Teremtéseink

Gondolkodtál már azon, hogy miért élsz itt a Földön? Mi dolgod van? 

Hát persze!-mondod, s ez így is van rendjén.

 Nagyon sok dolgom volt mostanában, így keveset tudtam itt időzni, ill. írni. Sokat, nagyon sokat olvasok-azt, amit éppen kell. Honnan tudom, hogy mire s mikor van szükségem? Egyszerű: ide teszik elém. Kik? No, ez a talány, de már nem kérdezem, hanem elfogadom. A -számomra még mindig- leglehetetlenebbnek tűnő dolgokról kell mélyebb vagy olykor sekélyebb információt gyűjtenem, amit sokszor nem értek ugyan-mármint hogy miért éppen a kvantumfizikát kell tanulmányoznom, vagy a kristályszerkezeteket- ezek nagyon bonyolultak- esetleg  azt, hogy hogyan lehet a Tér-Idő, Idő-Tér szerkezetet megérteni, netán még átlépni is- de ez nem is okoz már gondot, mert tudom, hogy szükségem van/lesz rá.

 S mi köze mindennek az itteni létezéshez? Meg ahhoz, hogy sok dolgom volt, s nem értem rá írni? 

Csupán annyi, hogy előbb össze kellett raknom a kirakósom megszerzett darabjaiból azt, amit már el is lehet mondani. Mert, nem engednek tévedni-már nem.

Nagyon érdekes s felettébb izgalmas játék ez!

Játék, mint ahogy játék az élet is. Csupán a játékszabályokat-az eredetit, nem azt, amit az emberek szabtak!- kell hozzá némileg ismerni. 

Jó hosszú utat tetettem meg pár év alatt, mire eljutottam idáig...de, meddig is?

Addig, hogy végre elkezdjek TEREMTENI...amire mindenki képes! Mindenki, aki megteszi a saját rögös útját, aki érzi s hiszi, hogy a saját sorsát kizárólag önmaga tudja alakítani. Bizony! 

Ez így remekül hangzik , nemde? 

Csakhogy van ám egy kis bökkenő! Mégpedig az, hogy innentől fogva óriási a felelősség, mert valóra válik rögvest! Minden!

Na, ezzel van baj, a mindennel, meg a felelősségel. Mert egyik szemem sír, a másik meg nevet, amikor valamit nem jól gondoltam, nem teljesen vagy nem tökéletesen KÉPzeltem (képalkotás) el.

Az úgy is valósul meg...csorbán.

Szóval, ezzel voltam mostanság elfoglalva...meg leszek is jó darabig, azt gondolom.

A helyes teremtéshez egy igazi recept van: tiszta szándék kell és nagyon pontos elKÉPzelés. Ezt szó szerint vedd!

Hál 'Istennek, megadatott nekem a képzelőerő-ne gondold, hogy mindenkinek, mert tapasztalom, hogy emberek sima, egyszerű dolgokat nem tudnak elképzelni-, de még így is gondban vagyok sokszor, mert látom, hogy nagyon is hiányos az enyém is.

Viszont, ami még hozzájön, az az érzékelés, érzések.  Ezeket még nem mindig tudom helyén kezelni, mert "átveszem", amit nem kellene.

Izgalmas, nem?

Bemutatom, hogy hogyan is képzeld el mindezt.

Például, szerettem volna, ha a futórózsám olyan gyönyörű virágözönnel pompázna, mint pár évvel ezelőtt. Minden évben szép, de akkor valami csoda volt. Idén meg nagyon megviselődött valahogy, mert alig nőtt és nagyon gyér levélzete is lett.  Kigondoltam hát, hogy csupán szép szóval és szeretettel fogom táplálni,  meglátjuk, mire megyünk így ketten.

Elképzeltem, hogy milyen csodás lesz, pompásabb, mint valaha.

Odaballagtam hozzá, s elmondtam neki, hogy nagyon szeretem s megkértem, hogy váltsa valóra azt az elképzelésemet, miszerint ő a rózsák legszebbike.

Eltelt 2 hét...nem nagyon láttam én, hogy fejlődött volna, de amikor csak tehettem, akkor mindig megdicsértem.  Nem sok változást tapasztaltam, a levélkéi és a szára is eléggé vézna volt továbbra is. De, én kitartóan dicsértem ,a látvány ellenére is.

Már mindenhol nyíltak a rózsák, de az enyémek mintha téli álmot aludnának...aztán, pár napja megtörtént a csoda! Kinyíltak! Mindegyik egyszerre! Nézd csak! "Aligszáron" virágdömping!

De, van más is! A petúniáim is szépek, csak valahogy az egyik nekem sötét...elképzeltem, hogy világosabb  vagy legalább is valami vidámabb színe lesz. 

Nem lett...de látod?  Cirmos...

Mára meg még érdekesebb történt. Ez az egyik fele, de az újak meg napsárga cirmosak! Egy száron!!!

A mellette levő is hasonlót tett, a sápadtrózsaszínböl gyönyörű, élénkszínű rózsaszín lett, cirmos ez is, és a  sziromlevél  legvége meg almazöld! Megint csak ugyanazon a száron...

Szóval, itt nem határoztam meg pontosan, hogy milyen is legyen....

Ezért fontos a pontos elképzelés  s annak gondolatban a modellezése, az egész folyamat lefuttatása elejétől végéig.

Ezek "csak" növények, de mi van akkor, ha emberekkel kell "dolgozni"? 

Az, hogy teljesen pontosan tudni kell, mit akarsz, nem lehet teremteni csak kutyafuttában.

Érted, hogy miért oly fontos minden gondolat? 

Mert aki már (megint azaz újból) tud teremteni, az azt fogja létrehozni és oly módon, amit kigondolt s ahogy azt gondolta! (jót is...és rosszat is.)

.

.

.

Lényeg, hogy mindig is tudtuk ezt, csak vannak erők, amik/akik  akadályt gördítenek az elé, hogy erre mindenki rájöjjön.

A Végtelen Teremtő ezért alkotott Bennünket...Társteremtői vagyunk mindahányan.

Erre kell rájönni, ezért vagyunk a Földön. Szeretettel teremteni s azt a szeretetet visszasugározni tiszta szívből.

Ha nem ismerjük fel, akkor kb 1000 év múlva kapunk újra lehetőséget itt javítani, ha nagyot vétünk, akkor meg 9000 évig is várhatunk...és addig egyfolytában látjuk, mit rontottunk el...és szenvedünk ettől lélekként.