VAKHIT

Az embereknek hinni kell - de ez ne legyen vakhit.

 

Az ember gondolatban állást foglalhat mindenben, amit eléállítanak mint hit-tételt. Majd döntsön a szíve, hogy elfogad  vagy visszautasít valamit.

 

Ezt követeli a Teremtő az emberektől, és nem elégszik meg a vakhittel, mert az akarati kényszerítést jelent -  márpedig tőle eredően az emberi akarat szabad.

 

Mindig gondoljatok arra, hogy az embernek szabad akarata van.

 

Ekkor felismeritek, hogy valamilyen tanításnak Istennél van-e az eredete.

 

Mert tőle eredően a legnagyobb szabadságban vagytok.

 

Tőle eredően - kivéve az egyetlen szeretetparancsot  -  nincs semmiféle parancs!

Ennek teljesítése is a szabad elhatározástól függ.

 

 

És mert üdvösségre akar vezetni benneteket - azért adja ismételten szavait.

 

Oktat, és közel hozza a szellemi javakat.

De mindig szabadságtokban áll, hogy hiszitek-e vagy nem.

 

Ezekben magatoknak kell állást foglalnotok, gondolkodni kell rajta,

 

és legyen jóakarat bennetek, hogy a helyeset el-és felismerjétek ,és elfogadjátok.

 

 

Azt sem kéri, hogy vakon elhiggyétek amit szavai közvetítenek.

 

Viszont ,arra kér mindenkit, hogy mielőtt visszautasítanátok - először

vizsgáljátok meg.

 

És ha komolyan kivizsgáltátok, és elfogadjátok igazságnak, akkor már

 

nem a vakhit dolgozik bennetek.

 

Sok-sok embert nem tud felmenteni, mert kivizsgálás nélkül fogadott el szellemi javakat

 

 - és most is ragaszkodik hozzá.

 

Holott ,ha komolyan megfontolja, felismeri, hogy az nem lehet igaz.

 

Sok embernek elég, hogy mint "hagyományt", közvetítenek neki valamit.

 

Sőt, jogtalannak tartja hogy gondolkodjon rajta - mert ezt így tanították  (!) neki.

 

 

Vajon ezek az emberek, hogyan adnak majd egykor számot róla?

 

Istentől minden ember, mint adományt, gondolkodó-képességet kapott.

 

De használja?

 

A földi dolgokat megvizsgálja, megméri, elemzi, hogy mit érnek?

 

És a szellemi javaknál ezt miért hanyagolja el? 

 

 Az egyes embernek miért jelent olyan keveset a lelki üdve, hogy aggódva meg sem

 

kérdezi ráhagyatkozhat-e a neki mondottakra? - amikor azt, mint Igazságot elé tárják.

 

Miért annyira közömbös neki az Igazság?

 

Mert valóban, aki a világosság után vágyódik az nem jár majd sötétségben.

 

És a közöny állapotát mindig ott lehet megtalálni, ahol gondolkodás

 

és kivizsgálás nélkül fogadják el a szellemi javakat! 

 

Ezt is csak azért, mert egy bizonyos forrásból érkezik.

 

De ,ezt a "forrást" nem Isten  tárta föl, különben az ember

 

az Igazságban élne.

 

Mert ,amint állást foglalna vele kapcsolatban, világosan felismerné

 

a tévedéseket! 

 

/persze, itt meg kell akkor kockáztassa, hogy kitiltják az egyházból, vagy ha

nem pap, akkor esetleg kinevetik, kigúnyolják, elmebetegnek tartják

a háta mögött, vagy éppen a szemébe!/

 

Ti viszont, minden gondolkodás nélkül, vakon -  mindent elhisztek!

 

Ezzel csak annak hatalmát erősítitek, aki bele akar kényszeríteni a sötétségbe,

vagy meg akar benne tartani.

 

Ti egy szervezetnek kötelezitek el magatokat - de nem Istennek,

 

aki valóban a világosságra akar vezetni. 

 

De , az akaratotok szabad, és ezért nem is lép föl soha erőszakkal, hanem rátok bízza a döntést.

 

 

Viszont ha teljes komolysággal keresitek  - akkor engedi, hogy megtaláljatok, és fényt gyújt, amely megvilágítja ellenereje tevékenységét.

