SZEMLÉLŐDÉS, NEMTEVÉS...

A SZEMLÉLŐDÉS

Ha meg tudod állítani a világot, szemlélődővé válsz.

(emlékszel arra, amikor az óraállításkor 3 napra megállt az IDŐ? )

A szemlélődés (pl. egy levél órákig való bámulása) erősíti a második figyelmet. Akkor megy jól, ha az előzőleg megálmodott geometriai mintát meglátod a később kialakított levélkupac túráson.
A varázsló általában erőn keresztüli szemlélődéssel találja meg az erőhelyeket, amik sárgásak, míg az elkerülendő helyek élénk zöldek.

A ködöt arra használják, hogy olyan dolgok szellemét leplezze le, melyek már nincsenek az adott helyen. (A HŰLT HELY VIZSGÁLATA.)

A felhőszemlélődéssel a második figyelmed oda mehet ahhoz, amit szemlél.

(TÁVOLBA LÁTÁS, BILOKÁCIÓ.)

Hatalmas távolságokat képes megtenni vagy felhő szárnyán utazni az ember.

Ha formanélküli vagy, akkor viharfelhőn is utazhatsz.

A szemlélődőnek a tűz és a füst fekete, az árnyékok fényesek, színesek és mozgás van bennük. (pont fordítva, mint amit most látsz!)

A folyó viszont elviszi a figyelmedet, és ezt nem tudod megakadályozni.

A  NEMTEVÉS

A nemtevés rendkívül egyszerű, mégis nehéz végrehajtani.

A test végzi.

Minden dolog a világban a tevéstől az, ami.

Nézni tevés, látni nemtevés.

Egy szikla azért szikla, mert mindent tudsz ahhoz, hogy sziklává tedd.

A bölcs tudja, hogy a szikla csak a tevés miatt szikla, tehát ha nem akarja, hogy az legyen, gyakorolja a nemtevését. (tehát: eltűnik a szemed elől! És akkor, most mondok mai példát is: a migránsok milliós száma: egyikünk látja, másikunk nem! Mert, egyikünk alacsony rezgésen van, másikunk nem. Ráadásul, még szét is esnek, mert hologramok. Ilyen egyszerű, bár, te a valóságnak éled meg, mert elhiszed, amit mondanak! Még, ha magad nem is látod, csak a tv-ben J  Vicces, ugye? )

 A világ azért ilyen, mert tudod a módját, hogyan kell ilyenné tenni.

Ha nem tudnád, akkor más lenne. A világ megállításához abba kell hagynod a tevést. Minden, amit teszünk, puszta jelmez.

A bölcs mindenki más tevéséhez illeszkedhet, és akkor mindenféle különös dolgot művelhet. Mindnyájunkat megtanítottak arra, hogy egyetértsünk a tevésben, s ennek a megegyezésnek óriási ereje van. A dolgok csak azután válnak valóságossá, miután megtanulunk megegyezni a valódiságukat illetően. (magyarán: elfogadtuk a Föld játékszabályait! mindannyian! )

A világnak (don Juan szerint) alkalmazkodnia kell az elménkben született leírásához; azaz a leírás végső soron önmagát tükrözi vissza.

Mi a szokásaink révén tanultunk meg alkalmazkodni ehhez a leíráshoz.
A szavakon át úgy érezzük, végre fényt derítettünk valamire, de ha szembekerülünk a világgal, akkor rendre csődöt mondanak a szavak, s végül csak értetlenül bámulunk.

A varázsló számára a tett a lényeg, a beszéd elveszti jelentőségét.

(ezt mondhatom, tényleg így van! amiígy csak beszéltem, addig nem tapasztaltam, elméletben tudtam, de gyakorlatban nem…aztán egyszer csak csináltam, akarat, gonolat, képalkotás, az egész lejátszása a fejben, elejétől végig…és voila!! sikerült, amit kigondoltam, gondolatban véghez vittem, az valósággá vált! akármi!!! Nincs határ!!! J )

A harcos mindenfélét képes kiolvasni az árnyékokból.

A harcos mindig úgy hat a tevés erejére, hogy azt nemtevéssé változtatja.

A személyi erő birtokában, nemtevéssel erő-tárggyá változtathatók a dolgok.

A harcosnak nem kell semmiben sem hinnie, mert ha hit nélkül cselekszik, a nemtevést gyakorolja.

A harcos mindenre alkalmazza a nemtevést.

Hagyd, hogy a saját tested felfedezze a nemtevés erejét és ráérezzen.

Az én nemtevése a benned lévő halandó lényhez való eljutás a tevés kötöttségeinek elengedésével.

Ez a lény az egyetlen, ami valóságos.

Az árnyék a kő, és mégsem az. Az árnyék figyelésekor nem teszel.

Az árnyak kapura hasonlítanak, mintha a nemtevés kapui lennének. A bölcs például a mások legbensőbb érzéseit is kifürkészheti, ha az árnyékukat nézi, mert bennük megmutatkoznak a világ szálai és érzések jönnek elő belőlük.

Az a hiedelem is tevés, hogy az árnyak puszta árnyékok. 

részlet: Don Juan...