A szellemi világban a lélek maga alkotja meg a környezetét.
Olyan birodalom ez, amit kívánságaival és vágyaival, gondolataival és akaratával maga teremt meg magának.
De ezek a dolgok már nem anyagszerűek, sem szellemben nem elmúlhatatlanok, hanem fantomok, vágyképek — amelyek elmúlnak minél vágyakozóbban fordul a lélek feléjük.
De el is bukhat, ha az anyagot mindig nagyobb vággyal kívánja — és a maga sötétségében még mindig mint ténylegesen meglévőt kezeli.
A lélek azt hiheti, hogy a Földön él — és végtelen hosszú ideig megmaradhat ebben a rögeszmében.
Aztán lassan vagy felismeri hiányos állapotát és elhagyja a földi javak utáni vágyát — vagy mindig mélyebbre bonyolódik, egyre távolabb kerül a szellemitől.
Mert a szellemi kívánságának mindig eleget tesznek.
És most az anyag — amely után annyira vágyódott, száműzetésében saját burkává válik.
Elmondhathuk tehát, hogy a túlvilági visszafejlődés — reinkarnációt hoz a léleknek. De, milyet?
/Hogy is van ez? Van reinkarnáció akkor, ha egy nagyon magas szellemi szinten lévő lélek segítés céljából küldetik vissza a Földre...igen sanyarú sorssal. Ezt szabad akaratából vállalja!
Nagyon kevés eset ez, kb 4% vagy még kevesebb.
És van az ún. kötelező,/muszáj/, amikor a lélek nem szabad akaratából dönt, -- mert nem mutat felfelé fejlődési tendenciát a szellemiben....ez utóbbit viszont- a nem fejlődést- maga döntötte el.
Ez visszafejlődés, ami egy darabig megy, de aztán nagyon keserves árat fizet./
Mert...
... a fejlődési menet hosszú útját újra meg kell tennie a Földön, hogy aztán évezredek múltán ismét mint ember megtehesse a földi életpróbát./ez már egy "másik" megváltó periódusban történhet! Az a Föld már nem ez./
/Itt végig kell járnia az emberré válás teljes folyamatát...szó sincs arról, hogy pár év múltán saját akaratából inkarnálódhat!/
A szellemi világban a felfelé fejlődés az anyagi környezettől független, mert csak akkor lép magasabbra, ha lélek már megszabadult az anyag utáni vágyától.
Mintegy tagjává válik egy szellemi közösségnek, "családnak", amely az anyagias felfogású ember számára megfoghatatlanul tevékeny.
A Szellemi Birodalomban minden lénynek alkalma van felfelé törekedni és az ismeret állapotában ezeket az alkalmakat különleges buzgalommal veszik igénybe.
Viszont a legsötétebb sötétségben lévő lelkeknek szabad akaratból Isten felé kell törekedniök.
Hogy ez az akarat elevenné, élővé, sajáttá váljon bennük, azoknak a lényeknek a segítő tevékenységére van szükség, akik már "világosságban" vannak,
akik tökéletességükkel valódi tudást szereztek, és szeretettel közvetítik azoknak, akiknek még sötét a szellemviláguk.
Valóban, a Szellemi Birodalomban sok a lehetőség, ami szellemi érlelődésre viszi a lelkeket.
Áldás
—————