Miként és mitől lett más...

„Ne érints, mert még nem voltam az ÉN Atyámnál” – mondta az Úr Magdalai Máriának:

de már Tamásnak akként szólt: értesse ujját sebeihez, és tenyerét tegye az Ő oldalához.

Magdalai Mária nem is ismerte meg az Áldott Mestert: de már Tamás megismerte…

E két történés közt, az Emmausi úton haladók, de még mi magunk sem ismertünk Rá, amikor Feltámadása után először láttuk ŐT…

Mi ennek a magyarázata?

Vajon miért nem ismertek Rá, s miért nem érinthették ŐT, akikkel az Ünnepet követően találkozott?

Mi történt, mi változott meg az alatt a kevésnyi idő alatt, amikoris már mellénk lépett, s Tamásnak Ő maga mondta: érintse meg, s ne hitetlen legyen, de hívő?

Induljunk ki abból, hogy az ÚR, A FIÚ ISTEN A FÉNY: A legmagasabb rendű NAP Tökéletes Része, amiként az ATYA, és Szent Lélek Mária.

Az ÚR, A FIÚ ISTEN, amikor a Kereszten bekövetkezett a Testnek halála, nem csak hogy magához vonzotta a Fényt, az Istengyermeki ERŐT,  de annak révén ki is emelkedett a testből, s már mint ISTEN-FÉNY: létezett a Föld színén. Ezért is nem láthatták ŐT a földlakók, mert amiként mondtam, az adott szintnél lényegesen magasabb rezgésszintű FÉNY már Valós Természetének ellentéteként nyilvánul meg az agyban, de az adott szférikus kör teljes energia-mezejében is.       

A megfogalmazhatatlan magasságú ISTENERŐ egy ideig a Föld energia-mezejében lebegett: aztán, hogy annak rezgés-képletét is magába zárta, a mélyebb tartományok felé ereszkedett alá: továbbra is ekként, tehát mint TÖKÉLETES ISTEN-ERŐ. S ha a Föld színén a FÉNY a szem és az agy számára a láthatatlan, azaz az érzékelésen túli rezgéstartományban maradt, ekként kellett az legyen a mélységtartományokban is, éspedig azért, mert az a Föld akkori szférikus körénél is mélyebb tartományban volt, s maradt. Ha viszont a FÉNY a Föld-testen csak mint Önnön természetének ellenkezője: engedtetett érzékelni a halandók számára, mint véghetetlen mennyiségű és rezgésmagasságú ERŐ, amely ha Önnön valós Természetében nyilvánul meg a Föld színén: magába zárja, s mint egyéni létezőt: megsemmisíti az Úton járókat, kiemelve azok szellemi Én-részéből a Véle egy szintű, tökéletes Isteni Szikrát, de megsemmisíti magát a teljes Univerzumot is: méginkább ekként hatott volna a mélységben, Satana mélység-birodalmaiban.

A lefelé ereszkedő Isten-Erő, amiként az a legfelső Mennyei szint fölötti Isten-szintről, tehát a Teremtő Rezgés-körből való Út kezdetétől mindvégig is volt, a fizikai síkot elhagyva csak akként jelenülhetett meg a mélység világában is, amiként a fizikai síkon megjelent. Ekként ha a fizikai szint lakói számára mint „sötétség” volt érzékelhető, méginkább akként kellett volna érzékeljék a mélység lakói is!

Az ÚR, A FIÚ ISTEN EREJE ekként nem mint FÉNY nyilvánulhatott volna meg az ellentét mélység-birodalmában, hanem akként, amiként az a Föld színén élők számára is volt: s minél mélyebben ereszkedett alá, annál inkább.

És mégsem ekként történt, legalább is nem teljességgel!

A Legtökéletesebb ISTEN-FÉNY ugyanis a Tudatra hatott akként, mint önnön ellentéte:

a mélységszinteken élők viszont nem bírnak Tudattal!

