan, aki tudja már, hogy mi a saját és mi a másik vállalása, s ebben neki milyen a szereposztása. 

Segít-amit vagy megért a másik, vagy nem. Ha kb. 80%-ban van a tudatában, akkor csak érzi, érzékeli, és általában el is szalad előle!

Miért is?

 Mert pl XX....év alatt elhasználta az erre szánt energia jó nagy részét! Másra. Pl arra, hogy mindent egyedül akar felvállalni, megoldani, nem bízik meg másban, hogy ő is képes rá, arra, amit megmutatott, megtanított neki. 

A földi létben mi az ami múlandó? 

Nem más, mint a testi sűrű energia, elhasználódik, ha nem kap elég Fényt. Amikor fontos az a feladat, amit vállalt-sokaknak, nem csak magának fontos- akkor kap segítséget-ez a Kegyelem Ereje. Először apróbb jelek vannak, aztán erősebbek-ezek akadályok, betegségek, balesetek…stb, és ha mégsem figyelmes rájuk, akkor visszavonja a saját halhatatlan Lelke az Erőt. Sok jelet kapunk. Ezt is „megírtuk”, hogy hogyan figyelmeztessen bennünket a Lélek. Van, akinek elég kisebb, de van, aki csak a drasztikusból ért-azaz baleset, agyvérzés, nagy műtét vagy pl egy szívmegállás kell hozzá.

Mielőtt ez megtörténne, azért van egy szellemi családtag, ki megjelenik és ERŐT ad. 

De, ha nem érti, hogy mire kéne használja, akkor megint félre csúszik, és mint látható, nem a szellemi fejlődést célozza meg, hanem még több fizikai terhet-előadás, bemutató, verseny…stb vállal magára. Azt sem érti (ha férfiről beszélünk jelen esetben)-illetve félre érti- hogy ez a szellemi családtag nem nőként jelenik meg, hanem NŐ-ként, NÖVŐ, NÖVEKVŐ ENERGIAként ,ha az az energia hiányos benne. Amikor sok a tűz elem, akkor kell a víz is, mert csak így lesz egyensúly. Bár Maga tudja, hogy ez hiányos- csak nem jó helyen „keresi”. Mert nem is kell keresni. Ezt a földi személy teszi, a Lélek már rátalált. A NŐ-re s nem a nőre.  NŐI MINŐSÉGRE.

Ugyanis kell mind a két őserő, enélkül nem megy. Szét lett választva, ezt kell összetenni ismét, de ezt a 7. lépcsőfok után-ami a saját belső út, ugye- már közösen kell. És kérni és elfogadni is tudni kell, ugyanis ha ez nem megy, akkor ott még az ego, a testlélek  dolgozik. Sosem vagyunk egyedül, nem kell semmit egyedül megoldani, hatalmas és sok segítségünk van. Egyik Lélek segít a másiknak, ha kell, akkor csendben, háttérben. Mert ezt is vállalta.

Nekem fogalmam sem volt a film, könyv  megjelenéséig, hogy ki az a z XY!? Azt sem értettem, hogy  mi a csodának kell nekem ezzel foglalkozni, nem is érdekel ez a sport. Remek ember, csodás kitartással és akaraterővel-ha tetszik, ha nem, ez van és kell is- létrehozott egy valamit-ill felélesztette- amit most üzenetként átadhat. Nagyszerű, örültem neki, mint bárki másnak, aki a saját területén valami értelmeset és érdemeset alkotott. Megnéztem a film előtt az összes elérhető anyagot, mert csak nem szabadultam tőle, aztán leültem magammal, és megkérdeztem: mit kezdjek én ezzel? Mi a dolgom vele? És akkor jött a sok információ-rengeteg. No, nem a netről meg a filmből vagy könyvből, hanem az EMLÉKEKből. A KÉPekből. Az előző közös életekben lévő sok-sok adat. 

Aztán „megnéztem”, hogy ki is ez az ember most, ki volt anno , és milyen céllal jött? 

Mi a személyisége jelenleg, mi volt előzőleg, és milyen szellemiség-részekkel lett „megtöltve” ebben az életben? 

Mely ős szellemiségével? Vagy ősök…? 

Ugyanis, amikor testet öltünk, akkor különböző szellemiségek, ősök szellemiség-szeleteivel-amennyi éppen az adott inkarnációra kell- töltjük fel a programunkat. 

Ha a vállalásunk teljesítéséhez az kell, hogy harcos legyek, akkor az ősök harciasságából töltök bele, ha a tanító kell, akkor abból, ha a gyógyító, akkor abból és a többi…ezeket hívjuk „archetípusoknak”… mert más szót még nem találtunk rá . Egy emberben lehet több is, nem csak harcos, vagy csak tanító, de ez azért ritka. Általában egy van, és a földi életben azt a típust kell meghaladni! 