 

 

Ebbe a világosságba minden ember bejuthat, mindenki, aki a

világosságra vágyódik. 

 

 Azért ti, akik vakon hisztek - ahogyan azt előírták - kérdezzétek meg:

 

valóban Isten-e akinek szükségét érzitek?

 

Vagy csak az egyház? A tanok-de, melyik?

 

Senki se ment még el üres kézzel, aki szoros kapcsolatot keresett  ISTENBEN!

 

Mert kinyilvánítja magát mindenkinek, és megajándékozza világossággal a további útján./a világossággal,hogy lása a negatív hatás honnan ered! és akkor már képes lesz ellenállni is-addig, max. elfojtja, de az előbb-utóbb visszaüt-megbetegíti testileg is!/

 

Mert , ha Istent keresi, akkor szeretet van benne, és az hamarosan megadja a helyes ismeretet.

 

Ezzel képes lesz elválasztani a tévedést az igazságtól, és többé már

 

nem hisz vakon!

 

Meg fogja tudni különböztetni az igazat a hamistól...mert erre is

 

lesz ereje és "rálátása" szellemben! 

 

 

 Mert akinek felvillan a világosság, és az boldoggá tette,

 

annak már csak növekszik a világosság utáni vágya.

 

Ez az ember majd megszabadítja magát azok befolyásától, akik a Földön "igaz képviselőinek" mondják magukat, de nem állnak az igazságban, azért nem is képesek azt kiosztani.

 

Szellemi kényszert gyakorolnak követőikre - az pedig soha nem

 

a Teremtő akarata! 

 

Mert a Földön az ember szabad akaratú döntése a fontos

- azt pedig minden oldalról elnyomják. 

 

 Értsétek meg:  hogy megkaphassátok az igazságot, erős akaratú vágyra

van szükség.

 

De, ritka az ilyen irányú komoly akarat, holott minden ember azt feltételezi, hogy ő maga az igazságra törekszik. 

 

Ez csak amolyan szólás-mondás, anélkül hogy komolyan gondolnák. /Lehet, hogy még el is hiszik maguknak./

 

Az igazság utáni vágynak a szív mélyében kell felébredni, hogy az embert

 

már soha el ne eressze. /ezt "tanulni" hittanórán vagy könyvekből-még a

 

Bibliából sem!- nem lehet. Betéve tudhatja  valaki akár az

 

egész Ó -és Újtestamentumot...az még nem az Igazság tudása./

 

Semmitől sem fél már annyira ez az ember, mint hogy a tévedésbe el ne bukjon,

 

és ezért szívében Istenhez fordulva kell kérnie, hogy az igazságot megkaphassa.

/És itt megint csak kevés a bemagolt ima, vagy kérelem./

 

 

És ha szívvel kérte, akkor elvezetik hozzá azt.

 

Amikor az ember ragaszkodik kívülről jött ismeretéhez,

 

anélkül, hogy maga kivizsgálta volna annak igazságértékét

 

- akkor nehéz elvinni az igazságra, különösen akkor,  ha az nem

 

egyezik a saját ismereteivel,amit megtanítottak neki. 

 

Ha nem hajlandó ismeretéről lemondani, és tiszta igazságra becserélni azt

 

- akkor tiltakozik ellene.

 

Ilyenkor hiányzik belőle a tiszta igazság utáni vágy, és képtelen

 

lesz a kivizsgálására is önmaga,  annyira bízik mások leírt "bölcsességében",

 

hogy képtelen józanul ítélni.

 

Nem lép kapcsolatba Termtőjével -bár imában kéri, de csak a szájával,

 

 szivével nem megy-, nem kéri" szelleme "megvilágosulását, hogy helyesen

 

tudjon megkülönböztetni./azért nem, mert nem is hiszi, hogy Isten Szelleme létezik.

 

Ezért a tiszta igazság Földre vezetése  ezeknél az embereknél nem

 

mindig lehetséges.

 

Így aztán ,sok szellemi dolgot igazságnak tartanak - holott nincs rá joguk!