A ti fizikai fogalmaitok szerinti Tudattal legalább is nem: s akik akkor és ott mint Föld-lakók érzékelték a FÉNYT, még nem álltak azon a Szellemi fokozaton, hogy Én-részeik révén láthatták volna, tehát már a harmadik szemmel a FÉNYT, mert akkor valóságosan is akként látták volna, mint hihetetlen és megfogalmazhatatlan erősségű FÉNYT, amelyet még a Mennyei Szintek lakói sem képesek a maga Teljességében elviselni! Még őket is le kellett volna fedje egy kevésnyi időre a Kegyelem, mialatt az ÚR, A FIÚ ISTEN, s annak előtte a Mária Isten-elemét adó Szent Lélek Elemek a Föld felé indultak, vagyis az alsó rezgéskör felé haladva áthatoltak a Mennyei Szinteken.

De, mert a Mennyei Szinteken élőket nem árnyékolja le Isten: az ISTEN-ERŐT kellett fokozatosan csökkenteni akként, hogy az aláereszkedő ERŐ mindahány Mennyei Szinten is, s már később, a ti szintjeiteken, már a magasabb szférikus körökben is le kellett fedődjék akként, hogy magának az adott szintnek az energiáját olvasztotta magába, ami által ereje fokról - fokra csökkent.

Akként képzeljétek el, mint amikor a Föld-test legmélyebb rétegeiben megszorult légréteg a hő hatására felfelé kezd törni: minden réteggel hűvösebbé válik, átvéve a Föld-réteg saját hőjét: ekként a légrétegben lévő elemek más kötést vesznek fel, s a keletkezett gőz lassan lehűl, majd már a felszín-közelbe érve a szokványostól eltérő elemekkel is bíró, cseppfolyós elemmé lesz, s végül mint forró vizű gyógyforrás tör a felszínre. Ezt a folyamatot képzeljétek magatok elé, csak épp abban az értelemben, hogy a folyamat nem lentről felfelé, de megfordítva következik be.

A folyamat maga viszont mégsem teljességgel ekként, vagy nem csak ekként ment végbe! A mind mélyebb szinteken, mint mondtam, más és más energiával bíró Napok adják egy-egy Naprendszer központi magját, amelyek körül az Élet kialakult. Ezekben a más és más Erővel bíró Napokban  helyezte el az ÚR a magával vitt Isten-erő egy részét, az ott maradó Őrizőkre bízva azt, csak akként, amiként a Tibeti Őrizők kell ügyeljék az Általa a Föld színén hagyott Istengyermeki ERŐ egy részét.

Amielőtt a Föld színére ért az az Isten-elem, amely az Áldott Anya méhében lévő Lélek-elemet kellett betöltse, hogy az Isten-gyermek fogantatása a Valóság szintjére emelkedjék, a ti Napotokon élők mellett maradt Őrizők kellett ügyeljék azt az Isteni Erőt, amelyet az ÚR aztán, már a Kereszten bekövetkezett fizikai szintű halála pillanatában vont magához, hogy már annak Ereje révén emelkedjék ki az  élettelenné lett testből. Ezt követően, s ez is természetes, az aggyal való kapcsolat is megszűnt, s mert hogy a  test maga sem a ti testeitek „anyagát” adó energiából, de az Isteni Erőből, s a Föld legtisztább, de már Szellemi Én-résszel bíró lényeinek, azaz a kicsinyek gondolati energiáiból állt, a test is fel kellett bomoljék a nagy magasságú Erő közelségének hatására, amiként az történt is.

