A szántszándék(szellem) hozza létre a világot és minden élőlény a rabja, azt csináltat velünk, amit akar. 

Cselekvésre kényszerít a világban, végül meghalásra. 

A harcos célja, hogy ezt a barátjává tegye. 

MINDIG AZT MONDOM MINDENKINEK, HOGY A TEREMTŐ NEM AZT NÉZI, HOGY MIT TESZEL, HANEM, HOGY MIT GONDOLSZ! 

ÉS AZT A GONDOLATOT SZÁNDÉKOLOD-E MEGTENNI-AKÁR GONDOLATBAN MARADVA, AKÁR TÉNYLEGESEN.

(pl, van egy gondolatod-ami nem túl szép, mit kezdesz vele? Hagyod, hogy megmaradjon, de nem cselekszed meg, vagy azonnal törlöd! Mert, ha hagyod, akkor a szándék megvan rá, ha törlöd, akkor nem él tovább! szellemben beszélek minderről)

X.Y elő tudott hívni dolgokat azzal, hogy meghívta a szántszándékot. Repült, materializált, stb. Ezeknek mindnek ismernie kellett a szántszándékát ahhoz, hogy szándékolhassa őket. 

Más  ezzel szemben a forrást csapolta meg azzal, hogy egy volt a szántszándékkal. 

Így nem voltak többé vágyai, mert a szántszándéknak nincs saját vágya, ezért legtöbbször semmit sem csinált.

 
 Az ember a szemeivel szándékolja, hívja meg a szántszándékot. 

A varázslóknak és a naguáloknak folyamatosan készenlétben kell állniuk, a szellem (szántszándék) megnyilatkozásaira várva, amik az előjelek, ómenek. 

Az intuíció/megérzés a szántszándékhoz fűződő kapocs aktiválása. 

Ez közvetlen tudást ad, amivel helyesen értelmezhetők az előjelek, s hiba csak akkor következhet be, ha a személyes érzések is szerepet kapnak az értelmezésben. 

Amikor a szellem szól hozzád csendes szavaival, bizonyosan azonnal tudni fogod, mi is ő. 

(Ő A VÍZSZELLEM VAGY SZENTLÉLEK INTELLIGENCIA ÉS FOGALOMNYELVEN BESZÉL, CSAK JELENIDŐT HASZNÁLVA.) 

A szellem az igazi játékos, mi csak egyszerűen eszközök vagyunk a kezében. 

A szántszándék előcsarnoka az emelkedett tudomás. Az erről való tudás mindenki számára elérhető, de nem megmagyarázható. 

A mi hatalmas közös tévedésünk az, hogy a szántszándékkal való kapcsolatunk tökéletesen semmibe véve éljük az életünket.

 
A paradicsomból való kiűzetés a szántszándék tudásának elveszítése. 

A varázslás egyfajta kisérlet arra, hogy helyreállítsuk a szántszándékról való tudásunkat, és hogy újra hasznát vegyük annak, anélkül, hogy behódolnánk neki. 

A varázslói történetek absztrakt magjai pedig a felismerés árnyalatai, a szántszándékról való tudásunk fokai. 

Az ember feladta a csendes tudást az értelem világáért. Minél jobban ragaszkodik az értelem világához, annál tűnékenyebbé válik a szántszándék. (ENNEK KÓROS FORMÁI A MATERIALIZMUS, AZ ATEIZMUS.) 

A varázslók úgy szándékoznak bármit is, aminek a szándékozásába belefognak, hogy egyszerűen szándékozzák azt. 

(EZ TAUTOLÓGIA, MÉGIS PONTOSAN KIFEJEZI A LÉNYEGET. A TITOK AZ ISMÉTLŐDÉS, A VISSZACSATOLÁS RÉVÉN.) 

A szándékozásra nincs technika. A használaton keresztül szándékozunk.

 
Az energiatested azonnal felfogja, hogy az egyetlen módja a szándékozásnak, hogy a szándékodat arra összpontosítod, amit szándékozni akarsz. 

Az álmodás célja az energiatest szándékozása. 

Az energiatested tudatára ébred, hogy elalszol. 

Szándékozni annyi, mint kívánni kívánság nélkül, tenni tevés nélkül. 

Ehhez képzelőerő, fegyelem és cél szükséges. 

A tested minden sejtjével érzed, hogy álmodó vagy.