Nem beleállni-azt csak a kivitelezésig!- hanem meghaladni, s tovább lépni a következő „archetípus” fokra- harcosból tanító, tanítóból gyógyító, gyógyítóból pap, papból bölcs…. (BÖLCS-BÖLCS-Ő, aki még a bölcsőben ring, és gyermeki tisztaságú, mert Isteni minőség. Ezért mondta Krisztus, hogy váljunk gyermekké…nem együgyü, de igenis EGY -ÜGYŰ gyermekké.)

Akiben több van, annak abban az inkarnációjában   kell ezeket végig járni, egy életben! 

Általában valahol elakad-na, ekkor kap segítséget! Hogy tovább tudjon lépni. A Maga életfilmjeiben az utóbbi időkben(pár száz év, az nem olyan sok) mindig a harcosnál akad el a lemez…volt már az összes „archetípus”  egyszerre, aztán szétvált, és külön volt mindegyik is, most megkapta mindet  egyben…jó kis feladat nem mondom! 

A nő és férfi között az a különbség, hogy a nő a szellemi erőből kapott 3/4 részt, a férfi meg egyel többet, azaz 4/4-et! Azért, mert neki másabb "utat" kell megtennie visszafelé.

A nőnek elég a ¾ rész is, ahhoz, hogy minderre ráeszméljen (és még így is mellé nyúlnak, lásd a feminizmust meg szingliséget, meg gyermek-nemvállalást, de mellé nyúlás a matriarchális, no meg a patriarchális társadalom is, ugyan is, egymást emelve (ha tudnánk, mit is jelent M és L ősmagyar nyelvben, de a rovás is tükrözi, akkor értenénk is a szó jelentését), segítve kell haladni, nem alá-fölé rendelési viszonyban.

Nem alatt-fölött, hanem mellett, együtt. ) 

A férfi ezért kapott többet, de hogy ki tudja-e használni, vagy sem, az már az ő döntésén múlik.(pillanatnyilag a nők taposásában éli ki magát). A nők előbb jönnek rá, ugyanis a Teremtővel való kapcsolatuk nem szakadt meg, a férfiaknak igen, ill, nagyon elhalványult, azért ilyen agresszív a világ, nem ott élik meg, ahol kell, nem nemes küzdelemben, hanem gyűlöletben, háborúban…stb. 

Kegyelem még, hogy megkapták azt a könnyítést is, hogy ha a nőt elismerik ott, ahova az való, akkor a nőn keresztül áramlik az az erő a férfiba, amit maga önmagában nem tud elérni-vagy csak nagyon ritkán, de ebből valóban kevés van.

Ezeknek nincs családjuk, világvándorok és tanítók….megtalálják őket azok a Lelkek, akiknek már rájuk van szükségük.

Ezek a bölcsek nem a világ szeme előtt vannak-mégis elérhetőek. Ezek a bölcsek már egészek önmagukban, mert a földi életre sem választották szét magukat .  (SETH- és MAG) Ezek a bölcsek már meghaladták az „archetípusokat”.

Aki az utolsó megtestesülését tölti,  nem azért jött, hogy karmikus feladatokat dolgozzon le, hanem azért, hogy befejezze a földi létet. Akkor, ha mindezt felismeri-és visszatér. Bölcsként.

Amikor megkérdeztem a Lelkét, akkor bizony azt mondta, hogy már nagyon fáradt ebben az állandó inkarnációban. Hogy hogy vagyok KÉPes minderre? Hát, nem úgy, hogy leszaladok a .....be, bepillantok pár óra alatt és aztán megítélem…nem látok mögé(mondotta),tehát hogy mondhatnék bármit is?! 

Hát, nem is belepillantok, ugyanis az egészet látom, és nem a részleteket. 

Hogy hogyan? 

Úgy, hogy én ugyan ezt csináltam….és úgy „állítottam” meg magam, hogy megállt a szívem….aztán itt vagyok, és a „másik világ „ nem hogy  láthatatlan, hanem ezáltal vált láthatóvá. Sok-sok nehézségen mentem át, mire ide jutottam, a legnagyobb alázattal hoztam meg az áldozatot, lemondani arról, ami a lehető legfontosabb volt nekem, ekkor megkapja az ember azt az Isteni Kegyelmet, ami emberi ésszel felfoghatatlan …  Soha nem kértem vagy tanultam az Erők érzékelését, ill azok kezelését, nem jártam sem gurukhoz, sem mesterekhez(ilyenek nincsenek ugyanis), a magam utam jártam, amit a 7. lépcsőig mindenkinek magának kell, aztán mindig kaptam valamilyen képességet, amikor megléptem egy lépcsőfokot(de nem tudtam, hogy az lépcső volt! ),ezek szépségesek és igen nagy felelősséggel járnak,  aztán a következő 3 már nem egyéni, az már közös és a segítésről szól, annak segítek, akihez  a Teremtő vezet, vagy őket küldi  hozzám …maga boldog a ...ben, nem hiányzik semmi és senki….mondja, de nem így látom. Pillanatokig lehet, de ezt állandósítani kell. Úgy nem lehet, hogy állandóan vagy úton van, vagy ott van seregnyi ember minden héten…olyan káosz-energiák  is voltak ott, hogy csak.  Mentem, mert kellett-magának kellett.  És mint mondottam, elfogadni is tudni kell… A „kérd és megadatik”-ról már nem is beszélve. Az emberek nem tudnak kérni…és sajnos elfogadni sem.