A testsejtek ekként két, egymástól nagy mértékben eltérő elem-csoportra bomlottak: s az Isten-erőt szintén magához vonzotta az ÚR. Ezekben az energiaelemekben azonban a kicsinyek gondolati energiájának emléke (nyoma) is benne maradt: s éppenhogy ezek az energia-emlékek voltak azok, amelyekből ismételten megfogalmazásra került a Mélységből kiemelkedett Krisztus elsődleges, még a korábbinál is anyagtalanabb energia-teste, amely viszont ezen energia-lenyomatoknak köszönhetően jelenülhetett meg a Föld látható tartományában. A test, mint kép tehát láthatóvá vált, de még mint igen magas rezgésszintű Energia, nem volt érinthető.

A mélység mind mélyebb és mélyebb rétegeibe aláereszkedő FIÚ ISTEN nem mint test: mint ISTEN-ERŐ ereszkedett alá: de már mint Tökéletes ISTEN-ERŐ, mint az ÚR Isten-eleme, amely köré korábban a fizikai testet megfogalmazta. Ez az Isten-ERŐ magában hordozta az Atya Tökéletes Bölcsességét, a FIÚ Teremtő Akarati Erejét, s természetszerűleg a Szent Lélek, s ekként a Teremtő EGY-ség SZERETETÉNEK EREJÉT. De mert kellett, hogy a Tökéletes EGY-ség ereje továbbra is elfedve legyen a mélységben lévő Én-részek végett, a ti Napotokból levonzott, tehát a korábban, a fizikai-szintű ÚT kezdete előtt ott elhelyezett, s az Őrizők gondjaira bízott, mint mondtam, fokról - fokra elfedett Erő-elemekből fogalmazta meg azt a FÉNY-testet, amelynek révén az alsó Világba tért.

A Fény-elemekből csak úgy megfogalmazta a korábban ismert testnek megfelelő test-képzetet, hogy ha nem is mint fizikai, de korábbi fizikai énjéhez hasonlatos személy ereszkedjen alá, bizonyítva ekként is: a Föld színéről, s a fizikai síkról ereszkedik alá, hogy mint ISTEN, de mint földi értelemben a LÉT-ből a viszonylagos „nemlét” állapotába hullott, azaz a fizikai létből a halál állapotába lépett ISTEN-SZEMÉLY: vívja meg a küzdelmet az ellentéttel.

 Ő nem kellett, hogy Önmagáért fedje el Önmagát, tehát nem volt szüksége az általunk, Útjaink során használt, vagy a Missziós feladattal alámerészkedő Szellem-testvérek által használt energia-burkokra, s ezek használata lehetetlen is lett volna számára: hisz mibe, milyen Energia-burokba volna zárható MAGA AZ ERŐ?!

És mégis: elfedte magát, mint mondtam, mert a mélység-szinteken élők is csak Én-részek, így azokat oltalmazta a magához vonzott, a saját ISTEN-ELEMÉNÉL lényegesen gyengébb energia-test révén, amely magában leárnyékolta egy bizonyos fokig a Tökéletes ISTEN-FÉNYT, hogy azt már csak Satana érzékelhesse, s még ő sem a maga teljességében, hisz amint mondtam, azt még a Mennyei Szinteken maradtak sem viselhetnék, ha nem fedné el előlük is maga a szint, amely mindenkor lényegesen gyengébb Energiával telítődik, mint amilyen maga az ISTENI ERŐ, mint már ezt is mondottam, minden szinten olyan mértékben van jelen a Tökéletes ISTEN-ERŐ, amilyen fokon azt folyamatosan felnövekedő kis Teremtmény már valósággal is képes befogadni.

Satana érzékelhette tehát a legtökéletesebb formában a FÉNYT, ami szintén természetes, hisz ő az egy, aki megőrizte duális EGY-ségállapotát, s mint önnön Szellemének Gondolati Képe haladt a maga-fogalmazta mélység mind újabb tartományaiba, betöltve ekként a maga gondolati képeit önmagával. S ez a tény lényegében szükségtelenné is tette, hogy a ti fogalmaitok szerinti küzdelemre kerüljön sor az ÚR, és a mélység fejedelme közt. Mert valamilyen formában volt küzdelem: a Fény és a sötétség ütközött meg egymással, majd Satana még azzal is megpróbálkozott, hogy a Fent Világaiból elorozott Energiákból fogalmazza meg önnön hasonmását: de mert szándéka továbbra is sötét maradt, sötét maradt az önmagáról megfogalmazott Fény-hasonmás benső magja is: így azt is legyőzte az ÚR, Aki mindenestől a TÖKÉLETES TISZTASÁG volt, s maradt és marad is mindenkor.