 

Ennek ellenére, úgy tartják számon, mint igazságot - különösen ,

 

ha szellemi területről érkezik - mert feltételezik, hogy onnan a "tiszta igazságot"

 

kapják.

 

De mert az igazság közvetítésének  feltétele a kérő igazság utáni komoly vágya,

 

ezért nem garantáltan igazság minden, aminek "az eredete a Szellemi

 

Birodalomban van".

 

Itt még inkább szükséges a komoly kivizsgálás, és azt az Isten támogatásával

 

kell végbevinni.

 

Mert a Szellemi Birodalomban is vannak sötétséghez tartozó lények!

 

Vagy - mint még tökéletlen lények - erősen ragaszkodnak a téves nézeteikhez,

 

amit a Földről vittek magukkal.

 

Ezt a túlvilágon épp oly buzgón képviselik, mint tették a Földön.

 

Mert, amit az ember szeret, attól nem akar  megválni a túlvilágon sem.

 

A tévedés az örökkévalóságban kihat a lélek fejlődésére, mert mérhetetlen

 

hosszú ideig eltarthat, amíg megszabadul tőlük, és kezdi felfogni az igazságot.

 

A Földön lévő emberekre is káros hatást gyakorol a túlvilág, amikor a maga sötétségét "gondolati átvitellel" átadja az engedelmes embereknek, vagy  amikor mediális képességű emberek tudatos kapcsolatba lépnek a szellem-világgal.

 

Az ilyen túlvilági kapcsolat csak akkor lehet és lesz áldásos,

 

ha az emberben komoly vágy van az igazságra, és folyamatosan

Isten Szent Szellemének segítségét kéri hozzá!    

 

 

 

 

Akkor nincs veszély, akkor az ember erős falat épít magának, amelyet az ismeret nélküli lény nem lépheti át.

 

Ilyenkor csak a világosság lényeinek van bejárásuk hozzájuk - mert azok a Teremtő megbízásából tevékenyek, és az ő akarata, hogy oktatást kapjatok , általuk közvetítve a tiszta igazságból.

 

 

Végezze el magán mindenki az önvizsgálatot, mennyi az igazság utáni vágya? 

 

Féljen a tévedésektől, és mindig kérje az Atya védelmét! 

 

Kérése meghallgatásra talál.

 

Lehetőséget teremt rá - de mindig azzal a feltétellel, hogy ti komolyan

 

akarjátok az igazságot, és abban meg is maradtok. 

 

Ez adja meg a biztos védelmet a téves szellemi javak, a téves gondolkodás,

 

és a nektek nyújtott eszmék HAMIS magyarázata ellen.  

 

 

Az igazság után vágyódó embernek helyes ítélőképessége is lesz,

 

mert az igazsággal együtt ezt is megkapja , így képes lesz, hogy a

 

 

hozzá érkező szellemi javakat azok értékére vonatkozóan kivizsgálja. 

    

 

ISTEN MAGA AZ IGAZSÁG.

 

 A tévedést terjesztő lények befolyásától akarja megvédeni  az embereket,

 

akik a világosság lényének mutatják magukat, hogy megtévesszék azokat.

 

Az Istennel való a szoros kapcsolat garantálja a helyes gondolkodást,

 

garantálja hogy igazi oktatást - és -  a Szellem által  - igazságot kapjon.

 

 

Mert a bennetek lévő szellem-szikra az ő része, és valóban

 

helyesen tanít benneteket.  

 

Mindenkinek arra kellene törekedni, hogy saját szellemetek tanítson,

 

és ne legyetek rászorulva a szellem-világból érkező közvetítésekre! 

 

Azt nem tudjátok ellenőrizni, mert előttetek ismeretlen azok szellemi állapota,

 

 akik a közvetítést mediális úton kapták.

 

Fennáll a veszély, hogy hiányos ismerettel bíró lények  kapcsolódnak

 

be a "közvetítésbe." 

 

Viszont, ahol a Szellem dolgozik, ott tudjátok hogy  ő maga beszél,

 

hogy valóban csak a tiszta igazat kapjátok - mert az az akarata,

 

hogy teremtményei a Földön az igazságban éljenek.  

 

Hozzá - és így az örök boldogságukhoz is -

 

csak az  Igazság  által juthatnak el.

Ámen