Ez a gond a mostani spiri-ezo marhaságokkal is: mindenki mondja a magáét, a féligazságokat, vagy még azt sem. Nincs megegyezés.  Ezért aztán sokan be is zárkóztak már . Én amit mondok, azt tudom. (mert nem én mondom, hanem Ő) Egyszerű ez. De, nem erőltetem rá senkire, aki kérdez vagy kér, annak szívesen válaszolok vagy adok.

Mindebből annyit fog megérteni , amennyit akar, mint ember-  a Lelke érti. (Megjegyzem a Lelke (mint energia) gyönyörű és fenséges! Hihetetlen szeretettel és erővel, csodálatos szelídséggel és nagy bölcsességgel. Öröm volt találkozni vele…ismét. Megmutatta azt, amire nem vagyunk képesek csak pillanatokra-vagy még annyira sem -emlékezni. Amikor két emberi lény ilyet megélhet-testben is- az számomra maga a csoda. Amikor csak egyik képes, akkor a másik nagyon szomorú lesz-de nem tehet semmit…ennél több nem engedett. Szabad akarat van.  A másiknak is el kell jutnia az elfogadásig. Mert adni jó. ..de elfogadni is tudni kell. )

Bocsánat, hogy ilyen hosszúra nyúlt, de nekem ezt el kellett mondanom. Szívesen beszélgettem is volna ilyenekről…de hát… nem… és én ezt tiszteletben tartom. Bízom abban, hogy a maga csodálatos Lelke képes minderre. Mert bizalom nélkül semmi nem megy. 

Lehet holnap, lehet évek múltán, lehet egyszer…csatlakozik az „ÉGI NŐ”-höz, akivel az ÉGIG-NŐ, s akiben ÉGI az IGE, mert benne NŐ Ő,  és akkor bizony csodákat élhetnek meg-együtt, egymással, egymásért, a köz és a Mindenség javát szolgálva. 

Az Erőt csak abból a csatlakozóból kapjuk, akivel teljesen kompatibilesek vagyunk-a többi vagy kevés- vagy sok, vagy gyenge- vagy túl erős. A fej a férfi, de a nyak, ami tartja - a nő.

Mert Ő(benne van) a meg(mag)tartó Erő.  Így lett megtervezve. Nyakas magyar…..erről voltunk híresek, mert irigyeltek bennünket, hogy egységben vagyunk, azaz egymás mellett testben, Lélekben  és szellemiségben is.  Ezt is eltorzították…pedig, milyen más lehetne a világ, ha  mindezt  megértenénk már.

Kedves .....Barátom!

Nem vagyok sem emberevő, sem guru, csupán egy nagyon egyszerű ember, aki örül, amikor örömöt okozhat-még ha néha nem is úgy tűnik. Nem vagyok naív, és rózsaszín ködbe sem burkolózom, elfogadom az embereket olyannak, amilyenek- még csak elvárásaim sincsenek, akkor sem, ha tudom, hogy mi a vállalása és hol tart mindebben … nem tanítok senkit semmire, csak azt, akivel dolgom van-és aki  kéri. 

Hallgatok a Lelkemre, még ha sokszor nem is akkor értem meg, hogy mit akar, amikor kéri. Mint Magával kapcsolatban is. 

Amikor az ember kezd Emberré válni, azaz Fényt áraszt, akkor megjelenik a „másik oldal” is, ugyanis ő is Fénnyel él…

és megkörnyékezi, de olyan rafináltan, szinte észrevehetetlenül teszi, hogy az, aki benne van valóban észre sem veszi, mert a leggyengébb ponton hatol be…és okos, nem lebecsülendő, aki így tesz, az elveszett. 

De, megjelenik a Fényes oldal is…

hogy Maga mit választ, az már nem az én dolgom…. de választani kell.

Ha egyensúlyban vagyunk, akkor könnyű a legnehezebb teher is, 

örülünk, jókat eszünk, iszunk, alszunk...minden nap ajándék, bármit is hozzon-s nem fáradunk el mégsem. ..és hálásak vagyunk, hogy a Teremtő eszközei lehetünk. 

Nincs gondolatunk, tervünk, célunk….csak egy: a Teremtőhöz visszatérni, s amíg itt vagyunk, addig az Ő Rendje szerint élni. Békességben, harmóniában, szeretetben.

Szeretettel: Liliom"

Áldás