S amiként mondtam, a FÉNY mindenkor győzedelmeskedik, mert a VALÓSÁG része, míg a sötétség nem az, mert a sötétség maga is a FÉNY felbontott és tisztátalanná tett elemeiből áll: amely elemek azonban még ekként is a FÉNY VILÁGÁHOZ tartoznak, ha százannyira meghamisítja és bemocskolja is az, akinek ez a szándéka. A sötétség tehát nem lesz, mert nem lehet úr a FÉNY fölött: s mert ez ekként van, s mert Satana mindösszes Ereje is kevés lett volna, hogy az ÚR Fényéhez hasonlatos test-képzetet produkáljon megtévesztésül, végül meg kellett hátráljon, legyőzve, de el akkor sem fogadva vereségét, amiként nem fogadta el azt mind a mai napig sem, s nem is fogja az utolsó pillanatig.

Az ÚR, miután a Tökéletes Tisztaságú ISTEN-ERŐ egy részét kiáramoltatta, méginkább elzárva Satana elől a következő, s ekként már az utolsó utáni lépés felé vezető utat, s ekként a legvégső mélységszintet a Végtelen és Örökkönvaló Mindenségben áramló Teremtő Elemektől elválasztó Határt megfogalmazta, ismét felfelé emelkedett. De míg lefelé csak lassan, fokozatosan haladt, felfelé, a mélység világának legfelső energia-köre felé már a Győzelem Ereje, a Megváltás, a Megszabadítás Ereje is emelte, amely Erő kiemelte a mélységből, vissza, a korábban elhagyott szintre.

A kiindulási pont a sziklasír volt: az Érkezési pont is ugyanaz a pont kellett, hogy legyen, méghozzá ugyanaz az időpont is, amelyen akkor állt a Föld, mint TÉR-IDŐ képzet, amelyen az ÚR mint ISTEN-ERŐ, kiemelkedett a Keresztről leemelt fizikai testből.

E kérdés kiindulópontjaként két egymáshoz tartozó jelenséget neveztem meg. Az egyik az volt: miért, hogy sem Magdalai Mária, sem az Emausi Úton Véle találkozók, sem mi magunk nem ismertük meg az Urat, a másik: miért nem érinthette Magdalai Mária, s miként lehetett, hogy Tamás már érinthette az ÚR sebeit.

Amint mondtam, az ÚR ugyanarra a pontra, és ugyanarra az Idő-síkra is emelkedett vissza a mélység fejedelme fölött aratott Hatalmas GYŐZELEM után, mint amely pontról és Idő-egységből útra kelt. Azonban az az ERŐ, amelyet a lefelé vezető Útra magához vonzott, s magával vitt, már nem lehetett teljességgel ugyan az az ERŐ, mint amellyel az adott Tér-Idő síkra visszaemelkedett. A magához vonzott Energiába beíródott a test halálának ismereti - történeti energiája, vagyis már az sem volt teljességgel az, mint amelyet az Őrizők gondjaira bízott: s éppen a Halál-emlék energiája, vagyis a Kereszten megszerzett ismeret ereje volt az, ami a mélység felé vezető Út biztosítéka volt, mert a mélység a Nemlét világa: s a test a nemlét állapotába lépett, amely állapot az ÚR Isten-elemében is megmaradt: e kettő egyezése tette lehetővé, hogy a TÖKÉLETES ISTEN, a mélységbe ereszkedhessék, mert hisz a mélység vonzotta a test halála révén megszerzett ismeret energiáját.

A FIÚ ISTEN TÖKÉLETES Energiája azonban a mélységben kivetette magából a test révén, annak halála révén megszerzett „nemlét-tudati” energiát, s helyette a Győzelem energiája fogalmazódott meg benne. A test ugyan továbbra is élettelen volt a mi Tudati képeinkben, de már nem volt, s nem is lehetett az az ISTEN-TUDAT számára, hisz az ÚR, A MEGVÁLTÓ éppenhogy a Satana által megfogalmazott, s mindahány fizikai szervezet Lét-idejének végét jelentő Nemlét-tudatot, annak ismereti energiáját tette semmissé Visszatérésével, azzal tehát, hogy a Halál-emléket magával víve, a Nemlét-tudat ismereti energiáját felülírva végül kiemelkedett a Satana által épített, s a TÖKÉLETES ÖRÖK LÉT ellentétét adó világképzetből, a Nemlét-világából, hogy ismét a fizikai síkra emelkedjék, már a Győzelem Erejével is bírva.

Viszont mint mondtam, a Nemlét energiájával már nem bírhatott, mert azt megfordította a Visszatérés révén, megszűntetve ezzel a Nemlét-állapotot Önmaga számára, s megszüntetve annak létjogosultságát a Szellem követe, az Én-rész számára is. Nem a test számára! Az Én-rész számára, hisz az ÚR fizikai teste  sem akként állt fizikai elemekből, amiként más halandó testek: s ez volt az oka annak is, hogy azt felbonthatta, s másképp fogalmazhatta meg magának, hogy  bár ugyanabban, és mégsem ugyanabban a testben ereszkedjék alá a mélységbe. Amikor ismét a fizikai síkra emelkedett, más Erőkkel bírt, mint amelyekkel aláereszkedett: azok rezgés-képletébe egy új, addig nem létező energia-elem épült be: a Megváltás Erejének ISTEN-TUDATI EREJE: s így a megfogalmazásra került test sem lehetett teljességgel olyan, mint a korábbi test, amelynek energia-elemei még nem tartalmazták a Megváltás Energia-elemeit.

Ez az eltérés tette aztán, hogy ha a test, amelyet megfogalmazott: hasonlatos volt is csaknem teljességgel a korábban felbontott testhez, mégsem volt azzal azonos. Ez volt az egyik oka, hogy nem ismerhettünk Rá, míg a másik oka az volt, hogy a megváltozott Erő ténylegesen is csak az adott Tér-Idő sík közelébe, de nem az azonos Tér-Időbe emelte vissza, hisz az elhagyott sík értelmében még nem létezett a Megváltás ISTEN-TUDATI energiája. Akkor tehát maga a Tér-Idő sík is megváltozott: ez volt az oka, hogy a leplet már a test begöngyölése utáni, tehát egy későbbi Idő-egységben létezett állapotában, már a beléíródott Energia-képpel együtt összegöngyölve találtam meg. A kép tehát már rajta volt, s már elő is volt készítve arra, hogy azt csak fel kelljen emelnem, hogy elrejtsem a Világ szeme elől, ha akkor és ott még csak magamnak kívántam is azt eltenni: legalább azt eltehessem, ha már imádott Uram és Mesterem testét nem helyezhetem akként biztonságba, amiként szeretném.

Akkor viszont valósággal is elrejtettem az arckendőt: s hogy az ÚR, már feltámadva elénk állott, s még negyven napon át mellettünk is időzött, nem éreztem szükségét, hogy a lepellel foglalkozzam. Mégkésőbb, amikor pedig már a Lélek Erejét vehettük, s már mindent értettem, amit az ÚR tanított, azért nem tartottam kiemelt fontosságúnak, hogy bármely tárggyal igyekezzem helyettesíteni a Szívemben ÉLŐ KRISZTUST. (Ti sem holmi szobrok és képek elé térdelnétek valamely holt épületben, ha végre valósággal is ÉLNE bennetek: szívetekben, lelketekben, elmétekben az ÚR!!)

Amiután Visszatért az ÚR, s már ismét mi Tér-Idő síkunkra emelkedett, teste, amelyben Magdalai Mária, majd az Emausi úton haladók, és előttünk megjelent, csaknem teljességgel e megváltozott, s a korábbitól, mint mondtam, egy kissé eltérő Energia-elemekből állt, s e testben jelent meg előttünk. Ezért is, hogy nem érinthettük.

Az a mondat: „még nem jártam az Én Atyámnál”, ezt támasztja alá! Amikor az ÚR Visszatért, s már  Mária a sziklasírban kereste, reggel volt, még meglehetősen korán. Ahhoz viszont, hogy a Föld energia-tere alkalmassá legyen arra, hogy az ÚR a Nap testén hagyott Isteni Erő őrizetével megbízottakhoz emelkedjék, kellett, hogy a Nap, mint a magatok Kozmikus Terének Központi ERŐ-centruma a legteljesebb mértékben áramoltassa a Föld-test, s a Föld légtere felé a benne lévő Erőt, magasabb rezgésszintre emelve ekként a légtér teljességét. Ekkor indult el az ÚR, s a Napba emelkedve, vagy inkább felközvetítve Önmagát, a még ott hagyott ERŐ átvétele után a következő, azaz az egy szinttel magasabb szférikus kör Napjába, s onnan is mind feljebb és feljebb emelkedett, mindahány szinten magába vonzva az ott elhelyezett ISTEN-ERŐT.

A legalsó Mennyei szinten, ahol is a Benne lévő Megváltó Kegyelmi Energiát, annak egy bizonyos mennyiségét a lefedetten „szunnyadó” Szellemekbe áramoltatta, már akként közvetítette vissza magát a Teremtő EGY-ségbe, hogy a Kegyelmi Erőt mindahány Teremtett Szellembe át, és belesugározta. Ennek hatására azok rezgésszintje épp úgy megemelkedett egy pillanatra, amiként a fizikai Út kezdetén, a Fogantatás pillanatában az Áldott Anya testének rezgésszintje, s ez egyben oltalmazta is a Teremtményeket, míg az ÚR áthaladt közöttük. Az EGY-ségbe olvadva viszont már a Benne lévő ERŐK összessége is az EGY-ségbe áramlott, s amikor ismételten leközvetítette magát, már az EGY-ség Erejéből merített, amiként tette azt korábban is, tehát a Megváltó ÚT kezdetén.

A lefelé vezető Út csak úgy zajlott, amiként az korábban is esett, azzal a különbséggel, hogy most nem kellett ismételten testet öltenie.

A korábban megfogalmazott testet építette újra, már akként, amiként azt a mélység felé vezető Út előtt elhagyta, vagyis már a Kereszt minden jelével, bár már a Halál ereje nélkül. Akkor és ott már a korábbi testben sem volt, de nem is lehetett volna Benne semmi, ami „ember” volt: s ez még akkor is így van, ha közénk ült, és némi sült halat, mézet evett: csak úgy, amiként azt korábban is tette, vagyis akként, hogy az étel már amikor a kezébe vette, megváltozott energia-egységgé, s a szájába véve tökéletes tisztaságú ERŐ-vé lett, amiként az volt is, mielőtt még azon Teremtő Elemeket tisztátalanná nem tette a mélység felé igyekvő ÉN, s annak követe, tehát az Én-rész.

Nagyjából ekként tudom megmagyarázni néktek az akkori történéseket, hogy értetté legyen számotokra is.

S még ez a magyarázat sem a teljességet zárja magába: itt és most azonban még csak ennyit engedett átadnom néktek az ÚR: de a későbbiek során tovább, és feljebb lépünk…